Sokat elmond a magyar labdarúgás jelenkori helyzetéről, hogy egyetlen, nemzetközi szinten is jegyzett szereplője nem labdarúgó.
Hanem bíró.
Na jó, Kassai Viktor ennél több volt. Játékvezető. Azért a múlt idő, mert bejelentette, visszavonul. Az utóbbi fél évszázadban, vagyis Alberték óta a Détári-féle generációt leszámítva nem volt egyetlen olyan korosztálya a magyar labdarúgásnak, amelyik nemzetközi szinten is értelmezhető produkcióra lett volna képes. A bírói karban ellenben kettő is akadt. Puhl Sándor világbajnoki döntőt vezetett, Kassai Viktor pedig olimpiai bajnoki döntőt és Bajnokok Ligája-döntőt. Mindháromhoz kivételes adottságok, tudás és persze szerencse is kellett. Nekik egy időben mindhárom összejött, ezért emelkedhettek ki kortársaik közül. Kassai szakmai életútja olyan, mint a vektor, amit a nagyságán túl az iránya is jellemez. Jellem volt a pályán. Korántsem hibátlan, hiszen kapitális bírói bakik éppúgy hozzá tartoztak karrierjéhez, mint megkérdőjelezhetetlen egyenessége.
Legnagyobb tévedése nagyban hozzájárult a gólvonal-technológia bevezetéséhez, mivel a 2012-es Európa-bajnokságon az Ukrajna–Anglia meccsen nem adta meg a hazaiak gólját, noha a labda túljutott a gólvonalon. Emiatt nem kapott újabb feladatot az Eb-n, levették a többi meccsről, pedig akár a fináléra is esélyesek között emlegették. Mondhatnánk, akkora hatással volt a sportágra, hogy még tévedése is elősegítette a labdarúgás megújulását. A világ vette a szájára ekkor a nevét, ám kibírta az extrém nyomást, a személyeskedésig hatoló nemzetközi tiltakozást, és 2013-ban a BL-ben, 2016-ban pedig az Európa-ligában vezetett elődöntőt, majd bíráskodhatott a kontinensviadalon is, ő fújta a Franciaország–Románia nyitómeccset, amit szintén az egész földgolyó nézett. Ugyancsak sporttörténelmi hőstette volt, amikor a világon első játékvezetőként vette igénybe a videobíró segítségét a 2016-os klubvilágbajnokságon.
Ezek mind-mind azt mutatják, hogy kivételes kraft van honfitársunkban, akit nem tett tönkre, hogy hibája miatt a komplett közeg fújt rá, hanem összeszorított fogakkal visszaküzdötte magát az elitbe. Igen, valahogy ezeket az összeszorított fogakat lehet hiányolni a magyar focistákból.
