A kormánypárti propagandagépezet után a független média egy része is az összefogás kudarcaként, szakításként, balhéként tálalja azt, hogy a budapesti XIII. kerületben egy momentumos és egy MSZP-s jelölt is versenybe száll egy önkormányzati képviselői helyért. Ütős szalagcímek és televíziós kinyilatkoztatások igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha valami nagyon nagy baj történne, akár Orbán 2022-es leváltását is veszélybe sodorhatja ez a választás.
Az előzmények közismertek. A momentumos Kerpel-Fronius Gábor az MSZP támogatásával megnyerte a Béke tér környékének képviseletét. Pár héttel később azonban elvállalta a főpolgármester-helyettesi posztot, s ezért le kellett mondani az angyalföldi képviselőségről. Először – a pártjával való konzultáció nélkül – beleegyezett abba, hogy a Béke téren ezúttal egy fiatal szocialista jelölt induljon, de aztán a Momentum vezetése visszakozott. Saját jelöltet kívánnak állítani az egyszer már megkapott választókerületben, és elvárják, hogy az MSZP is támogassa őt. A szocialisták viszont úgy tartják, az MSZP-s fellegvárnak számító XIII. kerületben meg kell nevezniük a maguk jelöltjét.
A kormánypárti propagandagépezet a bajkeverésben, az ellenzék megosztásában érdekelt. Az Orbán-rezsim leváltására törekvő média azonban higgadtsággal, tárgyilagossággal segíthetne a legtöbbet. A Momentum arra hivatkozik, hogy a XIII. kerületben az EP-választásokon 21,3 százalékot ért el, míg az MSZP csak 13,5 százalékot. Ez korrekt érv. A szocialisták viszont azt hangsúlyozzák, hogy polgármesterüket, Tóth József országos rekorderként 82 százalékkal választották meg, egyéni képviselőik összeszokott teamként dolgoznak, és soraikban nem volt szokás más posztokért idő előtt feladni a kerület lakóinak képviseletét. Ez is korrekt érvelés.
A választási szakértők sem tudják megmondani, hogy az Európai Parlamenti választások szavazatarányai mennyiben jelentenek hosszú távú párt-elköteleződést, mennyire vetíthetők ki az önkormányzati körzetekre. Ilyen esetekben azt szokták mondani, hogy akkor döntsön a nép. A XIII. kerületi önkormányzatban még abban a valószínűtlen esetben is megmarad a demokratikus oldal kétharmados többsége, ha a Fidesz jelöltje lenne a nevető harmadik a Momentum és az MSZP versenyében. De ez aligha valószínű, hiszen októberben a fideszes jelölt alig húsz százalékot kapott.
Ha a szabad média képes higgadtan kezelni a konfliktust, a két párt vezetői pedig békés megméretésnek tekintik a Béke téri voksolást, akkor abból hosszabb távon az ellenzéki összefogás győztesen kerül ki. A terepen,„élesben” derülhet ki, hogyan aránylanak egymáshoz a helyi és az EP-választásokon kimutatott pártszimpátiák. Jelöltjeik mögé állva két erős ember, a szocialista Tóth József és a momentumos Fekete-Győr András is megméretheti a befolyását. Ha ezt a szavazást egyfajta előválasztásnak tekintik a majdani „nagy” választáshoz és az arra való jelöltállításhoz, akkor mindkét fél értékes tapasztalatokat szerezhet.
Az élet rendjének megfelelően a következő két évben lesznek még kisebb-nagyobb súrlódások, koccanások az ellenzéki pártok politikusai között. Hiszen emberből vannak ők is. A fideszes propagandagépezet nyilván hatalmas elánnal és az ellentétek felfújásával igyekszik majd az ellenzéki összefogás csődjéről rikoltozni. Éppen ezért lenne nagy szükség arra, hogy a független média és az ellenzéki közvélemény higgadtan kezelje ezeket a konfliktusokat. Komoly károkat okozna, ha az apró repedéseket az egyik vagy másik ellenzéki párt egyoldalú elítélésével, látványos támadásával mélyítenék veszélyes szakadékká. A széles körű ellenzéki összefogás alapfeltétele a kölcsönös bizalom és tisztelet. A demokratikus média azzal árthat a legtöbbet a sikeres összefogás ügyének, ha szubjektív alapon az ellenzéki pártok közül „kegyenceket” és „bukásra ítélteket” választ ki magának.
A házasságtól a munkahelyi közösségeken át a politikai szövetségekig minden kapcsolat akkor működik jól, ha valamennyi résztvevője számára eredményesebb, mint a kapcsolatból való kimaradás. Az MSZP és a Momentum elég különböző hátterű párt, de mindkettejükre szükség van az Orbán-rezsim leváltásához. Meggyőződésem, hogy egy előválasztás-jellegű, barátságos megméretés jobban segíti majdani közös kormányzásukat, mintha a média hatalmi szóval kizsarolná egyikük visszalépését a Béke téri körzetben. Annál inkább, mert a magyar történelem tanulsága szerint a liberális erők egymagukban, erős baloldal nélkül sohasem képesek legyőzni a nacionalista jobboldalt, amely ilyen esetben a rasszizmus mellé a szociális demagógiát is előránthatja.
A szerző publicista, volt európai parlamenti képviselő