Előfizetés

Becsó állítólag már tavaly kiszállt szállodás cégéből, csakhogy ennek nincs nyoma

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.12.14. 10:41

Fotó: Google Street View
Az sem egyértelmű, hogy a fideszes képviselő hotelvállalkozása miből vásárolhatott több százmillióért terézvárosi lakásokat.
Hivatalosan már bezárták, a neten azonban még lehet foglalni szobát az engedély nélkül működő Nagymező utcai butikhotelben, a Bp Design Hotel & Apartmanban, amit Becsó Zsolt fideszes képviselő cége, az Ublot Kft. működtetett - írja a Blikk. A bulvárlap elérte a kormánypárti politikust, aki azt mondta, már rég kiszállt a cégből: 50 százalékos tulajdonrésze eladásáról 2018 szeptemberében született döntés, és ezt a cégbíróság is rövidesen bejegyzi.  Ez azért furcsa, mert a hasonló változások azonban 24 órán belül megjelennek a cégkivonatban, ám a lap pénteken még megtalálta Becsót a cégtulajdonosok között – mint utánanéztünk, a helyzet azóta sem változott.
Becsó Zsolt közösségi oldalán osztotta meg a képet egy óvodából. Forrás: Facebook
Fotó: Facebook/Becsó Zsolt
A Blikk arra is kitér, hogy Becsóék 2016-ban vásároltak a Nagymező utcai társasházban négy ingatlant, ekkor a négyzetméterár 640-650 ezer forint körül mozgott Terézvárosban az ingatlannet.hu kimutatása szerint. Az összesen 550 négyzetmétert így nagyjából 350 millió forintért szerezhették meg. A képviselő utolsó vagyonnyilatkozatában nem említi, hogy a hathavi képviselői alapdíjon felül lenne készpénz-tartaléka, igaz, megemlít egy 3,6 milliós, illetve egy 35 ezer eurós takarékbetétet, állampapírban és befektetési jegyben további 16, illetve 12 milliós megtakarítása és befektetése van. Banknak 11, egy magánszemélynek pedig 12 millió forinttal tartozik. 
Először a 24.hu írt arról, hogy az Ublotnak nemcsak kereskedelmi engedélye nem volt a Nagymező utcai hotel fenntartásához, de még a szükséges településképi engedéllyel sem rendelkezett – ennek ellenére éveken át gond nélkül fogadta a vendégeket.

Napoztató rendszer is kell: negyedmilliárddal drágultak a Fradi népligeti focipályái

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.12.14. 09:44
Illisztráció
Fotó: Shutterstock
Felújítják a három pálya fűtőberendezéseit, így már 2,2 milliárdba kerül a beruházás.
A Ferencvárosi Torna Club Népligeti edzőközpontja területén tervezett labdarúgó pályák megépítése 260 millió forinttal drágult, így elérte a 2 milliárd 220 millió forintot – vette észre a napi.hu. A tender módosítását az ajánlatkérő Ferencvárosi Torna Club (Fradi) közölte az uniós közbeszerzési közlönyben. A Fradi népligeti edzőközpontja területén tervezett hibrid típusú élőfüves labdarúgó sportpályák (Ganz pálya, Center pálya, Száger pálya) kialakítását idén áprilisban nyerte meg közbeszerzésen a tatabányai EBP Építő Group Kft. A feladat része a fűtési alapvezeték cseréje, valamint egy napoztató rendszer és egy hőközpont építése is. Az eredeti vállalási ár 1 milliárd 960 millió forint volt, az ár azonban a műszaki tartalom változása miatt 2 milliárd 220 millió forintra emelkedett. 

Nem a testünk, hanem a lelkünk éhes - Jutalomfalatokkal az elhízásért

Danó Anna
Publikálás dátuma
2019.12.14. 09:00

Fotó: YAKOBCHUK VIACHESLAV
Az evés elszakadt a táplálkozás élettani funkcióitól: nem csak az éhség sarkall rá, hanem az unalom, a fáradtság, a szomorúság, az öröm is – ez áll az elhízás járványszerű terjedése mögött.
- Az evés biológiai szabályozása már rég nem működik megfelelően – mondta lapunknak Rurik Imre, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke, egyetemi tanár. – A testsúlyt a gének, a stressz, a hormonális zavarok, sőt egyes gyógyszerek is befolyásolhatják, de az étkezésen múlik a legtöbb. Normális esetben a jóllakottság érzése véget vet az evésnek, aminek kialakulásához mintegy húsz percre is szükség lehet. Ám ma gyakran nem is tart ennyi ideig az evés: mire a szervezet jelezne már a szükségesnél sokkal több kalóriát fogyasztanak el az emberek. Arra a kérdésre, hogy hol vesztettük el az evés, és a testünk feletti kontrollt, Forgács Attila klinikai szakpszichológus, a Budapesti Corvinus Egyetem Pszichológiai és Pedagógiai Központjának vezetője messzire, egészen az európai iparosodás kezdetéig vezeti vissza a választ. Az anyák ekkortájt kényszerültek tömegesen munkába állni, és az ételkészítő „funkciójukat” részben átvették a patikusok és az élelmiszermérnökök. A tömegesen előállítható késztermékek első márkái közt ott volt a Dr.Oetker, a Knorr, a Coca-Cola, a Maggi. Az élelmiszergyártók nem csak készételt gyártottak, de megmondták azt is, hogy milyen az optimális táplálkozás, naponta hányszor, mennyit és mit kellene enni. Így terjedt el, hogy a csecsemőknek háromóránként, hány gramm ételt kell adni. Innentől kezdve az evés külső irányítás alá került, hiszen a kicsik nem akkor ettek, amikor megéheztek, hanem akkor is, ha „elérkezett az ideje”. Nem tanulták meg az éhség- és jóllakottság jeleinek észlelését.  Rurik Imre szerint a gyors- és készételek energiatartalmukat tekintve sokkal „sűrűbbek”, mint amit egészségesnek tarthatunk. A leggyakrabban fogyasztott ételek tele vannak egészségtelen zsírokkal, cukrokkal. A gyors felszívódású szénhidrátok magasra lökik a vércukorszintet, mire a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint pumpál a vérbe. Erre gyorsan csökken a vércukorszint, ami éhségérzettel jár, holott a szervezetnek már nem feltétlen van szüksége további táplálékra. Ha az ember mégis eszik, akkor gyorsan és észrevétlenül rakódnak rá a plusz kilók. Az elhízás legfőbb oka, tehát prózai – mondja a professzor - az emberek több kalóriát visznek be, mint amennyire a napi életstílusuk mellett szükségük van, és nem is mozognak annyit, hogy a felesleges energiájukat felhasználják. Az elhízás pedig nemcsak esztétikai problémát okoz, hanem sokféle betegséget okoz, különösen szív- és érrendszeri bajokat, diabéteszt, és fokozott kockázatot jelent a rákra.  Brian Wansink étkezéspszichológus, a Cornell Egyetem professzora kísérlettel is bizonyította, hogy nincs logikai összefüggés az éhségérzetünk és a fogyasztott étel mennyisége között. Egy kísérletben arra kért egyetemistákat, hogy paradicsomlevesből egyenek annyit, amennyi jólesik. Általában 4,5 decit fogyasztottak. Azonban volt olyan is, aki két litert is megevett, ha a tálkákat utántöltötték anélkül, hogy az alany észrevette volna. Amikor megkérdezték jóllakott-e, akkor azt felelte: hogyan lakhatott volna jól, amikor még félig van a tányérja? Vagyis a külső inger, a félig lévő tányér döntötte el, hogy meddig eszik.  Idehaza a 20. század húszas éveiben az enyhe túlsúly még kimondottan jót jelentett, mivel a népbetegség még nem az elhízás, hanem a TBC volt, amely étvágytalansággal és soványsággal párosult. A túlsúly a TBC-mentesség – ezáltal az egészség és a jómód – jele volt. A világháborúban aztán valamennyi társadalmi réteg megtapasztalta a nélkülözést. A hatvanas években az elhízásról szóló első orvosi könyv szerzője még azzal próbálta fölhívni a téma fontosságára a figyelmet, hogy a Ruhaipari Tervező Vállalat adatait idézte, miszerint a ruhaméretek egyre növekednek a vásárlók fokozódó túlsúlya miatt. A tömeges elhízás a rendszerváltás utáni időkben indult meg Magyarországon, és az elmúlt évtizedekben duplázódott meg az elhízottak száma. Azt nem tudni, mi hozott ilyen fordulatot a testméretben, de vitathatatlan, hogy a krízisekre egyfajta válasz lehet az evés, krízisből pedig az elmúlt harminc évben volt bőven.  Forgács Attila megjegyzi: amellett, hogy az evés tápanyagfelvétel, érzelmi cselekvés is. A kövér embernek valójában nem a teste, a lelke éhes. A fejlett társadalmak tömegei soha nem tapasztalják meg az éhezést, őket érzelmeik, kielégítetlen vágyaik, valamint a környezeti ingerek sarkallják evésre. A modern ember evésbe menekül a valóság megoldatlan problémái elől, a munkahelyi, a házastársi konfliktusokra is reagálhat így. Az evés ugyanis nemcsak a negatív érzelmeket tompítja, de felnagyít minden pozitív emóciót is. Az evészavarral küzdő vagy elhízásra hajlamos személyek táplálkozásában a tudattalan tényezők szerepe a nagyobb – mondja a szakember.  - Túléltük az evolúció során visszatérő éhínségeket, megtanultuk, hogy a válságokat éhínségek követik. A kultúránk az új krízisekre állandóan keresi az újabb adaptációs mechanizmusokat. Az elhízásra jött a fogyókúrák divatja, ám minél inkább le akar valaki fogyni, sokszor annál többet szed magára. A fogyókúra-hirdetések nem testsúly csökkentést kínálnak, csupán reményt árulnak a gyors fogyásra. Ami drasztikus kalória megvonást jelent, ezt viszont a lelkünk jól ismeri, és riasztja a szervezetet, hogy itt van az éhínség, mobilizálni kell a túlélési automatizmusokat, vagyis: „Tessék enni!” A fogyókúrákat követő egy éven belül a visszaesés valószínűsége 40- 95 százalék. Még a gyomorszűkítő műtéten átesettek negyven százaléka sem tudja egy éven túl tartani a súlyát. A divatdiétáknál a sikerarány már csak öt százalék – hangsúlyozza Forgács Attila. Szerinte az elhízás alattomos folyamat. Ha például naponta csak 100 kilokalóriával eszik valaki többet, az egy év alatt 5-6 kiló pluszt jelent. Viszont ez fordítva is működik: ha valaki napi egy deka töpörtyűt vagy két deci tejet, vagy egy kisebb kiflit el tud hagyni - de méginkább, ha napi 2 ezer lépéssel többet sétál -, fogyhat ugyanennyit (feltéve, ha észreveszi, hogy mennyivel eszik többet a teste szükségleténél). A szakember szerint a siker egyik kulcsa a visszajelzés, hogy amikor jön a falásroham, lehessen fékezni. Lehet például csökkenteni az étel elérhetőségét. Egy kísérletben két héten át naponta 30 sütemény kaptak egy iroda dolgozói - annyit ehettek meg belőle, amennyit akartak. Az első héten, amikor a látóterükben volt karnyújtásnyira a sütemény, átlag napi kilencet fogyasztottak el; amikor viszont a hátuk mögé tették néhány lépésre, tehát nem látták folyamatosan, és fel kellett állni érte, csak napi négyet ettek meg. Ez napi 125 kilokalória különbséget jelentett, aminek következménye 6 kiló túlsúly egy év távlatában – ennyit számít, hogy az éhségre, vagy az érzékeinkre hallgatva eszünk.