Kőberakástól a telekátjátszásig: tiltakoznak a balatoni ipari kikötő ellen

Új kikötőbe költöztetnék a hajózási cég ipari flottáját, így a térség egyik legértékesebb területe szabadulna fel Siófokon. Sokan máris ingatlanspekulációtól tartanak.

Több százan tiltakoztak november közepén Vonyarcvashegy és Balatongyörök határában az oda tervezett kikötő, kőberakó ellen. Az ipari létesítmény megakadályozásáért indított petíciót pedig már több mint tízezren írták alá. Az indulatok nem csitultak, amiben jókora szerepe van annak: az illetékesek mintha csak menekülnének a kérdések elől, nem adnak érdemi válaszokat, nem segítenek tisztázni a kétségeket. Pedig egyikből sincs kevés. Mindez nem gyengíti azokat a pletykákat, amelyek szerint valójában egy jókora siófoki ingatlanüzlet lehet a beruházás mozgatórugója.

Annyi biztosan tudható: a tó északi partjának közelében találhatóak olyan bányák, ahonnan folyamatosan szállítják a köveket például a Balaton körüli településekre, például a strandok megerősítéséhez, javításához. Korábban a Balatonrendes és Révfülöp közötti Pálkövén volt kőberakó-kikötő, de azt lakossági tiltakozás miatt már bezárták, így évek óta teherautókkal szállítják a köveket a strandokra. A Vonyarcvashegy és Balatongyörök határába tervezett új kikötő nemcsak kőberakóként szolgálna. Az a Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) új telepe is lenne, ott állomásozna a tó „működtetéséhez” nélkülözhetetlen ipari flotta. Jelenleg a Bahart ipari flottája a siófoki kikötőt használja, ami a város közepén található. A hajózási cég üzemi központja, az úgynevezett "Sziget" a tópart egyik legértékesebb része, sokan szemet vetettek már a területre, éppen ezért évek óra rendre felmerül, hogy eladják. Az erről szóló hírek tavasszal újra felröppentek, miután a Bahart a tóparti önkormányzatoktól ismét tejes egészében állami tulajdonba került, vagyis ma már egyszerűbb lenne bármilyen privatizáció. Az pedig tudható, hogy Mészáros Lőrinc és Tiborcz István korábban nem egy balatoni privatizáció nyertese volt. Orbán Viktor veje, Tiborcz István pedig korábban érdekelt volt abban a cégben, amely vitatható módon szerzett meg egy korábbi Bahart-kikötőt a Vonyarcvashegy melletti Keszthelyen.

A tervezett beruházás és a lakossági aggályok miatt megkerestük a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatóját, Kollár Józsefet, de érdemben nem akart nyilatkozni. Kitérő válaszokat adva annyit közölt a beruházásról:

– Úgy vélem, ezt a kérdést a régió hosszú távú társadalmi érdekeit szem előtt tartva, a turisztikai és környezetvédelmi szempontokat mérlegelve, szakmai alapon kell majd eldöntenie az illetékeseknek. A Balatoni Hajózási Zrt. amúgy az említett kikötő koncepcióban hivatalosan nem érintett, bár a témát nyilván fokozott érdeklődéssel szemléljük.

A vezérigazgató szűkszavúsága azért is érthetetlen, mert a hírek szerint a hajózási cég másfél milliárd forintot szán a beruházásokra, amelyeket maga is sürget. A balatontipp.hu-nak azt mondta Kollár József: elengedhetetlen, hogy a balatoni műszaki flottát elhelyezzék valahol.

A tervezett kikötő- és kőberakó építését az Országos Vízügyi Főigazgatóság készíti elő. Egy héten át kerestük az állami társaság illetékeseit, és vártuk az érdemi válaszokat kérdéseinkre, de hiába. Végül szűkszavúan csak annyit közöltek: „A Balaton üzemeltetését, valamint vízminőségének védelmét szolgáló tervezési folyamat december 20-án zárul, s ezzel kapcsolatban társadalmi egyeztetés is lesz, mely meghatározza a további irányt.” Az állami cég titkozásáról sokat elárul, hogy még a kikötő megépítésének okairól sem nyilatkozik. Nem feleltek például arra: Milyen gyakorisággal és mennyiségben kell követ szállítani a tóparti településekre, ez mennyibe kerül, s mennyivel lenne olcsóbb a vízi szállítás? Ahogy azt sem tudni, ki tudnák-e vinni egyáltalán hajóval a köveket a sekély dél parti strandokra.

A két állami cég tiltakozása azért is figyelemre méltó, mert közben lapunknak többen is úgy vélekedtek: valóban szükség van a tervezett beruházásra. Többen is azt mondták: a tó partszakaszának kétharmadát évtizedekkel ezelőtt kibetonozták, a partfal állapota egyre romlik, így állandó megerősítésre van szükség, amihez a kőanyagot – ami jellemzőn az uzsai bányából származik – uszályokon sokkal egyszerűbben, s kevésbé környezetszennyező módon lehetne az építési helyszínekre szállítani.

– Nemcsak olcsóbb, de környezetkímélőbb is lenne, ha vízen szállítanák a követ – állította Galácz György, Balatonmáriafürdő polgármestere. – Jelenleg sok településen megoldhatatlan, hogy a nagy kőszállító teherautók lejussanak a partra, pedig igencsak ráférne a felújítás a partfalra. Nálunk éppen emiatt például utoljára a kilencvenes évek elején újították fel, s akkor is kézzel hordták be a köveket. De ez így nem mehet tovább, hiszen az elmúlt években rendre utcákat-nyaralókat öntött el a Balaton a nyugati medence alacsonyan fekvő településein.

Egy másik, észak-balatoni településvezető szerint a Balaton-felvidéki kőbányák miatt egyértelmű, hogy az északi parton kell kialakítani az ipari létesítményeket, s szerinte nem véletlenül esett a vonyarci-györöki partra a választás, hiszen korábban a második balatoni komp egyik kikötőjeként is ez a szakasz merült fel: anno a györöki polgármester még támogatta is az ötletet.

– Ha viszont már épül egy ilyen ipari létesítmény, akkor érdemes elgondolkodni, hogy téli kikötőként is hasznosítsák – jegyezte meg a Horváth Gyula, aki 2013-ig vezette a Balatoni Hajózási Zrt.-t – Nyilván nem szép látvány a sok ipari gép, amit 25-30 uszályt, markolót, vontató-, kotró- és szállítóhajót jelent, de ez csak esztétikai gond, zajjal, környezetterheléssel nem jár. Annyi bizonyos, hogy lakott területtől távolabb, s persze komoly társadalmi egyeztetést követően kell meghatározni a helyét.

Utóbbit hiányolják éppenséggel a györökiek és a vonyarciak, akik szerint a megkérdezésük nélkül, a fejük felett akarnak dönteni településeik jövőjéről.