Lassan meg kell szoknunk, hogy a katolikus egyházról szóló cikkek szerzői arra sem veszik a fáradságot, hogy kicsit utánanézzenek a dolgoknak, mielőtt gépelni kezdenek – fakadt ki Hodász András katolikus pap nemrég a keresztény SZEMlélek portálon.
A médiában amúgy sokat szereplő pap felháborodását a The Wall Street Journal nagy feltűnést keltő tudósítása váltotta ki. Az MTI által is szemlézett cikkben az amerikai lap azt állította, hogy a Vatikán az elesettek megsegítésére felajánlott adományok, az úgynevezett péterfillérek legnagyobb részét költségvetési hiánya betömésére használja fel. A rászorulók a felajánlásoknak csak alig 10 százalékát kapják. A lap úgy tudja, a katolikus egyház vezetői közül egyre többen aggódnak amiatt, hogy félrevezetik a híveket az adományaik ügyében.
Hodász András szerint a cikk teljes tájékozatlanságról tanúskodik. Hiszen „aki egy kicsit is járatos az egyház belső életében vagy a történelemben”, pontosan tudja, hogy a péterfilléreket egyáltalán nem a szegények megsegítésére gyűjtik. Az ilyen jellegű támogatás célja a Szentszék kiadásainak és saját karitatív tevékenységének segítése. A pápa kiadásai között tehát ott van a szegények segítése is, mint költségvetési tétel, de rengeteg más is: a hivatalnokok fizetése, rezsi, felújítás, fenntartási költségek – és így tovább.
Az igazi hír a tények ismeretében nem az, hogy a péterfillérek nagy részét nem a rászorulókra fordítja a Vatikán, hanem az, hogy az elsősorban saját működésére költendő összegből a szegényeket is támogatja a Szentszék – vélekedett Hodász András.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közlései azonban a legkevésbé sem támasztják alá a pap okfejtését. Magyarországon 1993-ban indult újra a péterfillérek gyűjtése a katolikus templomokban, ebből az alkalomból a püspöki kar minden évben felhívást tesz közzé. Ezekben rendre hangsúlyozza, hogy „a befolyt összeget a Szentatya karitatív céljaira fordítják”.
Egyéb kiadásokról nem esik szó, arról viszont igen, hogy a rászorulókat a megadott számlaszámon banki átutalással, de akár csekkes befizetéssel is lehet segíteni. A 2015-ös szöveg például XVI. Benedek nyugalmazott pápa szavait is idézte: „A péterfillér a legjellegzetesebb kifejeződése annak, hogy minden hívő részt vesz Róma püspökének az egyetemes egyházat pártfogoló jótékony kezdeményezéseiben.”
A püspöki kar visszatérően közölt ismertetője szerint a péterfillérek gyűjtése a 8. században indult el, amikor az újonnan megtért angolszászok önkéntes hozzájárulást küldtek a pápának. Ekkortól alakult ki a „Denarius Sancti Petri” adományozása, amely a középkorban általánossá vált a kelet- és a nyugat-európai országokban egyaránt. Noha a reformáció idején szünetelt a péterfillérek gyűjtése, a 19. században újraéledt a szokás, majd 1870 és 1929 között a Vatikán egyetlen bevételi forrásává vált. Ekkortól már „kizárólag karitatív tevékenységre használták fel a befolyt összeget”.
Kamarás István vallásszociológus jól ismeri a katolikus egyházat. Lapunknak azt mondta: „amióta élek, úgy tudom, hogy jótékony célokra mennek a péterfillérek”. Az amerikai lapban közölt információ a pénz sorsáról a vallásszociológust is meglepte.
A püspöki kar adatai szerint a péterfillérekből a magyar egyház tavaly közel 62 millió forintnyi adományt küldött a „pápa karitatív céljaira”.
