Tíz évünk

Hány tíz év van az ember életében? Az első tíz a leghosszabb, a második tíz a legizgalmasabb, a harmadik tíz a sorsdöntő – ami utána jön, az már az egyre rövidülő centiből fogy.

Nem akarom önöket a sötét gondolataimmal untatni, de tény: a holnap beköszöntő 2020-ban már tíz éve egyfolytában Orbán rendszerében élünk majd. Május 29-én éppen egy évtizede lesz, hogy egybefüggő kormányzásai során először letette az esküt; a rendszerváltás óta eltelt idő majdnem fele az ő miniszterelnöksége alatt telt, és egy esztendőn belül behozza Tisza Kálmánt. Akkortól ő lesz az abszolút rekorder.

Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy ezt az emberéletben mérve meghatározónak számító időszakot jól használta-e fel. Hiszen a kormányzás mércéje nemcsak az, hogy időről időre megválasztják-e az embert, vagy hogy zárszámadáskor stimmel-e a költségvetés mérlegfőösszege. Hanem az is, hogy eredményesen telt-e el az időnk. Mindünk ideje.

Tíz év alatt nagy dolgokat lehet véghez vinni. Ennyi idő elég egy megalapozott, körültekintő egészségügyi reform megvalósítására, az állami és magánkapacitások összefésülésére, a biztosítások egymásra építésére. Tíz év elegendő az oktatási rendszer igazságosabbá, hatékonyabbá tételére, a szétzilált struktúra józan keretek közé szorítására, az intézményfenntartás racionalizálására. Egy évtized alatt az öngondoskodás gondolatát meg lehet gyökereztetni az elöregedő társadalom fiatal generációiban, és közben kiépíthető az idősgondozás infrastruktúrája és mechanizmusa is.

Az elmúlt tíz évünkben mindezt meg lehetett volna csinálni. Hogy kaptunk helyette egy úgymond nemzeti burzsoáziát és egy rendszerfüggő, gátlástalan hivatalnoki kart, azt nehéz sikernek tekinteni. Különösen, ha a még ránk váró évtizedek véges száma felől nézzük.