Péntek éjjel a fehéroroszországi Minszkben zárt ajtók mögött egyetértési emlékeztetőt írtak alá az Európába szánt orosz gáz december 31-e utáni, Ukrajnán keresztüli szállításairól – erősítette meg a két érintett fél. Csütörtök éjjelre uniós közvetítéssel Berlinben született meg a két állam szakminiszterei közötti, ezt megalapozó elvi alku. Az év végéig az érintett szakvállalatok öt éves hatályú szállítási szerződést kötnek – közölték a hét végén orosz és ukrán illetékesek. Ez lejáratkor további tíz évvel meghosszabbítható – vázolta szombati sajtótájékoztatóján Olekszij Orzsel ukrán energetikai és környezetvédelmi miniszter. A megállapodás 2020-ra legalább 65, 2021 és 2024 között pedig legalább 40 milliárd köbméter orosz gáz nyugati irányú továbbítását teszi lehetővé északkeleti szomszédunkon át. Az orosz szállításokat képviselő, állami Gazprom szerint a felek egyszersmind rendezték egymással szembeni követeléseiket. A tájékoztatások mindazonáltal a pénzügyeket nem pontosítják. Az ügy előzménye, hogy bár az év végén lejár az Európába – így Magyarországra - szánt orosz gáz ukrán továbbszállítására kötött szerződés, a két, egymással háború-közeli viszonyban lévő állam azt mindmáig nem újított meg. Ukrajna négy éve közvetlenül nem, csak nyugati szomszédaitól jut orosz gázhoz.
Arra a kérdésünkre, hogy a megállapodás Magyarország számára mit jelent, az illetékes Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) válaszában a hazai tárolók történelmi, 6,4 milliárd köbméteres telítettségére hivatkozva a mostani téli gázt minden körülmények között biztosítottnak nevezi. Ez lehetővé tette, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök legutóbbi budapesti látogatásakor már a következő téllel kapcsolatban folytassunk tárgyalásokat – tették hozzá.
Az örvendetes orosz-ukrán fejlemények tükrében ugyanakkor szakértők felvetik, hogy a magyar kormány nem biztosította-e túl a hazai ellátást, ami így most inkább túltelítettségi gondokhoz vezet.
Az állami MVM tulajdonában lévő központi nagykereskedő januártól kétmilliárd köbméter orosz gáz Ausztria felőli leszállítására szerződött a Gazprommal – tudtuk meg. Bár a megállapodás tényét a kormány korábban már közölte, cseppet sem lényegtelen időpontját nem. Pedig ezt többek – a kormány beállításával szemben – feltétlenül szükségesnek tartották annak érdekében, hogy az ország a valóban csurig töltött gáztárolókkal – illetve az egyre csökkenő hazai kitermeléssel és az egyéb gázkereskedelemmel együtt –, keleti betáplálás nélkül is kihúzza a mostani telet. (Igaz, a nyugatról érkező orosz gáz a rendszer elmúlt 10 évéhez hasonlóan ismét feleslegessé teszi az immár 1,45 milliárd köbméteres biztonsági gáztartalékot.)
A nagykereskedő emellett arra a - most végül bekövetkező - esetre, ha az oroszok mégis dűlőre jutnak az ukránokkal, ismereteink szerint 2,2 milliárd köbméter keleti irányú beszállítását is lekötötte. Amit ráadásul tovább növelnének 3 milliárd köbméterre. Bár ezt – a KKM nyilatkozatának megfelelően - már egyértelműen csak a jövő évi télre tennénk félre, letárolása az év elején kizárt, hisz az üregekbe egy molekula gáz nem fér. Szakértők áthidaló megoldásként elképzelhetőnek tartják, hogy az ősszel bespájzolt gáz a föld alatt marad és 2020 elején a nyugati mellett a hagyományoknak megfelelően a kelet felől érkező gázt is lábon eladják. Ez már csak azért is a legolcsóbb megoldás, mert másként (de legfőképp egy keleti gázstop esetén) teljesen átrendeződnének a központi vezetékrendszer szállítási- és nyomásviszonyai. Igaz, a kitárolás szüneteltetése is szokatlan. Az illetékes, Mol-tulajdonú FGSZ mindazonáltal korábban biztosított, hogy az összes helyzetre felkészült.
Mégis kérdés, hogy a kormány nem biztosította-e túl a hazai gázellátást. Idén az Orbán-kabineten kívül szinte nem akadt olyan érintett (beleértve az oroszokat és az ukránokat is), amely a szerződés lejártára hivatkozva valós esélyként tekintett volna januártól Közép-Európa keleti gázcsapjának elzárására. Azzal ugyanis, ha egy szállítási vita miatt Oroszország ismét megsértené a nyersanyagra kötött szerződéseit, végleg eljátszaná legjobb vevői bizalmát. Ezt Putyin is átérzi, így - a helyzetét valóban sokszor kellemetlenül kihasználó – Ukrajna kikerülésére több tízmilliárd dolláros költséggel inkább északi és déli elkerülővezetékeket épít. Ám ezek eddig nem készültek el. Mindmáig ugyanakkor kétségkívül nem került pecsét az orosz-ukrán szerződés meghosszabbítására sem. Ezt a piac is beárazta (olyannyira, hogy a megállapodás hírére az amúgy is mélyponton lévő tőzsdei gázárak még tovább estek). Bár az ősszel más európai kereskedők is jelentős tartalékokat halmoztak fel, a magyar kormány a valós esélyeket nem mérlegelő, pánikszerű túlbiztosítás helyett alighanem választhatott volna ésszerűbb és olcsóbb megoldást is.
A lapunkat tájékoztató szakértők szerint az élénk térségi kereskedelem kiszámíthatóságába vetett hit is nagyobb ellátásbiztonságot hozna a hangzatos politikai nyilatkozatoknál. Putyin pánikkeltésén tehát most voltaképp leginkább a többletkészlet-vásárlásokat pénzelő bankok kerestek. Ez ugyanakkor még tovább rombolja a kormányokkal összefonódott energialobbi gyakori, utólag rendre alaptalannak bizonyuló, így végtére csak a nyereségnövelésüket célzó fenyegetéseinek hitelét. Ez azért kétélű, mert a gáziparnak a felmelegedés, a szigorodó környezetvédelem és az egyre bővülő kínálat miatt hosszú távon amúgy is egyre csökkenő kereslettel és árral kell számolnia.
