Senkinek sem érdeke a háború

Publikálás dátuma
2020.01.13. 09:00

Fotó: ATTA KENARE / AFP
A perzsa kémfőnök amerikai likvidálása nyomán kialakult feszült bizonytalanság számtalan kérdést vet fel. A világot elsősorban azonban az érdekli, lesz-e háború?
Kászim Szulejmáni iráni tábornok halálát eredményező január 3-i amerikai légicsapás pattanásig feszítette az amúgy is robbanékony a helyzetet a Közel-Keleten. Világszerte azt találgatják politikusok, biztonsági és katonai vezetők, szakértők egyaránt, hogy kell-e számítani az iráni-amerikai konfliktus eszkalálódására, Irán tényleges bosszújára? Rostoványi Zsolt iszlám szakértő, a Corvinus Egyetem korábbi rektora a Népszavának nyilatkozva kiemelte: „Egy súlyos geopolitikai válság alakult ki, amelynek szerteágazó következményei lehetnek. A konfliktus további eszkalálódása – ami akár háborúhoz is vezethetne – viszont egyik félnek sem érdeke. Erre utalnak az események is: Donald Trump “visszafogottabb” nyilatkozatai, illetve az Irakban lévő amerikai légitámaszpontok elleni, áldozatokkal nem járó – egyes vélemények szerint “alibi” – iráni rakétatámadások. Iránnak mindenképpen választ kellett adnia az amerikai akcióra, ez meg is történt, azonban anélkül, hogy komolyabb károkat okozott volna. Teljesen kizárni esetleges további iráni bosszúcsapások lehetőségét persze nem lehet”. A magyar szakembertől azt kérdeztük, kell-e egyáltalán potenciális amerikai-perzsa háborúban, egy esetleges második afganisztánban gondolkodni, el tud képzelni olyan helyzetet, ami nyomán tényleges háborút indítana a perzsa állam ellen Washington? Rostoványi Zsolt szerint „semmi sem elképzelhetetlen, de ennek rendkívül kicsi a valószínűsége. Sem az Egyesült Államok, sem Irán nem akar háborút. Irán sohasem kívánt egy háború közvetlen részese lenni, az érdekei érvényesítésére, befolyásának növelésére felhasznált fegyveres konfliktusokban mindig helyi “kliensei” (Hezbollah, jemeni húszik stb.) révén vett részt. Ráadásul nyilvánvaló, hogy a hadseregeket és a haditechnikát illetően Irán és az USA nincsenek egy súlycsoportban. Az USA afganisztáni, illetve iraki háborúi rendkívül kontraproduktívak voltak, tényleges pozitív eredménnyel nem jártak, annál több negatív következményük volt (Afganisztánban a tálibok most még nagyobb területet ellenőriznek, mint a háborút megelőzően, Irakban pedig az amerikai inváziót több éves polgárháborús helyzet, “bukott államiság” és az Iszlám Állam térnyerése követte), sok áldozattal jártak és igen költségesek voltak. Az USA aligha kockáztatna meg még egy ilyet és azt az amerikai közvélemény sem támogatná. Nagyon sok függ viszont az atomalkuból való amerikai kilépés óta egyre súlyosbodó amerikai-iráni viszony további alakulásától, attól, hogy a két fél egymással szemben mennyire üt meg békülékeny, tárgyalásra és kompromisszumokra kész, avagy ellenkezőleg: kemény, fenyegető hangot. A Washington által Iránra kirótt újabb szankciók és Teherán bejelentése a megállapodás szinte minden pontjának a felmondásáról rendkívül negatív forgatókönyvet is eredményezhet: Irán visszatérhet a nukleáris fegyverek előállításához is alkalmas dúsítottságú hasadóanyagok gyártásához, ami az Egyesült Államok és Izrael részéről ismét felvetheti a több évvel ezelőtt már meglebegtetett megelőző csapásmérés lehetőségét, ami rendkívül súlyos helyzetet eredményezne”, összegezte a helyzetet a magyar iszlámszakértő. A perzsa-amerikai viszály elsődleges „áldozata” Irak, amely az események következtében már-már kilátástalan helyzetbe került. Kire haragudjon most Irak - Amerikára, aki megsértette a szuverenitását, amikor területén likvidálta a perzsa kémfőnököt, vagy Iránra, amely szintén megsértette szuverenitását, amikor a területén lévő amerikai támaszpontokra mért csapást? Rostoványi a kérdés kapcsán mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy az elmúlt évek közel-keleti eseményei azt tanúsítják, hogy egy ország szuverenitásának a megsértése szinte mindennapossá vált a térségben. Irak valóban meglehetősen súlyos helyzetbe, a Szulejmáni likvidálása nyomán kirobbant válság középpontjába került, hiszen mind az amerikai akció, mind az azt közvetlenül kirobbantó eseménysor Irak területén zajlott. A helyzetet bonyolítja, hogy az ország, a politikai elit, illetve a politikai vezetés rendkívül megosztott és különböző törésvonalak által szabdalt, s ezek közül csupán az egyik a szektariánus (szunnita-síita). Vannak Amerika-barát és Irán-ellenes, illetve Irán-barát és Amerika-ellenes erők is az országban. Hangsúlyozta, nincs könnyű helyzetben az iraki kormány, hiszen tavaly október óta tart az eddig mintegy 500 halálos áldozattal járó tüntetés-hullám Irakban. A tüntetők követelései meghatározóan az életkörülmények, a gazdasági-szociális helyzet javítására, a kormány lemondására és az iraki politikai rendszer megújítására vonatkoztak. Ádil Abdel Mahdi miniszterelnök le is mondott posztjáról, s jelenleg meglehetősen gyenge ügyvivő kormánya van Iraknak. Az utóbbi napokban egyre több helyütt lehetett Amerika- illetve Irán-ellenes jelszavakat is hallani. Ismét erősödni látszanak az Irakon belüli belső törésvonalak és az ország könnyen újabb polgárháború szélére sodródhat, véli a Corvinus Egyetem professzora. Azt nem tartja valószínűnek, hogy a jelenlegi iraki politikai vezetés erőteljesebb lépéseket tenne a parlament azon, nem kötelező erejű határozatának érvényesítése érdekében, amely a külföldi – elsősorban az amerikai katonák – távozásának elrendelésére szólítja fel a kormányt. Igaz, ez most csak egy ügyvivő kormány, tette hozzá. Rostoványi kiemelte azt is, hogy az Irakban állomásozó külföldi katonai erők kivonására irányuló parlamenti határozatról szóló szavazáson a szunnita és a kurd képviselők eleve nem vettek részt, de komoly törésvonal húzódik a síita táboron belül is az Irán-barát és az Irán-ellenes síiták között is. Megteheti-e az USA, hogy ne vonuljon ki, ha mégis megtörténik a hivatalos kiutasítás?, kérdeztük Rostoványit. „Az USA – illetve konkrétan Trump elnök, aki egyértelmű erődemonstrációt folytat – sok mindent megtehet, amint azt az események is mutatják”, válaszolta a szakértő. Jelen helyzetben felmerül a kérdés, mennyire rendezheti át a közel-keleti és általában a nagyhatalmi erőviszonyokat és szövetségeket a Szulejmáni likvidálása nyomán kialakult konfliktus. Rostoványi Zsolt szerint azonban az erőviszonyok és szövetségek komolyabb átrendeződése nem valószínű. „A térségben két nagyhatalom (az USA és Oroszország), és négy regionális középhatalom (Irán, Izrael, Törökország és Szaúd-Arábia) játszik meghatározó szerepet. Oroszország egyértelműen közel-keleti befolyásának megerősítésére törekszik, amint azt az elmúlt évek szíriai eseményei is mutatják, az Egyesült Államok jelenlegi Közel-Kelet-politikája (ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről) meglehetősen kiszámíthatatlan. Az utóbbi évek talán legfigyelemreméltóbb fejleménye a több évtizede folyó szaúdi-iráni rivalizálást is befolyásoló, Iránnal szembeni amerikai-izraeli-szaúdi szövetség kialakulása volt. Ezt a mostani események csak megerősíthetik. Nem szabad ugyanakkor arról sem megfeledkezni, hogy Oroszország Irán szövetségeseként vett részt a szíriai polgárháborúban. Nagy kérdés Irak helyzetének alakulása, hiszen Irak lett a jelenlegi súlyos geopolitikai válság egyik fő színtere, amely csak felerősítette az Irakban hónapok óta fokozódó belső feszültségeket. Az sem zárható ki, hogy az ismét felerősödő Amerika-ellenesség 2003-hoz hasonlóan fegyveres akciók formáját ölti”, nyilatkozta a Népszavának Rostoványi Zsolt, a térség szakértője.

Visszafogottak a regionális vetélytársak

Sokasodnak azok a hangok, melyek szerint Moszad segítség kellett a Szulejmánit likvidáló amerikai csapás kivitelezéséhez. Az nem újdonság, hogy az iráni ajatollah főtanácsadója azonnal azt hangsúlyozta, hogy izraeli hírszerzési információk segítették az amerikaiakat, hétvégén azonban már az NBC is ezzel rukkolt elő, a New York Times pedig állította, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök volt az egyetlen nem amerikai vezető, akinek előre tudomása volt a tervezett műveletről. A brit Reuters viszont úgy tudja, szíriai és iraki reptéri biztonsági alkalmazottak segítették az amerikaiakat. Az izraeli 12 és 13-as tévécsatorna kezdettől azt állította, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter január elsején késő este, amikor telefonon felhívta Netanjahut, minden bizonnyal tájékoztatta is a tervezett műveletről, ezért utalt másnap reggeli Twitter üzenetében arra az izraeli miniszterelnök, hogy „nagyon-nagyon drámai dolgok” fognak történni a régióban. A Szulejmánit likvidáló amerikai légicsapás után Netanjahu ugyan dicsérte Amerikát és Donald Trumpot, hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak, akárcsak Izraelnek joga van megvédeni magát, de a biztonsági kabinet minisztereinek viszont már megtiltotta, hogy nyilatkozzanak Szulejmáni likvidálásáról, ami „amerikai ügy”, a tábornok megölését „kizárólag” az Egyesült Államok hajtotta végre, Izrael semmilyen módon nem vett részt benne, a zsidó államot nem szabad belevonni a fokozódó konfliktusba. Az iráni rezsimet legfőbb ellenségének tartó izraeli politikai vezetés feltűnő visszafogottságának egyik fő oka Rostoványi Zsolt szerint az, hogy esetleges, kellőképpen nem átgondolt kijelentések ne növeljék egy iráni megtorló akció esélyét. Az izraeli politikai vezetés egyértelműen helyeselte a Szulejmáni elleni amerikai akciót, amelynek megítélésében a főbb politikai pártok egységes álláspontot képviselnek. Szulejmáni hosszú ideje az izraeli titkosszolgálatnak is egyik “célszemélye” volt, likvidálására többször is lett volna lehetőség, azonban erre mégsem került sor attól tartva, hogy ezt Irán háborús okként kezelné, tette hozzá a magyar szakember. De igencsak visszafogott Irán másik nagy térségbeli riválisa, Szaúd-Arábia is, egyelőre nem próbál profitálni a helyzetből. Rostoványi ezt azzal magyarázza, hogy „Szaúd-Arábia az utóbbi időben a korábbinál mérsékeltebb retorikát használ, sokkal pragmatikusabb külpolitikát folytat, amelynek egyik eleme a regionális környezet stabilizálása, a konfliktusok eszkalálódása helyett azok megoldása. Lépéseket tett kapcsolatainak rendezése irányában Katarral, visszafogta jemeni beavatkozását állást foglalva a jemeni válság politikai megoldása mellett. A háttérben nyilván a szaúdi regionális középhatalmi ambíciók állnak. Muhammad bin Szalmán koronaherceg már a 2019. szeptember 14-i, a szaúdi olaj-létesítmények elleni drón-támadást követően is a fegyveres konfliktus elkerülésének szükségessége mellett érvelt, s hasonlóan nyilatkozott a szaúdi külügyminiszter Szulejmáni kiiktatását követően, vagyis hogy Szaúd-Arábia mindent megtesz az események további eszkalálódásának elkerülése érdekében”.

Mártírt gyártott az iráni állami propaganda

Az eleve nagy népszerűségnek Szulejmáníból automatikusan mártírt faragott Donald Trump. Irán nagyhatalmú kémfőnökét összességében milliók gyászolták sírva a perzsa államban, ami elképzelhetetlen a nyugati kultúrában. Ali Fathollah-Nezsád, aki 2017-től a dohai Brookings Intitution akadémiai tanácsadó szervezet munkatársa, korábban pedig Németországban dolgozott tanácsadóként iráni kérdésekben a Deutche Wellenek azt nyilatkozta, államilag koreografált ez a látszat. Állította, „normális körülmények között” Iránban sem vinne milliókat utcára spontánul a gyász. A teheráni rezsim, amely igen gyorsan és brutálisan tud fellépni a vele szemben kritikus demonstrációk esetén, ha érdeke úgy kívánja, maga szervezi meg a látványos tömeget. Mindenekelőtt az állami alkalmazottakat kényszerítik utcára, de az iskolásokra, egyetemistákra, rendfenntartó erőkre is tudnak hatni kilátásba helyezett szankciókkal. Vidékről pedig megszervezik az emberek szállítását. Ezeket a nagy a szegénységben élőket étellel jutalmazzák. Szulejmáni esetében nyilván az is hozzájárult a látványos gyászhoz, hogy a tábornokot az utóbbi időben az állami propaganda nemzeti hősként futtatta, olyan vezetőként, aki Irán biztonságának letéteményese, az Iszlám Állam legyőzésének egyik főhőse, emelte ki a perzsa szakértő. Ez utóbbi a rezsimmel szemben amúgy kritikus tömegeknél is hatott, ez tette Szulejmánit népszerűbbé, mint bármely más teheráni politikai, katonai vezetőt.

Mire képes az iráni légierő?

Az Irak területén lévő amerikai támaszpontok elleni iráni légicsapás nyomán nem voltak áldozatok, de minden rakéta célba talált. Felmerül a kérdés, képes ilyen precízióra az iráni légierő?  Rostoványi Zsolt kiemelte, hogy amerikai katonai források szerint az Egyesült Államokat órákkal az iráni rakétatámadások előtt figyelmeztették, így elegendő idő állt rendelkezésre a személyzet biztonságos helyre szállítására. Irán egyébként meglehetősen fejlett és korszerű haditechnikával rendelkezik, tette hozzá. A fegyverimportot korlátozó nemzetközi szankciók miatt komoly hazai fegyvergyártó kapacitásokat épített ki. Teljes egészében hazai gyártású, különféle fegyverekkel felszerelhető vadászrepülővel is rendelkezik, nemrégiben megkezdték a pilóta nélküli harci repülőgépek (drónok) sorozatgyártását (a technikai fejlesztés alapját egy elfogott amerikai drón képezte), s jelentős összegeket fordít ballisztikus rakéta-programja fejlesztésére. Irán 2017 júniusában már végrehajtott sikeres rakétatámadást iráni területről az Iszlám Állam szíriai állásai ellen 750 km-es hatótávolságú, hazai fejlesztésű rakétákkal.

Szerző

Szlovák tüntetők miatt korlátozzák több magyar határátkelő forgalmát

Publikálás dátuma
2020.01.13. 07:50
A parassapusztai határátkelő
Fotó: Google Maps
A somoskőújfalui, a parassapusztai, valamint a balassagyarmati határátlépési pont érintett.
A szlovák hatóságok tájékoztatása szerint 2020. január 12-én 23 órától kezdődően meg nem határozott időszakra demonstrációt tart a Szlovák Közúti Fuvarozók Egyesülete - írja a Police.hu. A rendőrség ezért elrendelte a 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó járművek közlekedésének korlátozását a Nógrád megyei határátkelőknél: Somoskőújfalun, parassapusztán, valamint Balassagyarmaton. A korlátozás visszavonásig érvényes.
Szerző

Justin Trudeau igazságot akar, ezrek emlékeztek az ukrán utasszállító áldozataira Kanadában

Publikálás dátuma
2020.01.13. 07:36
Canada: Justin Trudeau attends a vigil in Edmonton (West) in memory of the victims of the plane crash in Iran
Fotó: WALTER TYCHNOWICZ / AFP or licensors
„Ezeket a sebhelyeket örökké magunkon hordjuk” – mondta a kanadai kormány miniszterelnök-helyettese.
Csaknem kétezer ember, többségében a helyi iráni közösség tagjai vettek részt a vasárnapi megemlékezésen - írja az MTI. "Semmi sem pótolhatja ezeket a ragyogó életeket, amelyeknek ilyen korán vége szakadt" - mondta a megemlékezésen Chrystia Freeland, a kanadai kormány miniszterelnök-helyettese. "Ezeket a sebhelyeket örökké magunkon hordjuk" - tette hozzá. Mehrdad Ariannejad, az iráni-kanadai kulturális párbeszédet szorgalmazó szervezet, a Tirgan vezetője arról beszélt, hogy az iráni hatóságoknak el kell számoltatniuk a felelősöket, válaszolniuk kell a kérdésekre, és jóvá kell tenniük ezt a hanyagságot és az emberi életek semmibe vételét. Kanadában él Észak-Amerika egyik legnépesebb iráni közössége. A 2016-os népszámláláson 210 ezren vallották magukat iráni származásúnak.
Canada: Justin Trudeau attends a vigil in Edmonton (West) in memory of the victims of the plane crash in Iran
Fotó: WALTER TYCHNOWICZ / AFP or licensors
Az Edmontonban tartott megemlékezésen Justin Trudeau miniszterelnök kijelentette: ki fog állni azért, hogy igazságot szolgáltassanak. "Most lehet, hogy elviselhetetlen a magány, de önök nincsenek egyedül. Az egész ország önök mellett áll, ma, holnap és az elkövetkező években" - szögezte le Trudeau. Az ukrán légitársaság Teheránból Kijevbe tartó gépét nem sokkal a felszállás után lőtte le az iráni légvédelem előző szerdán, pár órával az után, hogy Irán ballisziktus rakétákkal csapást mért Irakban található amerikai célpontokra. A gépen 176-an voltak, és senki sem élte túl a tragédiát. Irán előbb tagadta, majd a hét második felében elismerte, hogy tévedésből lőtték le az utasszállítót, és ezért bocsánatot kért.
Szerző
Frissítve: 2020.01.13. 07:48