Nyakatekert mese

A Városmajorba a minap végképp beszökött a tél, legalábbis ami Hüvelyk Matyit illeti. A hideg beköszöntének érzékeken túli, biztos jele ugyanis, ha a templom mögött, a szabadtéri színpad közelében álló szobor sálat kap.

Annak idején, 1934-ben, Telcs (született Teltsch) Ede hétmérföldes csizmás, kalapos, nevéhez képest óriási Hüvelyk Matyija a klebelsbergi kultúrnacionalizmus apropóján került a Városmajori játszótérre. Már az 1920-as évek elején, közvetlenül a trianoni békediktátum után, elindult egyfajta, a mai időktől sem idegen, irányított népművelési törekvés: felmerült például, hogy a főváros játszóterein épüljenek a gyerekek képzeletét megmozgató, a magyar népi hagyományt felelevenítő díszkutak. A főváros az akkoriban ünnepelt szobrászt, Telcs Edét kérte fel, hogy készítse el az apró fiúcska szobrát, de zsidó származása miatt a szakma egy része, többek között Strobl Alajos is, keresztbe feküdt az eredeti elképzelésnek.

A kétszínű klebelsbergi kultúrpolitikának kellett védelmébe vennie az amúgy számtalan kiállításon, köztük világkiállításokon is díjat nyert Telcset, ami úgy nagyjából 10 évet tolt a szobor tényleges felállításán. Pedig a szobrász akkoriban ünnepelt sztárja volt a világnak. Az 1900-as párizsi világkiállításon szereplő kollekciójának az összes figuráját megvették külföldi múzeumok; a Két bornemisza című alkotásért állítólag személyesen Ferenc József fizetett 600 koronát (az arany értékéből saccolva ez ma nagyjából bő másfél millió forint lehet); az 1901-es drezdai nemzetközi kiállításon pedig szobrászati kis arany érmet nyert, mely onnan nézve különösen nagy elismerés, hogy az egyetlen nagy aranyat Auguste Rodin érdemelte ki.

Szóval, Telcs igazi nagyágyúnak számított a szakmában, így a 120 cm-es kúttalapzatra állított, 80 cm-es bronz kisfiút hivatalból is az egekbe kellet magasztalni, miután elkészült. Mivel a mesehős eredete nem teljesen egyértelmű – eleinte szájhagyomány útján terjedt, története számos nép legendájában megtalálható –, az echte magyarnak kikiáltott Borsszem Jankóval azonosították, mely nevet akkoriban egy dualizmus korabeli, a 30-as években már leszálló ágban lévő élclap is viselte. Hüvelyk Matyinak egyébként leginkább angol nyelvterületen feldolgozott az irodalma – ott Tommy Thumb néven ismert a figura, akit a kutatások az Artúr király-mondakörhöz kötnek. Egyes források szerint az első kifejezetten gyerekeknek írott verseskönyv (előtte csak rímes ábécék, altatók és mondókáskönyvek léteztek) a Hüvelyk Matyi daloskönyve (Tommy Thumb’s Pretty Song Book) volt 1744-ben. Szóval, akár magyar, akár nem, a mesevilág egyik vitathatatlan „nagy öregje”, akinek bronz szobrát – miután a második világháborúban szerzett sérüléseit „begyógyították” – 1954-ben egy a gyerekek szempontjából sokkal előkelőbb helyre emelték: a Vidámpark bejárata előtt üdvözölte az arra járókat. Aztán a nyolcvanas évek elején valamiért visszahelyezték eredeti helyére, ahonnan – feltehetően színesfémtolvajok – ellopták, soha nem is került elő.

Mivel azonban a szobrász a teljes életművét még életében szülővárosának, Bajának ajándékozta, többek között Hüvelyk Matyi öntőmintájával együtt, a fiúcska újraalkothatóvá vált: Baján ki is öntötték bronzból, a Városmajorban pedig, jobb a békesség alapon, 2007-ben gipszből keltették életre. Azóta rendületlenül állja a megpróbáltatásokat, tűri, hogy rámásszanak, hogy verje az eső és tűzze a nap, és hálás minden törődésért. Csak a hideget nem szereti.