Vidám fesztivál, komoly üzenetekkel

„Értékek, emberek” a mottója az idei Tollwood-fesztiválnak a bajor fővárosban, amely egyszerre karácsonyi vásár és nagyon erős állásfoglalás a gyűlölet, a kirekesztés ellen, a klímavédelem mellett.

Albert Einstein idézete – „az életnek nem az az értelme, hogy sikeres ember legyen valaki, hanem értékes” – a nyitó mondata a mindenki számára ingyen elérhető 61 oldalas programfüzetnek. Az idei téli Tollwood-fesztivál Münchenben – amely egyszerre kulturális-, gasztro-, és ökofesztivál – középpontjában az értékek állnak. Ebbe beletartoznak a természeti és az emberi értékek. A nagyon jó hangulatú esemény rendkívül komoly témákra hívja fel a figyelmet: „a klímaváltozást nem fékezik meg, virágzik a nacionalizmus, alapjaiban megrengetve a béke építményének alapjait”, többek között ez is olvasható a fesztivál köszöntő szövegében. Pár sorral lejjebb „mindannyiunk kötelessége, hogy megfordítsuk ezt az irányt, Münchennek cselekednie kell”, szerepel a kiadvány bevezetőjében, amely a folytatásban a programokról, fellépőkről és a fesztivál területén található árusokról, elérhető termékekről ad tájékoztatást.

Minden évben két Tollwood-fesztivált rendeznek Münchenben, a nyárit 1988, a télit 1992 óta. Az idei téli fesztivál november 26-tól december 31-ig tart, a szervezők minimum hatszázezer vendégre számítanak a Theresienwiesén, a város központjában, a sörfesztivál, az Oktoberfest helyszínén. (A nyári fesztivált az Olimpiai Parkban bonyolítják le.)

A mottó, „Értékek, emberek” a legkülönbözőbb formákban jelenik meg: egyrészt a több mint ötven, különböző élelmiszert árusító kereskedővel szemben elvárás, hogy csak biohozzávalókat tartalmazó termékeket árusíthat, ami azt jelenti, hogy mindennek az eredetét tudni kell igazolni, ezen kívül mindenkinek kötelessége vegetáriánusok vagy vegánok által fogyasztható ételt is szerepeltetni a kínálatában. A színes ételkavalkádból nem hiányozhatott a magyar lángos sem, amelynek németországi változata nem annyira zsíros, mint itthon, viszont a tésztája töményebb, ezért sokkal laktatóbb. A biogyümölcsből készült forralt bort is vétek kihagyni.

Természetesen a nem élelmiszert árusítóknak is meg kell felelni a nagyon magas minimumkövetelményeknek. Velük kapcsolatban az ár mellett fontos szűrő, hogy a portékáknak illeszkedni kell a fesztivál filozófiájához, semmilyen uszító, kirekesztő, gyűlöletet gerjesztő áru nem kerülhet a standokra.

A hatalmas sátrakban különböző programok várják az érdeklődőket, például kerekasztal-beszélgetések a klímaváltozás következményeiről, de szerepel a témák között a rasszizmus, kirekesztés, erőszak elleni harc is. A szervezők ügyelnek arra is, hogy semmit ne erőltessenek rá az látogatókra. Például a Németországba érkezett, különböző atrocitásokat (akár nemi erőszakot is elszenvedett) menekültek történeteit falra feltett könyvekben gyűjtötték össze. Aki el akarja olvasni, az kinyitja a könyvet és látja az áldozat nevét, fényképét (aki természetesen hozzájárult története megjelenítéséhez), és alatta a szörnyűségeket, amiket egy-egy menekült átélt. Aki nem akarja elolvasni, az elsétál a csukott könyv mellett.

A klímaváltozásra egyrészt feliratokkal hívják fel a figyelmet. A legfrappánsabb talán az volt, hogy „a dinoszauruszok sem hitték volna, hogy ez megtörténik velük (a kipusztulás)”, másrészt nagyon látványosan mutatják be, hogyan csökken egyre inkább az Északi- és a Déli-sarkon a jégfelület nagysága, ami a föld létét is veszélyezteti. A fesztivál bejáratánál minden nap a 15 órai kapunyitáskor három ember rááll egy-egy hatalmas jégkockára, nyakában kötéllel. A jég a külső hőmérséklet hatására fokozatosan elkezd olvadni, amikor elfogy, akkor „az áldozatok lógnak az akasztófán”. Ez általában az esti záráskor, 11 óra körül történik meg. (A zárórát nagyon szigorúan veszik, senki sem vásárolhat, illetve árulhat ennek letelte után, az előírás betartására biztonsági emberek figyelnek, akik az árusra és a vevőre is rászólnak, ha szükséges. Viszont 22:55-kor még minden kapható, ellentétben az itthon megszokottakkal, amikor egy órával a zárás előtt már elkezdődik a pakolás…)

A könnyedebb műfaj kedvelőit koncertekkel szórakoztatják, például a brit kocsmában, amelyet a programfüzetben viccesen úgy hirdetnek, hogy a Brexit ellenére is ott lehet a fesztiválon.

Az eseményen bárki árulhatja termékeit, aki elfogadja a szabályokat. Ezek közé tartozik, hogy az áruk eredetének tisztaságát az esemény közben is bármikor ellenőrizhetik a szervezők, senkinek sincs állandó helye, minden évben sorsolással döntenek arról, melyik kereskedő, hol árulhatja a portékáját. Így veszik elejét a vitáknak arról, merre vannak a legjobb és legrosszabb helyek.

Vannak kisebb vállalkozások, melyek nem tudnak több mint egy hónapig jelen lenni a fesztiválon, nekik lehetőségük van rövidebb ideig árulni a termékeiket. A különlegességek szívesen látott vendégek a vásárlók és a szervezők körében is, a rendezők tájékoztatása szerint az egyik legnépszerűbb az a csokoládéárus, aki a saját maga által készített különlegességeket árulja, többek között sajtos-szőlős-diós vagy éppen kék mákkal töltött finomságok kaphatók nála.

Az árakat a kereskedőknek úgy kell megállapítani, hogy azok emberközeliek, a vásárlók számára elérhetőek legyenek. Belépőt nem szednek a látogatóktól, a programok nyolcvan százaléka ingyen megtekinthető.

Cikkünk a Budapesti Goethe Intézet támogatásával készült.

Az étel összeköt

Az emberek között nincs különbség sem bőrszín, sem származás, sem vallás, sem nemi irányultság szerint. Mindenki egyforma, mindenki ember, ez az egyik legfontosabb üzenete a Tollwood-fesztiválnak.

„Az étel összeköti az embereket, enni mindenki szeret, ötven egészen különböző ízvilág találkozik a fesztiválon, azt gondoljuk, hogy az evésnek van egy diplomáciai küldetése is, eltünteti a különbségeket – mondta a Népszavának Christiane Stenzel, a Tollwood kommunikációs vezetője. – Napjainkban különösen fontos, hogy megtaláljuk a közös hangot, mert ezen múlik a jövőnk. Vannak dolgok, amikről lehet beszélgetni, vitatkozni, de például a klímakatasztrófát együtt kell megakadályoznunk. Ebben a témában nincs kompromisszum, mindenkinek tennie kell ellene, mielőtt bekövetkezik a még nagyobb baj. Mindenkinek be kell állni a sorba, nem a nagy gyárak, hanem az átlagemberek tudják megmenteni a környezetüket, ha változtatnak a szokásaikon.”

A Tollwood-fesztivállal egy időben rendezik München belvárosában a karácsonyi vásárt. Kisebb területen, kevésbé látványos külsőségekkel.

„Nem konkurenciája egymásnak a két esemény, nemcsak a méretbeli különbségek miatt – emelte ki Stenzel. – A karácsonyi vásárt a város támogatja, a Tollwood-fesztivál nem kap pénzt Münchentől, a miénk egy üzleti vállalkozás. Az anyagi függetlenségünknek köszönhetően senki sem szól bele, hogy mit üzenünk az embereknek és ezt hogyan tesszük. A város egyetért a céljainkkal, elfogadja, elismeri a fesztivált. A kereskedők bérleti díjat fizetnek a helyükért, ahol árulnak, ezen kívül szponzori támogatások biztosítják az anyagi hátteret, ennek köszönhetően lehet ingyenes a programjaink nyolcvan százaléka. Mindenki érdekelt abban, hogy minden szempontból sikeres legyen a fesztivál, az anyagi nyereség meghatározott részét a végén szétosztjuk a kereskedők között, akikkel közösen elértük a sikert.”