Magyarország már megint a hírek élére került, mert mind erősebb a gyanú, hogy a politikai elit tagjai és a hozzájuk kapcsolódó oligarchák a széles körben kiépült urambátyám-rendszer, illetve a földek felvásárlása révén megfejik az unió agrártámogatási rendszerét. Azzal vádolják őket, hogy visszaélnek hatalmukkal és az EU pénzéből a saját zsebeiket tömik tele. Horn Gabi, az Átlátszó munkatársa a rendszert a hatvanpusztai majorságon mutatja be, amely sok más mellett szintén az Orbán-família tulajdona. A kérdés, ami itt felmerül, hogy miből fedezik az ottani, nagy fejlesztéseket és miért pont a kormánytagok barátai és rokonai kerülnek helyzetbe?
De ugyanezt tudakolják sokan Mészáros Lőrinc vagyonosodása kapcsán is. Egyesek szerint ő Orbán strómanja és valójában a politikus hatalmas vagyonának egy részét igazgatja. Állítólag igen sokrétű üzleti kapcsolat köti össze a két embert, beleértve a földtulajdont is. A már említett újságíró azt mondja, könnyű kijátszani a termőterületek megszerzését korlátozó törvényt, mert te is veszel földet, meg a családtagjaid is, és akkor már feljebb is nyomtad a hivatalos plafont. Sok oligarcha mesés vagyonhoz jutott a közbeszerzések útján, mivel jó viszony fűzi a Fideszhez, vagy magához a miniszterelnökhöz – teszi hozzá.
Orbán Viktor nem győzi támadni az EU-t, de boldogan elveszi a kiadós agrárszubvenciókat. Raskó György volt mezőgazdasági miniszter arra a következtetésre jutott, hogy a gazdák nettó jövedelmének 80 %-a uniós forrásokból származik. Továbbá, hogy a kormányfő barátai előnyt élveztek, amikor a földek bérletéről határoztak az illetékes bizottságok. Ténynek nevezi, hogy Magyarországon érvényesül a protekcionizmus, így Orbán barátai simán hozzájutnak EU-s alapokhoz.
A hatalom ezzel szemben teljesen törvényesnek tartja a földek újraelosztását, mert fel kell építeni az ágazatot, hogy az versenyképes legyen a Nyugattal. Ám ebbe több termelő is belenyomorodik az ország keleti felén. Ők hoppon maradnak, míg álgazdák vásárolják fel a földeket, noha egyáltalán nem értenek a szakmához. Az új tulajdonosok azután sokszor kiszorítják legelőikről a helyi tenyésztőket, nem érdekli őket, hogy mi lesz azoknak az állataival.
FAZ
Az európaiak 25 %-a táplál ellenséges érzelmeket a zsidókkal szemben, Magyarországon viszont 42 %, amint azt egy nemrégen készült felmérés tanúsítja. A szélsőjobbos Orbán-kormány tudatosan uszít, a romák, a melegek, a kisebbségek ellen. A konzervatív lap mindezt annak kapcsán idézi fel, hogy bemutatja a Budapest zsidó negyedében működő emlékboltot, a Judapestet, amely tavaly augusztus óta kóser, illetve zsidó régiségüzletek között működik, egy lepukkant Wesselényi utcai ház földszintjén. Nevét onnan kapta, hogy a nemzeti szocialisták egykor így gúnyolták a magyar fővárost. Vezetője, Schon Edina azt mondja, a zsidóság idáig nem került a miniszterelnök célkeresztjébe, de azért ő fél, hogy a politika az ő közösségüket is utoléri.
Budapesten a háború előtt nagyjából 800 ezer zsidó élt, most úgy 100 ezer. Schon Edina nagymamája is aközött a sok százezer áldozat között volt, akit a háború végén Auschwitzba hurcoltak. A szörnyűségekre szeretne emlékeztetni a bolttal, mert attól tart, hogy sokan már elfelejtették azokat. A nagy zsinagógánál viszont ott a Shoában elpusztult emberek emlékhelye, így ott nem lehet hátat fordítani az európai történelemnek. Egyébként Schon Edina csak nevet arra a kérdésre, vajon megfelelő válasz-e az országban uralkodó reakciós hangulatra egy ilyen, tematikus üzlet.
„A Putyin, a halhatatlan” címmel közölt vezércikk arra figyelmeztet: a Nyugat számára az a fontos tanulság adódik az orosz elnök által beharangozott alkotmányos változásokból, hogy 2024-ig nem módosul az orosz politika, de utána is csak igen csekély mértékben. Függetlenül attól, hogy mik az államfő szándékai, hiszen megvan hozzá a hatalma és népszerűsége, hogy különösebb ellenállás nélkül keresztül nyomjon egy népszavazást. Sőt, még ideje is van, hogy kiforralja a következő lépést. Merthogy az autokraták ritkán mondanak le, és általában nem is tűnnek el szép lassan a színről.
Az orosz vezető nem szeret babrálni a meglévő renden, így amikor az ország helyzetéről szóló beszédben megpendítette a nagyszabású reformot, a szakértők azt feltételezték, hogy hozzálát a machinációkhoz, mert négy év múlva kész helyzetet akar, mármint hogy kiterjessze uralmát, noha 2024-ben elvileg lejár a mandátuma. A felmerült opciók közül az a legvalószínűbb, hogy Putyin továbbra is kézben tartja a gyeplőt az Államtanácson keresztül, de immár a színfalak mögül. Ily módon a kormányfőt okolhatja bármiféle hiányosságért, illetve a Parlamentet, amiért az egy ilyen embert nevezett ki. Egyben kevesebbet kell dolgoznia és jobban élvezheti a megszerzett milliárdjait.
A liberalizmus minden másnál érdemibb válaszokat tud adni napjaink olyan égető kérdéseire, mint a környezetvédelem, a kereskedelmi háborúskodás vagy a migráció, csak éppen nem könnyű liberálisnak lenni manapság. Hiszen a jelek szerint a világ az ellenkező irányba akar menni. Kínában erősödik a tekintélyelvűség, Amerikában jön fel a merkantilista szemlélet, egyre több országot hódít meg a populizmus, Brazíliától a Fülöp-szigetekig, nem is említve az önmagában képtelenségnek számító illiberális demokráciát Magyarországon és Lengyelországban.
A liberalizmusról téves felfogás van érvényben a tengerentúlon, illetve Európában, pedig itt egy olyan általános és rugalmas filozófiáról van szó, amely az egyéni szabadságra alapoz. Ezért nem bízik az erő összpontosításában, mivel az elnyomhat mindnyájunkat. Amit az egyenlőségről vall, annak az az alapja, hogy tulajdonhoz kell jutni, ha valaki szabad akar lenni, ám a vagyon vagy jövedelem elosztása nem egyenletes. De ez csak akkor lesz gond, ha bizonyos emberek, családok nemzedéken át tehetősek, vagy éppen nincstelenek, függetlenül attól, hogy mit csinálnak.
Épp ezért a szabad és tisztességes társadalmakban a társadalmi mobilitás fontosabb, mint a vagyon megoszlása. A lehetőségek egyenlősége többet számít, mint az, hogy ki mire jut, ha megragadja a számára kínálkozó alkalmat. De az egyenlő esélyért még sokat kell tenni, leszámítva Skandináviát. Viszont mindenképpen beleértendő az oktatás és az egészségügy.
Az üvegházhatás láttán a liberális válasz az, hogy tegyük láthatóvá a széndioxid kibocsátást és azt mindenkivel fizettessük meg. Csak éppen az árat nem sikerült még olyan magasan megszabni, hogy az jobb belátásra bírja az érintetteket. A döntést mindenki maga hozná meg. Az EU vadonatúj zöld programjával pontosan az a baj, hogy egy sor kérdésben központosítaná a feladatokat, noha az torzítaná a tőke kihelyezését és megfosztaná az embereket a szabadságtól.
Mindezek alapján nagy kár, hogy a liberalizmusnak nincs nagyobb szava a mai politikában. Más irányzatok a kollektivizmus felé fordulnak. Vagy nacionalizmus, vagy szocializmus, esetleg a zöld tekintélyelvűség formájában az érzelmek felszítására építenek. A liberálisoknak viszont magabiztosabban kellene előterjeszteniük a szabadság filozófiáját, mint különb alternatívát. Mert az igazodik ahhoz, amire szükség van a Földön.
A lap úgy értesült, hogy az EU hivatalosan is lemond a kvótarendszerről, mert belátta, hogy a menekültek kötelező elosztását főleg a keleti tagok egyáltalán nem hajlandóak elfogadni. Ezért a Bizottság márciusban előterjeszti azt a javaslatot, amely lehetővé teszi a rugalmas szolidaritást. Kurz kancellár támogatja az elképzelést, és három napja nyomatékosan azt tanácsolta Prágában a V4-ek vezetőinek, hogy ne zárkózzanak el az új szabályozástól. Mint mondta, a lényeg az, hogy a jövőben minden kormány maga döntheti el, milyen formában akarja kivenni részét a menedékpolitikából. Ez történhet úgy, hogy az eddiginél több csapatot küld a külső határok védelmére, de jelenthet karitatív tevékenységet is.
