Szabad szemmel: Európa vízválasztóhoz érkezett

Publikálás dátuma
2020.01.04. 06:56

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 4.
Spiegel A lap arra figyelmeztet, hogy Európa vízválasztóhoz érkezett: vagy a szabadság, egyenlőség és testvériség birodalma lesz, vagy lehúzhatja a rolót. Egyben idézi a francia elnököt, aki a közelmúltban kijelentette: ha az EU nem világhatalomnak tekinti magát, akkor el fog tűnni. Az egykori nagy remények mindenesetre elszálltak, sőt, immár be kell vallani, hogy az unió kudarcot vallott politikai programként. Ursula von der Leyen feladata most az, hogy elhárítsa a létveszélyt, betemesse az észak-déli, kelet-nyugati törésvonalat, megálljt parancsoljon a nacionalizmus, a populizmus és a tekintélyelvűség felemelkedésének. Egyelőre azonban nem látni, miként tudna szembeszállni a földrész azokkal az erőkkel, amelyek belülről próbálják szétfeszíteni. Sőt, egyre csökken a bizakodás, hogy a tagállamok közös választ tudnak találni a nagy kihívásokra. A Brexit a szétesés drámai jelképe. A mély ellentéteket a pénzügyi, illetve menekültválság hozta felszínre, és már régóta mindennapos valóság a többsebességes Európa. A demokrácia sikeréhez az egységes piac és a közös valuta mellett az kellene, hogy létrejöjjön az egyenrangú polgárok uniója, de attól messze vagyunk. A nemzetek gazdagsága és hatalma eltérő, ennek megfelelően rangsor alakult ki az EU-ban, márpedig az ellentétes az alapelvekkel. A politikai álomból tőkés, helyenként neoliberális piaci, kereskedelmi és üzleti modell lett. Ily módon lehet, hogy fel kell adni az egyre szorosabb unió rémképét, már ha nem akarjuk, hogy a kiábrándulás dühbe és gyűlöletbe csapjon át. Európa ereje abban áll, hogy képes összeegyeztetni a különféle, sőt, egymással ellentétes érdekeket. A brit kilépés azonban rossz előjel. Itt nem segít a több EU, mert ha mindenre az unió a válasz, így Putyinra, Hszire és Trumpra, akkor igazából semmire sem jó. Valójában az a feladata, hogy megvédje az ember kikezdhetetlen méltóságát, amit az említett tekintélyelvű vezetők és sokan mások módszeresen kikezdenek. A földrésznek erre az értékre építve kell meghatároznia önmagát az emberi jogok megsértésével, a pluralizmus-ellenes, protofasiszta fundamentalistákkal szemben. Hogy az éber emberség otthona legyen egy mind barbárabb világban.
Bloomberg Horvátországban átrendezheti az erőviszonyokat az elnökválasztás holnapi, 2. fordulója során, hogy az emberek jó része fel van háborodva a korrupció miatt, illetve azt akarja, hogy az ország lépjen be az euroövezetbe, valamint a schengeni rendszerbe. Ily módon nehéz helyzetbe került a hivatalban lévő államfő, aki főként azokra igyekszik támaszkodni, akik azt szeretnék, ha a szintén konzervatív-párti miniszterelnök arra a nacionalista vonalra állna rá, ami például Magyarországot és Lengyelországot jellemzi a térségben. Grabar Kitarovics az első menetben a 2. helyre szorult a korábbi kormányfő, Milanovics mögött, aki a középbalt képviseli és elutasítja a szélsőségességet, és most is az élen áll a felmérésekben, éspedig 7 százalékos előnnyel. Ha ő győz, az gondot okozhat a kabinet számára, miközben az ország éppen most vette át az unió soros elnökségét, ráadásul általános választások közelednek. Grabar Kitarovics népszerűségének sokat ártott, hogy karácsony előtt üdvözölte a zágrábi polgármestert, aki ellen pedig vesztegetési vádak merültek fel, miközben a kormányfő azon van, hogy visszaszorítsa a hatalmas mértékű korrupciót. Egyúttal szeretné megnyirbálni a burjánzó bürokráciát és gátat vetne a tömeges kivándorlásnak is. Így ha ellenzéki elnököt kap a feje fölé, amire jók a kilátások, az csak tetézi gondjait.
Die Welt A konzervatív lap úgy látja, hogy a régi-új osztrák kancellár alighanem központi szerepet tölt majd be Európában. Mértékadó figurának számít a Néppártban, kitűnő a kapcsolata a Visegrádi Csoporttal, amely mind inkább tüske a köröm alatt az EU brüsszeli hívei számára. Ennélfogva segítenie kell, hogy helyreálljon a híd Kelet felé. Elsősorban Lengyelországgal kell keresnie a párbeszéd lehetőségét. De a sorsa odahaza dől el. Ám van esély arra, hogy be tudja bizonyítani: sikeresen kormányozhatnak a konzervatívok és a zöldek. A remény neve jelenleg Bécs, és nem Párizs, London vagy Washington. A továbbiakban az elemzés azt tanácsolja a német politikának, hogy az vegyen példát Ausztriáról, miután ott kellő bátorságot és vezetési képességet tanúsítva rendhagyó szövetség jött létre a konzervatívok és a zöldek között. Persze nincs szó arról, hogy az új koalíció modellül szolgálna az egész EU számára, viszont nagyon is mutathatja a követendő utat Németországnak. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan új fejlődési szakaszába lép a szociális piacgazdaság, így a politikai döntéseknél előtérbe kerül a környezet, az erőforrások szűkössége, az ökológiai felelősség. Nagy kérdés, hogy az ÖVP és a zöldek képesek lesznek-e megszólítani a polgári középtől jobbra, illetve balra álló rétegeket. További miként alakul a jobboldali-nemzeti FPÖ támogatottsága, és meg tudják-e őrizni 2. helyüket a szociáldemokraták vagy netán a margóra szorulnak. Az osztrák kísérlet azonban semmiképpen sem jelent lélegzetvételnyi szünetet az unió számára. Délen továbbra is jelentősek a gazdasági gondok. Kelet a polgárok leginkább azt akarják, hogy jövedelmük utolérje a nyugati szintet. E két régióban egészen mások a célok, és még sok-sok uniós támogatás, illetve több évtized kell, amíg eljutnak az ökoszociális piacgazdaság igényéig. Persze az új osztrák kormánynak egyelőre bizonyítania kell, miközben a világgazdasági kilátások nem éppen jók. Azon kívül a programnak vannak gyengéi. Így túlságosan összpontosít a migrációra, de hát Kurz kancellár szeretné kifogni a szelet a Szabadságpárt vitorlájából. Azon van, hogy érzelmek és tévképzetek helyett tényekre alapozódjon a vita.
Der Standard Ausztria hihetetlenül sokat profitált az unió keleti nyitásából, az új tagállamok egyaránt szolgáltak piacként, befektetési célpontként és a munkaerő utánpótlás forrásaként, ám utóbbi szempontból lassan kimerülnek a tartalékok. Az osztrák gazdaságnak mind inkább Észak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten kell utánpótlást toboroznia. Ezt állapította meg a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet legújabb elemzése. Emlékeztet arra, hogy a csúcsidőszakban, 2011 és 14 között évente 30-40 ezer kelet-európai jelent meg az osztrák munkaerőpiacon, ami megdobta a munkanélküliséget, éppen akkor, amikor tetőzött a földrészen a gazdasági válság. De az újonnan érkezők többnyire azokat a migránsokat szorították ki, akik már régebben az országban voltak. Viszont ennélfogva a legtöbb esetben nem nyomták le a béreket. A tanulság az, hogy a munkaerő beáramlása hosszú távon egyáltalán nem káros, sokkal nagyobb hatása van a foglalkoztatásra a digitalizálásnak. Ráadásul a keleti szomszédok gazdasága jön fel, a bérkülönbség csökken a Nyugathoz képest. A lakosság öregszik, és akik már el akarták hagyni országukat, azok már megtették. Ily módon a migráció egyre inkább észak-déli irányba tolódik el.
FT Széles körű fellépést sürget a kommentár az ismét fellángoló antiszemitizmussal szemben, mert úgy ítéli meg, hogy a pluralizmust éri támadás ily módon. Hangsúlyozza, hogy olyan feladat ez, amelyet nem lehet a kormányokra, illetve vallási szervezetekre hagyni, az egyszerű embereknek is kell venniük belőle a részüket. Annál is inkább, mert egyre gyakoribbak az ilyen incidensek, beleértve, hogy Franciaországban két éve meggyilkoltak egy idős túlélő asszonyt. Azon kívül a Rágalomellenes Liga azt mutatta ki, hogy a magyarok, lengyelek és dél-afrikaiak jelentős része egyetért a megállapítással, miszerint túl nagy a zsidó befolyás a gazdaságban, illetve hogy a zsidók túl sokat lamentálnak azon, mi történt velük a holokauszt során. De riasztó eredmények születtek olyan helyeken is, mint Belgium, Dánia, Németország, Olaszország és Spanyolország. Az említett közvélemény kutatás azt állapította meg, hogy az emberek kétharmada nem hallott a háborús zsidóüldözésekről, vagy nem hisz az arról szóló beszámolóknak. Ezért sürgősen felül kell vizsgálni az oktatást, mert az rendben van, hogy a diákok megtanulják: nem számít a faj, csakhogy a másik oldalon a közösségi médiában lépten-nyomon beleütköznek összeesküvés elméletekbe. De semmiképpen sem szabad csendben maradni, mert tévedés az, hogy a kiállás csak felszítja a gyűlöletet. Mert csupán egyetlen faj van: az emberi, és abba mindannyian beletartozunk.
Szerző

3000 katonát küld Washington a Közel-Keletre, Irán a kínai és az orosz flottával gyakorlatozik

Publikálás dátuma
2020.01.03. 21:13
Illusztráció
Fotó: CHRISTOF STACHE / AFP
A katonák térségbe vezérlését Szulejmáni meggyilkolása után, de a hadgyakorlatot még előtte jelentették be.
Washington további mintegy 3000 katonát vezényel a Közel-Keletre - jelentette pénteken az NBC amerikai televízió, egy névtelenséget kérő kormányzati tisztségviselőre hivatkozva. Az amerikai katonák, akiket az észak-karolinai Fort Bragg támaszpontról irányítanak a térségbe, a védelmi minisztérium döntése értelmében
várhatóan 60 napig maradnak új állomáshelyükön, csatlakozva a már a térségben tartózkodó, 650 főnyi csapaterősítéshez.

A hír pár órával azt követően kapott nyilvánosságot az amerikai sajtóban, hogy Washington likvidálta Kászim Szulejmánit és az iraki Abu Mahdi al-Muhandiszt, a Népi Mozgósítási Erők nevű, iráni támogatást élvező milicistákat tömörítő iraki ernyőszervezet vezetőjét. Az NBC televízió nem részletezte, hogy pontosan hová is küldik a katonákat, a műsorvezető megfogalmazásában "a térség országaiba, köztük Irakba és Kuvaitba".
Ami Irakot illeti, az ország az utóbbi időben a Washington és Teherán közötti, élesedő konfliktus színterévé vált, Szulejmáni és al-Muhandisz meggyilkolására is itt került sor, a bagdadi nemzetközi repülőtérnél. Mark Esper védelmi miniszter január elsején - a bagdadi amerikai nagykövetség előző napi megtámadása után - már bejelentette, hogy Washington megerősíti a nagykövetség védelmét, s ezért további tengerészgyalogosokat küld az iraki fővárosba, továbbá azonnal átirányítja a térségbe a 82. légi hadosztály egyik alakulatának mintegy 750 katonáját. Esper nem nevezte meg, hogy a katonákat hová telepítik, de sajtóinformációk akkor Kuvaitot jelölték meg. Az amerikai védelmi miniszter már akkor jelezte, hogy készenlétbe helyezik az említett hadosztály más alakulatait is, amelyeket szintén a Közel-Keletre küldhetnek.
Az amerikai belbiztonsági minisztérium közleményben tudatta: az Egyesült Államokat jelenleg nem fenyegeti közvetlen terrorveszély. Ugyanakkor Bill de Blasio, New York város polgármestere péntek délutáni sajtóértekezletén azt közölte, hogy a városban megerősítették a biztonsági intézkedéseket, felkészülve egy esetleges iráni támadásra.
Az Irán által beharangozott megtorlás szempontjából a Népszavának nyilatkozó szakértő szerint különös jelentősége lehet a síita iszlámban a gyász szempontjából kiemelt negyvenedik napnak, vagyis február 12-ének. Ez ráadásul idén gyakorlatilag egybeesik az iráni iszlám forradalom évfordulójával.

Iránnal gyakorlatozik a kínai és az orosz hadiflotta

Közös, a térségben péntek és hétfő között tartandó hadgyakorlatra hívta meg az iráni hadiflottát Kína és Oroszország - számolt be a washingtoni Patch.com híroldal pénteken, még Szulejmáni kivégzése előtt. A kínai védelmi minisztérium szóvivője, Wu Qian csütörtökön azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban: a gyakorlat "nincs szükségszerűen kapcsolatban a régiós helyzettel". Oroszország és Kína rendszeresen gyakorlatozik közösen, ezekre sokszor hívnak meg katonai partnereket, az iráni részvétel sem példa nélküli.

Új háború küszöbén a Közel-Kelet

Publikálás dátuma
2020.01.03. 19:19

Fotó: ABDUL MAJEED / AFP
Az Egyesült Államok likvidálta az iráni kémfőnököt, a perzsa állam bosszúval fenyeget, a viszály fokozódásának beláthatatlan következményei lehetnek.
Az olaj világpiaci ára azonnal megugrott, Izrael riadókészültségbe helyezte hadseregét, az amerikai külügyminisztérium azt tanácsolta állampolgárainak, hogy  minél előbb hagyják el Irakot - valóságos pánikhangulat söpört végig a Közel-Keleten, miután az Egyesült Államok dróncsapással végzett Kászim Szulejmánival, Irán, és a talán az egész térség legbefolyásosabb hadvezérével. Az őszhajú kémfőnök éppen csak megérkezett Bagdadba, amikor konvojára rakétákat lőtt ki az amerikai hadsereg MQ-9 Reaper típusú drónja. A járművekből csak lángoló roncsok maradtak, a támadást senkit sem élte túl. Szulejmáni likvidálását személyesen Donald Trump rendelte el, aki közösségi oldalán először csak egy amerikai zászló közzétételével reagált az akció sikerére. Az Egyesült Államok egy küszöbön álló iráni támadással indokolta az iráni kémfőnök megölését. Mike Pompeo külügyminiszter a Fox News hírcsatornának arról beszélt, hogy tucatnyi amerikai élete forgott veszélyben, ezért nem tehettek mást. A Pentagon közleményében reményét fejezte ki, hogy az akció elrettenti a perzsa államot a további támadásoktól.
Valószínűbb azonban, hogy Szulejmáni megölése éppen ellenkező hatást ér el: a 62 éves kémfőnök hazájában hatalmas népszerűségnek örvendett, nem csupán sikeres hadvezérként tekintettek rá, hanem Irán növekvő régiós befolyásának jelképeként is. Tekintélyét mutatja, hogy a hagyományos katonai hierarchián kívül állt és a személyesen a Legfelsőbb Vezetőnek, Ali Hámenei ajatollahnak felelt. Neve az elnökség esélyesei között is felmerült. Szulejmáni 1998-ban került a Forradalmi Gárda külföldi műveletekre szakosodott elit egysége, a Kudsz (Jeruzsálem) Erők élére és jelentősen megerősítette annak nemzetközi hálózatát. Harcosok kiképzésével és fegyverek szállításával biztosította, hogy a perzsa állam külföldi “ellenálló mozgalmakon” (félkatonai csoportokon) keresztül is érvényesíthesse érdekeit. Gyakran utazott a helyszínre, hogy személyesen koordinálja a műveleteket - 2006-ban például az Irán által támogatott libanoni Hezbollah és Izrael háborúját is első kézből követte. Mesteri stratéga hírében állt: Szíriában ő mentette meg a polgárháborúban akkor még vesztésre álló Bassár el-Aszád elnököt a biztos bukástól, Irakban pedig az ő segítségével szerveződtek meg azok a síita milíciák, amelyek eleinte az amerikai hadsereget támadták, majd később az Iszlám Állam legyőzésében és az iraki rendszerellenes tiltakozókkal szembeni brutális fellépésben is kulcsszerepet játszottak. A perzsa állam szürke eminenciásaként a politikában is otthonosan mozgott, és megkerülhetetlen tényezőnek számított egyes országokban. Irakban például - hírügynökségi beszámolók szerint - olyan is előfordult, hogy az ország miniszterelnöke helyett ő vezényelt le egy, a tömegtüntetések miatt összehívott titkos ülést, és adta ki az utasítást a demonstrálók elleni brutális fellépésre. Szulejmáni a Közel-Keleten kívül is szervezett akciókat és támadásokat. Az amerikai hatóságok szerint ő tervelte ki a 2011-ben Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete, Adel al-Dzsubeir elleni, meghiúsított merényletet is. Tevékenysége miatt már régóta az Egyesült Államok és szövetségeseinek célkeresztjében volt, kiiktatása már George W. Bush és Barack Obama elnöksége idején is felmerült, de akkor túl kockázatosnak ítélték a következményeket.

Megosztotta a Kongresszust az akció

A kormányzó republikánusok méltatták Trump "határozott és erőteljes" fellépését, amellyel szerintük az Egyesült Államok egyértelműen megmutatta, hogy kész megvédeni érdekeit és szövetségeseit a terroristákkal szemben. A képviselőházban többségben lévő demokraták viszont bírálták az elnököt, amiért a Kongresszus megkérdezése nélkül hajtotta végre az akciót, amelyről úgy vélték, hogy túlzott mértékben kiélezi az amerikai-iráni feszültséget.

A tábornok halála miatt háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el Iránban, az utcákon pedig spontán megmozdulások törtek ki: tízezrek tüntettek az Egyesült Államok ellen és tisztelegtek Szulejmáni emléke előtt. A teheráni vezetés kemény megtorlást helyezett kilátásba. Hámenei ajatollah úgy fogalmazott: “elsöprő erejű bosszút” fognak állni azokon, akiknek közük volt a gyilkossághoz. Az Európai Unió, Kína és Oroszország nyugalomra intett, Peking és Moszkva egyúttal a likvidálást is elítélte. N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő a Népszava megkeresésére elmondta: a perzsa állam a szigorú amerikai szankciók ellenére mindenképpen el szeretné kerülni a háborút. Úgy vélte: Teherán eddigi lépéseivel - köztük az atomalkuban tett vállalásai lépcsőzetes visszamondásával – olyan helyzetet kívánt teremteni, amelyben meg tudnak állapodni az Egyesült Államokkal, de Szulejmáni meggyilkolásával a megbékélés lehetősége szinte elérhetetlenné vált. N. Rózsa Erzsébet szerint Irán biztosan választ fog adni, várhatóan amerikai érdekeltségek elleni támadásokkal. A szakértő arról beszélt, hogy különös jelentősége lesz a síita iszlámban a gyász szempontjából kiemelt negyvenedik napnak, vagyis február 12-ének, ami ebben az évben gyakorlatilag egybeesik az iszlám forradalom évfordulójával.

Hitték már halottnak

Az utóbbi mintegy két évtized során Szulejmáni több merényletkísérletet is túlélt – a korábbiakban arab, izraeli és nyugati titkosszolgálatok célkeresztjébe került. Mindemellett több alkalommal is halálhírét keltették már, köztük például egy 2006-os iráni repülőgép-baleset (amelyben több katonai vezető életét vesztette) vagy Damaszkusz 2012-es bombázása után. 2015 novemberében szárnyra kapott a hír, miszerint Szulejmáni meghalt vagy súlyosan megsebesült a szíriai Aleppó környékén dúló harcokban, ám utóbb bebizonyosodott, hogy ez sem igaz. Teherán legutóbb októberben jelentette be, hogy meghiúsítottak ellene egy merényletkísérletet, amely mögött izraeli és arab szolgálatok álltak.

A viszálykodás kereszttűzében

Az iraki lakosság csak tehetetlenül nézhette, ahogyan országuk alig egy hét alatt az amerikai-iráni erőszakspirál helyszínévé válik. Az események láncolatát a perzsa állam által támogatott egyik iraki síita milícia, a Kataíb Hezbollah akciója indította el. A fegyveres csoport az előző hónapokhoz hasonlóan most is egy olyan iraki katonai bázisra lőtt ki rakétát, ahol az Egyesült Államoknak is állomásoznak katonái. A támadásban egy az amerikai hadsereg alkalmazásában álló polgári személy is meghalt. Válaszul Washington dróncsapásokat hajtott végre a fegyveres csoport állásai ellen a szíriai-iraki határ mentén. A Kataíb Hezbollah 25 harcosával végeztek, további 55-öt megsebesítettek. Ez sem maradt következmények nélkül, a társaik temetéséről visszatérő milicisták feldühödött gyászmenete Bagdadban megostromolta az Egyesült Államok nagykövetségét. A viszontválasz egy újabb amerikai dróncsapás volt az iraki főváros repülőterénél, amellyel az iráni kémfőnököt, Kászim Szulejmánit likvidáltak és végeztek kilenc másik emberrel is - köztük az egyik iraki síita milícia vezetőjével, Abu Máhdi al-Muhandisszal. A bagdadi kormány általában igyekszik egyensúlyozni Washington és Teherán között, hogy mindkettővel meg tudja őrizni a szövetségesi viszonyt. Az iraki politikai elitet viszont felháborította, hogy az Egyesült Államok a beleegyezésük nélkül hajt végre bombázásokat az ország területén. A dróncsapásokra reagálva a parlament legnagyobb, egymással rivalizáló frakciói - a Muktada asz-Szadr vezette nacionalista (önállóságpárti) blokk és az Irán-barát Hádi al-Amir pártszövetsége - egyaránt az amerikai csapatok kiutasítását szorgalmazták. A két koalíciónak együtt sincs meg a szükséges többsége a törvényhozásban, azonban nagy létszámú félkatonai mozgalmak támogatását bírják. Márpedig vezetőik arra utaltak, hogy az erőszaktól sem riadnak vissza, hogy kiűzzék az amerikai katonákat az országból. Másrészt könnyen lehet, hogy az iraki elittel ellentétben a lakosság jelentős része pozitívan értékeli Szulejmáni megölését. Az interneten terjedő videók szerint többen is az utcákon ünnepelték a tábornok halálát, mert állítólag kulcsszerepe volt a tömegtüntetések elleni véres fellépésben, amelynek csaknem 500 áldozata volt. Az október óta tartó tiltakozások résztvevői amúgy is kritikusak Irán befolyásával szemben, ugyanakkor az Egyesült Államok sem számít túl népszerűnek a demonstráló fiatalok körében. Az pedig mindkét országgal szemben ellenérzéseket válthat ki, hogy viszálykodásuk lassan újra csatatérré változtatja Irakot. Ennek fényében nem véletlen, hogy Washington mindeddig visszafogottan reagált a Teheránnak tulajdonított provokációkra és, inkább szigorú gazdasági szankciókkal próbált nyomást gyakorolni az iráni rezsimre. A Kataíb Hezbollahra is csak akkor mértek válaszcsapást, amikor rakétatámadásuk egy amerikai állampolgár életét követelte. Ehhez képest most különösen éles váltásnak számít Szulejmáni kiiktatása. A lépés mögött belpolitikai megfontolások is állhatnak: közeleg a választási kampány és Trump semmiképpen nem szeretne gyengének látszani.

Drónon jön a Kaszás

Az amerikai fegyveres erők tizenhárom éve használják az MQ-9 Reaper (a szó jelentése a halálra utaló Kaszás) típusú pilóta nélküli csapásmérő repülőgépeket. A General Atomics cég által gyártott, 11 méter hosszú, 20 méteres fesztávolságú, csaknem öt tonna össztömegű, hátul lévő turbólégcsavarral meghajtott drón 14 órát tud a levegőben tölteni. Hatótávolsága mintegy 1900 kilométer, legnagyobb sebessége 260 km/óra. 1,7 tonna fegyverzetet képes szállítani. Leggyakrabban Hellfire (Pokoltűz) típusú levegő-föld rakétákkal és lézervezérlésű bombákkal szerelik fel. Az általában 7.5 kilométeres magasságban, tehát az egyszerűbb légvédelmi eszközök hatósugarán túl repülő drónt földi irányítóközpontból vezérlik és fegyverzetét is onnan kezelik. Az Egyesült Államok több nyugat-európai országon kívül Indiának is adott el Reapereket. - H.G.

Frissítve: 2020.01.03. 19:59