2015-ben, a Coldplay hetedik stúdióalbuma, a Head full of dreams kiadása után az együttes énekese úgy nyilatkozott: Az album befejezése valaminek. A rajongók és kritikusok így utolsó albumként kezelték, és annál meglepettebben fogadták, hogy a zenekar 2019 novemberében megjelentette nyolcadik albumát, az Everyday Life-ot. A két részből álló lemezt meghallgatva azonban érthetővé válik: a Head full of dreams valóban egy korszak befejezése volt: az Everyday Life gyökeresen új stílusokat, hangzást és gondolatvilágot hozott, melyet nem lehet csupán könnyűzenei anyagként értékelni.
Azok, akik a 2015-ös album nyomán könnyen hallgatható, dallamos és a populáris zene felé húzó albumra vártak, alaposan csalódhattak. Az új lemez rengeteg zenei stílust vonultat fel, egymás után hallhatunk keresztény himnuszt idéző gospel-éneklést, nigériai afrobeatet és iszlám vallásos éneket. Míg az egyik dal (Bani Adam) címe arab betűkkel szerepel az albumon, az Arabesque-ben a híres francia rapper-énekes, Stromae francia szövegét hallhatjuk. Egyes számokban éneklés nem, csak hangszerjátékot hallható, máskor szinte Janis Joplin idéződik fel bennünk. A Daddy lassú, balladaszerű hangulata azonban a zenekar megszokottabb stílusát hozza, a dallamok sok Coldplay számból lehetnek ismerősek. Mindezek alapján elmondható, hogy az együttes legeklektikusabb lemeze az Everyday life. A meglepő csupán az, hogy ebben a keveredésben minden eddiginél nagyobb egységet és mélységet fedezünk fel.
A 2015-ös album kiadása óta sok, embereket és nemzeteket megosztó esemény történt a világban, amelyek erősen hatottak a zenekarra. Az Everyday Life minden eddiginél erősebben dolgoz fel közéleti, politikai témákat, a Trouble in town az Egyesült Államokban erősödő rasszista politikát, A Guns pedig többek között a Föld környezetvédelmi válságát. Az album stílusainak sokszínűsége és a dalok szövege is egyazon üzenetet közvetít: az emberek egységét és egyenlőségét.
Mindezek mellett továbbra is csodálhatjuk az együttes remek hangszerelését és az énekes, Chris Martin hangja még mindig tökéletesen illik a dalok zenei világához. Kétségtelen, hogy a zenekar néha beleesik a túlzott szentimentalizmus, vagy a szuperhősök világtól való elszakadtságának csapdájába, ezen azonban nem lepődhetünk meg a Coldplay esetében.
Az album legnagyobb ereje azonban nem a politikai üzeneteiben, nem a számok fülbemászó dallamaiban, hanem lemezen megjelenő összes zenei stílus mélységeiben rejlik. A gospelben templomi kórust hallhatunk, a ballada pedig könnyeket csikar ki a hallgató szeméből. Az eredmény pedig egy kolosszális, sokszínű kavalkád, amelyet a könnyen hallgatható popzene kedvelői nem, de a különleges és néha furcsa zenei világot szeretők annál inkább fognak értékelni.
Infó:
Coldplay: Everyday Life
Magneoton, 2019.
