Szabad szemmel;külföldi sajtó;

2020-01-04 06:56:56

Szabad szemmel: Európa vízválasztóhoz érkezett

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 4.

Spiegel

A lap arra figyelmeztet, hogy Európa vízválasztóhoz érkezett: vagy a szabadság, egyenlőség és testvériség birodalma lesz, vagy lehúzhatja a rolót. Egyben idézi a francia elnököt, aki a közelmúltban kijelentette: ha az EU nem világhatalomnak tekinti magát, akkor el fog tűnni. Az egykori nagy remények mindenesetre elszálltak, sőt, immár be kell vallani, hogy az unió kudarcot vallott politikai programként. Ursula von der Leyen feladata most az, hogy elhárítsa a létveszélyt, betemesse az észak-déli, kelet-nyugati törésvonalat, megálljt parancsoljon a nacionalizmus, a populizmus és a tekintélyelvűség felemelkedésének.

Egyelőre azonban nem látni, miként tudna szembeszállni a földrész azokkal az erőkkel, amelyek belülről próbálják szétfeszíteni. Sőt, egyre csökken a bizakodás, hogy a tagállamok közös választ tudnak találni a nagy kihívásokra. A Brexit a szétesés drámai jelképe. A mély ellentéteket a pénzügyi, illetve menekültválság hozta felszínre, és már régóta mindennapos valóság a többsebességes Európa. A demokrácia sikeréhez az egységes piac és a közös valuta mellett az kellene, hogy létrejöjjön az egyenrangú polgárok uniója, de attól messze vagyunk. A nemzetek gazdagsága és hatalma eltérő, ennek megfelelően rangsor alakult ki az EU-ban, márpedig az ellentétes az alapelvekkel.

A politikai álomból tőkés, helyenként neoliberális piaci, kereskedelmi és üzleti modell lett. Ily módon lehet, hogy fel kell adni az egyre szorosabb unió rémképét, már ha nem akarjuk, hogy a kiábrándulás dühbe és gyűlöletbe csapjon át. Európa ereje abban áll, hogy képes összeegyeztetni a különféle, sőt, egymással ellentétes érdekeket. A brit kilépés azonban rossz előjel. Itt nem segít a több EU, mert ha mindenre az unió a válasz, így Putyinra, Hszire és Trumpra, akkor igazából semmire sem jó. Valójában az a feladata, hogy megvédje az ember kikezdhetetlen méltóságát, amit az említett tekintélyelvű vezetők és sokan mások módszeresen kikezdenek. A földrésznek erre az értékre építve kell meghatároznia önmagát az emberi jogok megsértésével, a pluralizmus-ellenes, protofasiszta fundamentalistákkal szemben. Hogy az éber emberség otthona legyen egy mind barbárabb világban.

Bloomberg

Horvátországban átrendezheti az erőviszonyokat az elnökválasztás holnapi, 2. fordulója során, hogy az emberek jó része fel van háborodva a korrupció miatt, illetve azt akarja, hogy az ország lépjen be az euroövezetbe, valamint a schengeni rendszerbe. Ily módon nehéz helyzetbe került a hivatalban lévő államfő, aki főként azokra igyekszik támaszkodni, akik azt szeretnék, ha a szintén konzervatív-párti miniszterelnök arra a nacionalista vonalra állna rá, ami például Magyarországot és Lengyelországot jellemzi a térségben. Grabar Kitarovics az első menetben a 2. helyre szorult a korábbi kormányfő, Milanovics mögött, aki a középbalt képviseli és elutasítja a szélsőségességet, és most is az élen áll a felmérésekben, éspedig 7 százalékos előnnyel.

Ha ő győz, az gondot okozhat a kabinet számára, miközben az ország éppen most vette át az unió soros elnökségét, ráadásul általános választások közelednek. Grabar Kitarovics népszerűségének sokat ártott, hogy karácsony előtt üdvözölte a zágrábi polgármestert, aki ellen pedig vesztegetési vádak merültek fel, miközben a kormányfő azon van, hogy visszaszorítsa a hatalmas mértékű korrupciót. Egyúttal szeretné megnyirbálni a burjánzó bürokráciát és gátat vetne a tömeges kivándorlásnak is. Így ha ellenzéki elnököt kap a feje fölé, amire jók a kilátások, az csak tetézi gondjait.

Die Welt

A konzervatív lap úgy látja, hogy a régi-új osztrák kancellár alighanem központi szerepet tölt majd be Európában. Mértékadó figurának számít a Néppártban, kitűnő a kapcsolata a Visegrádi Csoporttal, amely mind inkább tüske a köröm alatt az EU brüsszeli hívei számára. Ennélfogva segítenie kell, hogy helyreálljon a híd Kelet felé. Elsősorban Lengyelországgal kell keresnie a párbeszéd lehetőségét. De a sorsa odahaza dől el. Ám van esély arra, hogy be tudja bizonyítani: sikeresen kormányozhatnak a konzervatívok és a zöldek. A remény neve jelenleg Bécs, és nem Párizs, London vagy Washington.

A továbbiakban az elemzés azt tanácsolja a német politikának, hogy az vegyen példát Ausztriáról, miután ott kellő bátorságot és vezetési képességet tanúsítva rendhagyó szövetség jött létre a konzervatívok és a zöldek között. Persze nincs szó arról, hogy az új koalíció modellül szolgálna az egész EU számára, viszont nagyon is mutathatja a követendő utat Németországnak. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan új fejlődési szakaszába lép a szociális piacgazdaság, így a politikai döntéseknél előtérbe kerül a környezet, az erőforrások szűkössége, az ökológiai felelősség.

Nagy kérdés, hogy az ÖVP és a zöldek képesek lesznek-e megszólítani a polgári középtől jobbra, illetve balra álló rétegeket. További miként alakul a jobboldali-nemzeti FPÖ támogatottsága, és meg tudják-e őrizni 2. helyüket a szociáldemokraták vagy netán a margóra szorulnak. Az osztrák kísérlet azonban semmiképpen sem jelent lélegzetvételnyi szünetet az unió számára. Délen továbbra is jelentősek a gazdasági gondok. Kelet a polgárok leginkább azt akarják, hogy jövedelmük utolérje a nyugati szintet. E két régióban egészen mások a célok, és még sok-sok uniós támogatás, illetve több évtized kell, amíg eljutnak az ökoszociális piacgazdaság igényéig.

Persze az új osztrák kormánynak egyelőre bizonyítania kell, miközben a világgazdasági kilátások nem éppen jók. Azon kívül a programnak vannak gyengéi. Így túlságosan összpontosít a migrációra, de hát Kurz kancellár szeretné kifogni a szelet a Szabadságpárt vitorlájából. Azon van, hogy érzelmek és tévképzetek helyett tényekre alapozódjon a vita.

Der Standard

Ausztria hihetetlenül sokat profitált az unió keleti nyitásából, az új tagállamok egyaránt szolgáltak piacként, befektetési célpontként és a munkaerő utánpótlás forrásaként, ám utóbbi szempontból lassan kimerülnek a tartalékok. Az osztrák gazdaságnak mind inkább Észak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten kell utánpótlást toboroznia. Ezt állapította meg a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet legújabb elemzése. Emlékeztet arra, hogy a csúcsidőszakban, 2011 és 14 között évente 30-40 ezer kelet-európai jelent meg az osztrák munkaerőpiacon, ami megdobta a munkanélküliséget, éppen akkor, amikor tetőzött a földrészen a gazdasági válság. De az újonnan érkezők többnyire azokat a migránsokat szorították ki, akik már régebben az országban voltak. Viszont ennélfogva a legtöbb esetben nem nyomták le a béreket.

A tanulság az, hogy a munkaerő beáramlása hosszú távon egyáltalán nem káros, sokkal nagyobb hatása van a foglalkoztatásra a digitalizálásnak. Ráadásul a keleti szomszédok gazdasága jön fel, a bérkülönbség csökken a Nyugathoz képest. A lakosság öregszik, és akik már el akarták hagyni országukat, azok már megtették. Ily módon a migráció egyre inkább észak-déli irányba tolódik el.

FT

Széles körű fellépést sürget a kommentár az ismét fellángoló antiszemitizmussal szemben, mert úgy ítéli meg, hogy a pluralizmust éri támadás ily módon. Hangsúlyozza, hogy olyan feladat ez, amelyet nem lehet a kormányokra, illetve vallási szervezetekre hagyni, az egyszerű embereknek is kell venniük belőle a részüket. Annál is inkább, mert egyre gyakoribbak az ilyen incidensek, beleértve, hogy Franciaországban két éve meggyilkoltak egy idős túlélő asszonyt. Azon kívül a Rágalomellenes Liga azt mutatta ki, hogy a magyarok, lengyelek és dél-afrikaiak jelentős része egyetért a megállapítással, miszerint túl nagy a zsidó befolyás a gazdaságban, illetve hogy a zsidók túl sokat lamentálnak azon, mi történt velük a holokauszt során. De riasztó eredmények születtek olyan helyeken is, mint Belgium, Dánia, Németország, Olaszország és Spanyolország.

Az említett közvélemény kutatás azt állapította meg, hogy az emberek kétharmada nem hallott a háborús zsidóüldözésekről, vagy nem hisz az arról szóló beszámolóknak. Ezért sürgősen felül kell vizsgálni az oktatást, mert az rendben van, hogy a diákok megtanulják: nem számít a faj, csakhogy a másik oldalon a közösségi médiában lépten-nyomon beleütköznek összeesküvés elméletekbe. De semmiképpen sem szabad csendben maradni, mert tévedés az, hogy a kiállás csak felszítja a gyűlöletet. Mert csupán egyetlen faj van: az emberi, és abba mindannyian beletartozunk.