Miközben Belgrádban, illetve a szerb ajkú területeken elismeréssel szóltak életművéről, Boszniában szégyenről beszéltek. A térség négy országa, Albánia, Koszovó, Bosznia-Hercegovina és Horvátország bojkottálta is a keddi díjátadót így tiltakozván az ellen, hogy Handke erősen rokonszenvezett Slobodan Milosevic néhai jugoszláv elnökkel és tagadta a szerbek által a délszláv háborúkban elkövetett rémtetteket. A bojkotthoz Törökország is csatlakozott, Észak-Macedónia pedig nem küldött képviselőt az eseményre, bár Szkopje nem beszélt bojkottról.
Beghjet Pacolli koszovói külügyminiszter azt közölte, a tiltakozó akcióval az emberi jogok mellett álltak ki, az albán diplomácia vezetője, Gent Cakaj pedig vélte, a háború alatt elkövetett rémtettek igazolása nem érdemel semmiféle elismerést. Recep Tayyip Erdogan török elnök szerint az emberi jogok megsértésével egyenértékű, hogy Handkénak ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Sokan persze megjegyezhetik erre, hogy a török államfő sem az emberi jogok tiszteletben tartásáról ismert. A zágrábi külügyminisztérium azzal indokolta távolmaradását az eseményről, hogy az osztrák szerző kiállt Milosevic és a nagyszerb ideológia mellett.
Emir Suljagic híres bosnyák író az Oslobodjenje című szarajevói lapban azt írta, azzal, hogy Handke kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, Boszniát „ismét kizárták az európai morális univerzumból”. Szerinte a döntés nem véletlen. „Azt mutatja, hogy nem változott az Európaiak Boszniával, illetve a muzulmánokkal kapcsolatos véleménye”. A face.ba bosnyák lap azt írta, maga a rossz megtestesítője kapta az irodalmi Nobel-díjat. Mint a szerző megjegyezte, a díjátadón mosolygott a „csetnik szerb vezetés”, de nem mosolyogtak a háború boszniai áldozatai.
Szerbiában teljesen másként értékelték a történteket, bár – bármilyen meglepő is - Belgrádban is akadtak kritikus hangok. Aleksandar Vucic szerb elnök honlapján gratulált az osztrák írónak az elismerésért. „Országunk igaz barátként tekint önre” – hangoztatta. A közép-koszovói Gracanicában ünnepséget is szerveztek a díjátadó napjára, Dragan Stanic, a szerb kulturális szervezet, a Marica srpska vezetője egyenesen zseninek nevezte Handkét, aki „különleges szemszögből tekint az eseményekre”.
Miljenko Jergovic szerb irodalomtörténész a Nedeljnik hasábjain elmondta, Handke „zágrábi íróként kezdte, aztán belgrádiként folytatta”. Az egyik zágrábi alternatív színház a hetvenes években bemutatta Handke egyik művét, amely a horvát drámatörténet fontos eseményének számított. Az osztrák szerző műveit a hetvenes és nyolcvanas években előszeretettel adták ki Zágrábban. Belgrádi íróvá a nyolcvanas évek második felétől vált. Jergovic szerint Handke műveit manapság sem olvassák többen Szerbiában, mint a Balkán más államaiban. Kritikusan megjegyezte: Handke a Milosevic rezsimet támogatta, amellyel sok szerb maga sem értett egyet.
Ehhez kapcsolódik a Zágrábban született szerb író, Bora Cosic megjegyzése is, aki szintén bírálta Handke elismerését, mivel – mint fogalmazott – „Szerbia hamis ügyvédje volt”.
