Kísérleti laboratóriummá válik Ausztria. Európában először lép koalícióra a jobboldal a környezetvédőkkel. Németországban egyszer már majdnem összefogtak, amikor a CDU/CSU – kiegészülve a szabaddemokrata FDP-vel – a Zöldekkel akart kormányt alakítani, ám a liberálisok ellenállása miatt végül maradt a nagykoalíció.
Az új osztrák kabinet akár modellé válhat azokban az országokban, amelyekben a klímaváltozás miatti félelem nyomán megerősödtek a környezetvédők. Sokáig elképzelhetetlen lett volna hasonló felállás. Többhelyütt a zöldeket túl balosnak, a 68-as mozgalmak örököseinek tartották. Ám Európa progresszív felében e megbélyegzésnek már semmi értelme, a jobboldali pártok és szavazóik is úgy látják, hogy a környezetvédők, bár programjuk inkább a baloldali értékeket jeleníti meg, olyan fontos célért lépnek fel, amelyet a a tradicionális jobboldalnak is fel kell karolnia. Nyugaton a klímaváltozás következményeitől tartanak legjobban, a menekültválság háttérbe szorult.
Az Osztrák Néppárt ugyan jobbra áll a német CDU-tól, Sebastian Kurz kancellár mégis képes volt meghozni ezt a döntést, s a két koalíciós párt elég komoly engedményeket tett egymásnak a megegyezésért. Mindketten jól jártak. Az ÖVP így megszabadult a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárttól (FPÖ), Kurzot pedig mindezek után sok baloldali is innovatívnak tartja. Ráadásul a kormányprogram szerint az ÖVP-é lehet az utolsó szó a gazdaságot, illetve a menekültkérdést illetően, viszont a Zöldek dönthetnek a számukra legfontosabb témában, a klímaügyben.
Akadnak persze kétkedő hangok, amelyek szerint ez a házasság nem lesz tartós, mert túl nagyok a programbeli különbségek. Ám az ÖVP és az FPÖ koalíciója megmutatta: gyakran nem az számít, mennyire fedik egymást két párt világról alkotott elképzelései.
S hogy itthon tanulnak-e bármit az osztrák példából? Aligha. Itt még mindig a bevándorláshullámmal riogatnak, a klímakérdést pedig valamiféle baloldali ármánynak tartják. Nálunk a harcias ideológia a józanész minden szabályát felülírja.