A patkányfogó

A fővárosban ingyenes a lakossági bejelentésre elrendelt rágcsálómentesítés, a vidéki városokban már vegyesebb a kép. Végigkövettünk egy „természetes” irtási akciót.

Nyolc vadászgörény ül izgatottan egy hosszúkás ketrecben: egy Heves megyei faluban vagyunk, patkányirtás zajlik épp. A szakemberre – Radócz Tamásra – interneten talált rá a gazda, aki nem akart vegyszert elhelyezni a gazdasági udvarban, hisz ott a haszonállatait tartja, ezért keresett vegyszermentes megoldást.

– Korábban, egy pécsi vásárban láttam, hogy vadászgörényes patkányirtást hirdettek, innen jött az ötlet, hogy mérgek helyett inkább ezt válasszam. Egy törvényi előírás szerint ráadásul a kereskedelmi forgalomban kapható patkánymérgek hatóanyagát pár éve jelentősen csökkentették, így az a tapasztalat, hogy ezek már sokkal kevésbé hatékonyak. Választhattuk volna az élve fogó csapdát, de azt vagy széttaposták volna a kecskéink, vagy valamelyik kismacska szorul bele, ezt sem mertük kockáztatni. A környékünkön nem találtam szakembert, aki így végül Debrecen mellől, Hajdúnánásról érkezett - magyarázta a gazda, milyen úton jutott el a vadászgörényekig.

A patkányfogás folyamata meglehetősen izgalmas annak, aki még sosem látott ilyet. Radócz Tamás először két kutyájával, a jagd terrier Nitróval és a patterdale terrier Málnával körbejárta azt az ólat, ahol a gazda a patkányt látta felbukkanni, s ahol a fészkét sejti. A járatot szabad szemmel nem lehetett észrevenni, hisz az állatok miatt mindent vastag szalma borított. A két kutya izgatott csaholásba kezdett az egyik sarokban, így jelezve, hogy megtalálták a föld alatt ásott üreget.

Most a vadászgörényen volt a sor. Trénerük pár másodpercet gondolkodott, melyiket válassza a nyolc közül. Azt mondta, azért hoz magával mindig több vadászgörényt, hogy ki tudja választani a legaktívabbat: most egy világosabb színű, már-már aranyszőke példányt emelt ki a ketrecből. Megtudtuk: a vadászgörényeknek nincs nevük, s a gazdájuk arra is ügyel, hogy ne kötődjön hozzájuk túlságosan, a patkányüregben ugyanis nemcsak az űzött állat, de olykor ők is halálos sebeket kapnak. Az állatvédők egy része épp emiatt állatkínzásnak tarja a patkányfogásnak ezt a módját, amivel lehet egyetérteni, s lehet vele vitatkozni is. Tény, hogy a ragasztóval ellátott csapdák a vadászgörényeket megkímélik ugyan, ám azok a patkánynak okoznak felesleges kínokat, a kitett mérgeket pedig olykor a házi kedvencek eszik meg, vagy az elhullott rágcsáló teteméből kerül a gyomrukba.

A férfi a kiválasztott vadászgörényt az üreg bejáratához vitte, s innentől már villámgyorsan zajlottak az események. Az állat eltűnt a föld alatt, ahonnét előbb kotorászás, majd visító hang hallatszott, miközben a két kutya izgatott fegyelmezettséggel őrizte a járat egyik és másik oldalát, összeszokott csapatként együttműködve a görénnyel. A menekülő patkányt végül Málna kapta el, s fojtotta le szinte azonnal – a tetemről később kiderült, hogy vemhes, s mivel ez szapora fajta, ez az egyetlen példány rövid idő alatt tucatnyi utóddal árasztotta volna el a környéket.

Radócz Tamás közben eloszlatta a kételyeket azzal kapcsolatban, hogy a patkányok mindig kolóniában élnek. Szavai szerint magányos példányok is gyakran előfordulnak, főként a vándorpatkányok körében, mint amilyen ez is volt – máskor viszont tucatnyi állatot fog el egyszerre. A patakpart közelsége, s az, hogy az ólban estére kint maradt a tyúkoknak szánt kukorica, pazar szálláshelyet jelentett a rágcsálónak, amelyik az üregben már bevermelt, s felhalmozott télire a takarmányból.

A hajdúnánási férfi hat éve űzi ezt a mesterséget, s szavai szerint sikerének egyik titka, hogy vadon élő, befogott görényeket keresztez házi görénnyel, így ezekben a példányokban erősebb a vadászösztön. A nála született utódoknál a trenírozás alatt kiderül, melyik alkalmas patkányfogásra és melyik nem – utóbbiak hobbiállatként hasznosulnak. A kutyák közül is olyan fajtát választott, amelyik kicsi, mozgékony és állhatatos, s ezért különösképp alkalmas az ilyen munkára.