Putyin, 2024

Vlagyimir Putyinnak bőven lett volna ideje átrendezni Oroszországot, elvégre 2000 óta ő irányítja. Volt ugyan négy év, amikor "csak" kormányfőnek hívták, de akkor is az ő embere volt az elnök, és lehetett tudni, hogy majd jön vissza az igazi gazda. Az államfő mégis csak most látta elérkezettnek az időt, hogy átgondolja a hatalmi ágak egyensúlyát. Megvolt rá az oka.

Putyin 2022-ben tölti be a hetvenet. Látszólag jó kondiban van, de Oroszországban sokan emlékeznek a 80-as évek közepére, amikor egymás után három öregember állt a kormányrúdnál, és nem volt benne köszönet: néhány évvel később összeomlott a Szovjetunió. Nem árt tehát időben felkészülni az alkonyra.

Másrészt az alkotmány értelmében 2024-ben már nem indulhatna újra. Át kéne adni a stafétát, ha ez nem lenne olyan átkozottul kockázatos művelet. Sok az ellensége, és nem világos, hogy utódja, még ha meg is igéri, meg tudja-e majd védeni, úgy, ahogyan egykor Putyin gondoskodott az őt a Kremlbe ültető Borisz Jelcinről. Ebből a szempontból nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az államfő népszerűsége eróziónak indult - még ha magas szintről indult is. Az orosz emberek jelentős része egyre elégedetlenebb, és ez még fokozódhat, ha egyszer véget ér a világméretű gazdasági konjunktúra.

A politikus is ugyanolyan ember, mint a többi. Nem csoda, ha nem tud eltekinteni saját és családja sorsától, érdekétől. A személyes szempontoknál is fontosabb azonban, hogy miként lehet megőrizni Oroszország területét, stabilitását, hogyan lehet modernizálni, nemzetközileg versenyképessé tenni a gazdaságát, a mostaninál barátságosabbá, emberibbé tenni a társadalmát, védeni természeti környezetét. Amit Putyin reformjáról eddig tudni lehet, az az, hogy az elnöki hatalmat mérsékelni, a parlamentét és a bíróságokért pedig erősíteni szándékozik. Ez lehet a jó irányba lépés, hiszen minden más néphez hasonlóan az oroszok is megérdemlik, hogy ne uralkodjanak fölöttük, hanem beleszólhassanak saját kormányuk politikájába.

Azonban semmi nem utal arra, hogy Putyin több beleszólást akarna engedni a népnek. Arra sem, hogy a bíróságok előtt mindenki egyenlő lenne, és ne akarnák adminisztratív eszközökkel eltakarítani az útból a politikai ellenfeleket. Amíg az oligarchák a Kreml kegyéből kaphatnak állami megrendeléseket, és nem a legjobb üzletemberek, hanem a legközelebbi barátok vállalkozásai jutnak lehetőséghez, addig Oroszország továbbra is az elmúlt húsz évben kitaposott ösvényen halad. Az is lehet, hogy újra "tandem" következik Dmitrij Medvegyevvel . Utóbbi a nemzetbiztonsági tanácsban elnöklő Putyin új helyetteseként már nem felel a gazdaságért, ellenben megismerkedhet a fegyveres erők és a biztonsági szervek irányításával, ami még jól jöhet egy későbbi hatalmi harcban.

Az orosz elnök a maga után következő időszakot próbálja megtervezni, de ez a történelemben ritkán sikerül. Amikor egy meghatározó alak lelép a színről, általában az utódok döntik el, miképpen folytatják. Oroszország persze, mint Fjodor Tyutcsev óta tudjuk, más: "ész, el nem éred".