Előfizetés

Budapest nem hisz Orbán mosolyoffenzívájának

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2019.12.30. 06:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A budapestiek többsége azt szeretné, ha a kormány a jövőben nem szipkázná el teljesen a fővárosban megtermelt bevételeket – derült ki a Publicus Intézet felméréséből.
Budapest közérzete tapinthatóan jobb mint a többi városé, falué: míg az országban átlagosan az emberek több mint 60 százaléka elégedetlen azzal, ahogyan a dolgok mennek, addig a fővárosban ez az arány kevesebb, mint 50 százalék – derült ki a Publicus Intézet felméréséből, amelyet az elemzőcég a Népszava megbízásából készített. A budapestiek jobb hangulatának számos oka lehet: a fővárosban például az átlagfizetés harmadával több mint az Alföldön, és hatodával magasabb, mint az ipari fellegvárnak számító Győr-Moson-Sopron megyében. Azaz egy fővárosi lakos sokkal könnyebben ellensúlyozza a közszolgáltatások hiányosságait - például az egészségügyi ellátás vagy az oktatás esetében -, mint egy vidéki lakos. A reprezentatív kutatás szerint az emberek nagyobb része véli úgy, hogy Karácsony Gergely főpolgármester érdemi tárgyalópartnere lesz a kormánynak. Az nem meglepő, hogy a Demokratikus Koalíció (DK), az MSZP és a Momentum hívei 86 és 92 százalék közötti arányban gondolják így, miként az sem, hogy a Fidesz-szimpatizánsoknak mindössze 5 százaléka hiszi, hogy az új főpolgármester képes lesz érdemben küzdeni a kabinettel. Az viszont a jövőbeli támogatására nézve fontosabb, hogy a bizonytalanok 30 százaléka szerint „nem eszi meg őt a kormány”, igaz, a bizonytalanok 43 százaléka még nem árulja el, vagy nem tudja mit gondol a főpolgármester képességeiről. Ez az arány vélhetően változik majd Karácsony sikereinek vagy kudarcainak függvényében.  
Azért ráutaló jelek akadnak, miként vélekednek a főpolgármester tevékenységéről. Az atlétikai stadion körüli csörte esetében például a budapesti lakosok több mint 81 százaléka egyetértett a főpolgármester által támasztott feltételekkel, ez az arány a bizonytalanok körében 78 százalék volt, de még a kormánypárti szavazók között is elérte a 65 százalékot. (Mint arról lapunk is beszámolt, a kormány elfogadta Karácsony Gergely ötpontos követelését, amelyen a leghangsúlyosabb elem a budapesti egészségügyre kért 50 milliárd forintos pluszforrás volt.) Igaz, a követelések megvalósulásában már kevésbé bízik Budapest: csak a polgárok 24 százaléka hiszi, hogy a kormány állja a szavát, 46 százalék viszont úgy gondolja, a kabinet egyetértése látszólagos, és megpróbál majd kibújni a teljesítés alól. (Azt, hogy ennek pont a fordítottja lenne igaz, azaz az egyezség ellenére Budapest hátrál ki az atlétikai stadion projektjéből, azt mindössze a fővárosiak 7 százaléka hiszi - a Fidesz-hívek 21, és a bizonytalanok 5 százaléka).  Egyébként a jelek szerint a többség nem szeretné, ha minden fővárosi beruházáson, projekten újra és újra alkudozni kellene: a budapestiek 52 százaléka azt tartaná jónak, ha a kormány a fővárosban beszedett jövedelemadóból automatikusan annyi pénzt hagyna Budapestnél, amiből futná a főváros működési költségeire, illetve a szükséges fejlesztésekre is. 23 százalék azt szeretné, ha a kabinet az itt begyűjtött szja-ból elkülönítene egy keretet, amire a főváros pályázhatna különböző feladatok ellátására. És mindössze a fővárosiak 13 százaléka gondolja úgy, hogy a kormány irányítja az országot, így jogában áll az összes bevételt beszedni, és saját szempontjai szerint újraosztani. Megjegyzendő: a Fidesz-szavazók között a utóbbi állításnak volt a legnagyobb támogatottsága. 
Amíg azonban a kormány gyakorlatilag a Budapesten megtermelt jövedelem 1-2 százalékát hagyja a fővárosnál, az emberek többsége azt várja, hogy vegye ki jobban a részét a finanszírozásból. A folyamatosan veszteséges BKV esetében a fővárosiak 47 százaléka tartja úgy, hogy a kabinetnek a jelenleginél nagyobb mértékben kellene támogatnia a budapesti tömegközlekedést, mert Budapest forrásai ehhez nem elegendők. És csak 12 százalék gondolja, hogy a kormánynak nincs dolga a „fővárosi utazással”, azt – minden költségével együtt – az önkormányzatnak kell fenntartania. (A középutasok tábora 28 százalék – itt az a mondás, hogy elegendő, ha a kormány a kedvezmények (65 év felettiek ingyenes közlekedése, diákbérlet, stb.) miatt kieső összeget pótolja.  Mindenesetre a többség nem kerget illúziókat, és nem hiszi, hogy a kormány gatyába rázza a tömegközlekedést, sőt. 50 százalék szerint a kabinet minden támogatást megvonni az ellenzéki vezetésű Budapesttől igyekszik, tehát nem fogja a jelenleginél jobban támogatni a BKV-t. (Nem véletlen, hogy a kormány által kezdeményezett törvénymódosítás kimondja, hogy ahol rossz a tömegközlekedés állapota, ott az önkormányzat a helyi iparűzési adóból kénytelen a jobbítására áldozni. Ezt a forrást Budapest most számos más terület finanszírozására használja.) Az emberek 35 százaléka viszont bízik abban, hogy a kabinet a jövőben bőkezűbben besegít a BKV működtetésébe. (A legoptimistábbak – 65 százalékos aránnyal – a Fidesz-támogatók, de az MSZP, DK, Momentum szavazók harmada-ötöde is optimistán néz a jövőbe.)

Egy stadion mind fölött

A stadion-párti többség a Fidesz-szavazók miatt kerekedhetett ki, e körnek ugyanis 70 százaléka igenli a nemzeti „fociszentély” felújítását – míg az ellenzéki pártok táboraiban (egyikben sem) sehol nincs 50 százalék felett a Puskás Ferenc Stadion. (Leginkább – 45-45 százalékos arányban – a momentumosok és a bizonytalanok örültek annak, hogy Orbán Viktor álma valóra vált.) A Fidesz-szavazókat egyébként jól mérte be a kormányzati kommunikáció: a grandőrtudat esetükben mindent visz. A legmegdöbbentőbb, hogy a kormánypárt híveinek 64 százaléka szerint a hatalmas sportlétesítményre költött mintegy 190 milliárd forint jobb célt szolgált ezzel a kormányzati presztízsberuházással, mintha az egészségügy vagy az oktatás rendbetételére fordította volna a kabinet. És hogy tudatos értékválasztásról van szó, nem a „nagy nemzetnek nagy stadion dukál” életérzés felbuzgásáról, azt jól jelzi, hogy a Fidesz-szavazók a kérdésben nem kötnek kompromisszumot, 65 százalékuk nem érné be egy kevésbé monumentális, kisebb stadionnal.

Utolsó utáni pillanatban lép a kormány

Danó Anna
Publikálás dátuma
2019.12.30. 06:00

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Kétlelkűek a szakértők a kormány egészségügyi átalakítási tervei láttán: üdvözlik a régen késő cselekvést, ám csak találgatni tudják a valódi szándékot.
A szándék jó, hogy 10 év óta először a kormány érdemben nyúl egészségügyhöz, ám a nyilvánosságra került kormányhatározat ezúttal is „csak” részproblémákkal foglalkozik – állítják a Népszavának közgazdászok. Az ellátórendszer legnagyobb problémájává váló szakemberhiány szóba sem kerül. A szöveg olykor dodonai, így a megkérdezett szakértők maguk is csak találgatták, hogy néhol mi is a valódi szándék a leírt mondatok mögött. A határozat jellemzően a következő félévre ad feladatot az érintett állami intézményeknek.
- Csak örülni lehet, hogy a kormány végre figyelmet szentel az egészségügynek – reagált a Népszavának Sinkó Eszter közgazdász, arra a Magyar Közlönyben megjelent határozatra, amely szerint a kabinet az egészségügy finanszírozásának és az intézményrendszerének átszabására készül. A nyolc pontos határozattal fontos lépések, változások kezdődhetnek meg – állítja a közgazdász, és arra is figyelmeztetett, hogy a pontok többnyire a helyzet tanulmányozását ígérik, így félő, hogy mire azokból döntési lehetőségek kerülnének a kormány elé, megint elfogy a bátorság a cselekvéshez. Hozzátette: a most tervezettek között vannak olyan pontok, mint például a valós költségek alapján való finanszírozás, amit már tíz éve meg kellett volna valósítani. Úgy véli: a kormányban mostanra tudatosult, hogy nincs tovább, a helyzet tarthatatlan. Például sok helyen a lakosság nem fér hozzá alapvető szolgáltatásokhoz. Nincs háziorvos és a szakrendelőben sem dolgozik már elegendő számú szakorvos. Sinkó szerint az is tarthatatlan, hogy egyes kórházak költségvetésének akár 80 százalékát is bérre kell fordítani, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs mozgástere a kórházigazgatónak.

Ha jobb bérajánlatot kell tennie, hogy ne menjen el nyolc sebész egyszerre, azt csakis az adósság növelésével tudja megtenni. Azzal is rég le kellett volna számolni, hogy olyan funkciókat, orvosi eljárásokat finanszírozzanak, amelyek régen elavultak. Biztató jel szerinte, hogy a kormány arra is kíváncsi, hogy milyen minőségben nyújtanak szolgáltatást az egyes intézmények. Dózsa Csaba közgazdász szerint is pozitív, hogy a kormányzat végre foglalkozik az egészségüggyel. Megjegyzi: még ennél is jobb lenne, ha végre ezt is olyan kiemelt területként kezelnék, mint a családtámogatásokat vagy az élsportot. Úgy véli: a kormány mostani nyolc pontjának mindegyike fontos, de önmagukban még sem tesznek ki egy teljes egészségpolitikai programot. A határozatból hiányzik például, hogy a változásokkal milyen a népegészségügyi célokat akarnak elérni, és milyen minőségű ellátást várnak el. A határozatban az a leírt mondat, hogy „a rendszer legyen fenntartható” pontosításra szorul. Ha ugyanis túl alacsonyra tesszük a lécet, akkor azt relatíve kevés közpénzből is „meg lehet úszni”, ám ettől még nem lesz jobb az ellátás. Dózsa Csaba hozzátette: „Kásler miniszter úr már másfél éve van a pozíciójában: hasonló, vagy ennél még átfogóbb intézkedési csomaggal már egy évvel ezelőtt el kellett volna készülnie!” A közgazdász hozzátette: az elmúlt 3-4 évben nagyon lelassultak, szinte megálltak az új orvosi eljárások és gyógyszerek befogadásához szükséges vizsgálatok és döntések. Most is több tucat beadvány várja, hogy a biztosító befogadja, és szabad utat engedjen az alkalmazásuknak. Ezekkel több betegség kezelésében azonnal lehetne javítani az ellátórendszer hatékonyságán. Arra a kérdésünkre, hogy ha az ellátásért járó díjakban el is ismerik majd a költségeket, ahhoz mekkora többletforrásra lesz szükség, Dózsa Csaba azt mondta: saját korábbi költségfelmérése alapján úgy becsüli, hogy erre évente 150-200 milliárd kellhet. Dózsa Csaba szerint a friss kormányhatározat az egészségügy egyik legnagyobb problémájára, a szakemberhiányra nem kínál megoldást, sőt erről szót sem ejt. Pedig csak szakdolgozóból, főleg nővérből a mostaninál húsz százalékkal többre lenne szükség. Ez egyben azt is jelentené, hogy hozzávetőlegesen 15 ezer új munkahelyet kellene létrehozni az ágazatban. Ennek csak az éves bérköltsége 50-60 milliárd forint lehet. „Számításaim szerint – mondja a közgazdász – ha a kormány a fenti forrásokat biztosítaná, akkor azzal utolérhetnénk a jelenlegi szlovákiai GDP arányos közkiadásokat, és közelítenénk a csehekhez.” A feladatok megoldására a kormány által a magának szabott hat hónapot kevesli Mihályi Péter közgazdász – ő egészen biztos abban, hogy ez kevés a gyógyítással összefüggő költségek tételes felülvizsgálatára. Szerinte a most kiadott 8 pontos kormányhatározat minden bizonnyal időhúzás, amelynek legfőbb célja a Magyar Orvosi Kamara új, reformkész vezetésének semlegesítése. „A kormányhatározatra hivatkozva legalább egy fél évig van "jó" indokuk arra, hogy miért ne tárgyaljanak az orvosi kamarával.” Hozzátette: „másfelől éppen a Népszava hozta napvilágra azt a tényt, hogy az egészségügyi tárca már novemberben kész volt azzal a listával, amely a megszüntetendő kórházak és osztályok nevét tartalmazta. Emögött biztosan több havi munka volt már akkor is. Ezen lehet még újabb 6 hónapig szöszmötölni, de olyan kampányt kigondolni, amitől a kórházbezárás népszerű lesz, a következő fél évben sem fog menni. Ha a kormány valóban egészségügyi reformot szeretne, akkor az első két lépésen elegendő lenne 24 órát gondolkozni: visszaállítani a tárca önállóságát és egy hiteles és fajsúlyos személyiséget kinevezni a minisztérium élére." 

Az átalakítás nyolc pontja

  • Meg kell vizsgálni az egészségügyi beavatkozások tényleges költségeit, hogy valamennyi szakmában ahhoz igazodhassanak a szolgáltatások finanszírozása.
  • A minisztériumnak és egészségbiztosítónak javaslatot kell tenni a finanszírozásban alkalmazott teljesítményvolumen korlát átalakítására".
  • Javaslatot kell tenni a járó- és fekvőbeteg ellátásban bevezetendő minőségi indikátorokra és az ahhoz igazodó finanszírozásra.
  • A minisztériumnak javaslatot kell tenni a krónikus ellátás rendszernek a szükségletekhez igazodó átalakítására.
  • Márciusig végéig adósságmenedzsment programot kell megfogalmazni az állami intézmények számára.
  • Erőforrást kell találni a szolgáltatók felügyeletét és irányítását megalapozó kontrolling és monitoring rendszer kialakításához.
  • Korszerű egészségügyi ellátási folyamatokat és formákat támogató jogszabályi környezet kell kialakítani, a kapacitásokat és a betegutakat hozzá kell igazítani az egyes térségek lakosság számához és szükségleteihez.
  • Végrehajtani a traumatológiai, érsebészeti és a laboratóriumi ellátás struktúrájának és a finanszírozásának az átalakítását.

Mutatjuk a hatos lottó idei utolsó nyerőszámait

MTI
Publikálás dátuma
2019.12.29. 16:47

Fotó: Shutterstock
A Szerencsejáték Zrt. tájékoztatása szerint az 52. héten megtartott hatos lottó számsorsoláson a következő számokat húzták ki:
Nyerőszámok: 1 (egy) 10 (tíz) 14 (tizennégy) 31 (harmincegy) 33 (harminchárom) 41 (negyvenegy) Nyeremények: 6 találatos szelvény nem volt; 5 találatos szelvény 35 darab, nyereményük egyenként 429.840 forint; 4 találatos szelvény 2.073 darab, nyereményük egyenként 7.255 forint; 3 találatos szelvény 35.189 darab, nyereményük egyenként 1.665 forint.