Európa erős emberei

A Politico című tekintélyes brüsszeli lap immár szokásos év végi összeállításában, amely Európa legbefolyásosabb politikusait veszi számba, nem meglepően Macron francia elnök végzett az élen, aki 2017-es elnökké választása óta következetesen lép fel az erős és egységes Európai Unióért. Macron a multilateralizmust képviselő harcosként tekint magára, mégis, jónéhány európai vezető kevéssé elégedett a francia elnök néha túl erőteljes, az ellenvetéseket az asztalról lesöprő tárgyalási stílusával. Brüsszelben nem aratott osztatlan sikert a megállapodás az Európai Bizottság elnökének 2019 júliusi megválasztásáról, amely az Európai Parlament és a tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács között korábban született – az ugyanis az úgynevezett csúcsjelölti rendszer megtorpedózását jelentette.

Macron a döntés meghatározó alakítója volt. Olyan erős és cselekvőképes Európában gondolkodik, amelynek megszervezését a mind bizonytalanabb nemzetközi környezet, az európai érdekek globális képviselete indokolja, habár a nyugati szövetségesek közötti viszony (például a NATO-ban) kihívásokkal is küzd. A célokkal nehéz lenne vitatkozni, azonban Macronnak érdemes azzal is szembenéznie, hogy módszereit finomítani kellene, s lassan az első eredményeknek is meg kell érkezniük.

Macron első helyezése mellett szembeötlő, hogy Európa egykor legbefolyásosabb vezetője, Angela Merkel a Politico listáján a „cselekvők” között már csak az ötödik helyet szerezte meg. Miközben a német kancellár 2005 óta vezeti Németországot, és komoly sikereket is elért, az utóbbi években európai kérdésekben kifejezetten kevés eredményt mutat fel. A 2008-as euróválság rendezése kapcsán egyesek azt az álláspontot vallják, hogy a német befolyás alatt lévő európai monetáris politika csak fokozta Görögország fenyegető államcsődjét. Nem volt eredményes Merkel 2015-ös menekültpolitikája sem: ebben, másokkal együtt, kulcsszerepet szánt a kötelező menekültkvótáknak, amelyekről ma már nem nagyon esik szó. Továbbra is hiányzik viszont egy átfogó uniós politika ebben a témában. Igaz, az európai menekültkérdés legalább ideiglenes nyugvópontra jutásához nagy segítséget jelentett az unió és Törökország között 2016-ban létrejött megállapodás, amelynek létrejöttében éppen Angela Merkel vállalt oroszlánrészt.

Persze francia és német politikusok nélkül nem lehet elképzelni az Európai Uniót és a Politico listáját sem. Mégis, hiába szerepel nyolc német név is a huszonnyolcas listán, és lehet Németország a legfontosabb hang pénzügyi vagy kereskedelempolitikai kérdésekben, az unió még csak a létrejövetel szakaszában lévő védelempolitikája nem létezhet Franciaország nélkül. Ahogyan persze az Európai Unió egészére is igaz, hogy a hatalom megoszlik a különböző uniós intézmények és tisztségviselők között. Játszhat az Európai Bizottság meghatározó szerepet olyan jogszabályalkotási kérdésekben, mint az adatvédelem, de az euró jövőjéről, vagy a menekültügyről mégis az európai vezetőket tömörítő Európai Tanács mondja ki a végső szót.

A huszonnyolcas listán szereplő Ursula von der Leyen ugyan Európában meghirdette a „gender forradalmat”, mégsem tudta elérni, hogy az általa vezetett bizottságban egyenlő számú férfi és női biztos fogaljon helyet. A helyzetet jellemzi, hogy a Politico listáján is csak kilenc nőnek jutott hely. Figyelemre méltó azonban, hogy a listán szereplő két nem hivatásos politikus nő, és 40 évnél fiatalabbak. Egyikük a világszerte ismertté vált svéd környezetvédelmi aktivista Greta Thunberg, míg a német Carola Rackete azzal szerzett ismertséget, hogy a Földközi-tengeren menekülteket vett fel a hajójára, majd az olasz hatóságok tiltakozása ellenére ki is kötött velük egy olasz kikötőben.

A Politico listáján ott van Boris Johnson és tanácsadója, Dominic Cummings, a Vote Leave kampány felelőse, valamint Nicola Sturgeon skót miniszterelnök is, aki azért küzd, hogy bent tarthassa Skóciát az unióban. De szerepel a listán az ír miniszterelnök, Leo Varadkar is, aki – az unió intézményeinek segítségével és a tagállamok némiképp meglepő, egységes magatartására támaszkodva – kifejezetten sikeresen tárgyalt brit partnerével Írország és az EU érdekében, megmutatva, hogy az unió egységes fellépéssel milyen jó érdekérvényesítő lehet.

A listát tanulmányozva Orbán Viktor sem lehet boldog, mert bár ő is bekerült a Politico nevei közé, de csak mint az „álmodozó” csoport tagja. Kelet-Közép-Európa sem lehet elégedett a teljesítményével a 28-ak listáján. Orbán mellett csak a szlovák köztársasági elnök, Zuzana Čaputová fért be az európai portál összesítésébe. A két kelet-európai politikus listás helye szomorú bizonyítéka, hogy mekkora a valós súlya régiónknak a brüsszeli politikában.

A szerző jogász, az IDEA Intézet külpolitikai elemzője