Budapest utcáin járva megannyi izgalmas műalkotás jöhet velünk szembe, amelyek közül kétségtelenül a leglátványosabbak a legmonumentálisabbak is. A street art (utcaművészet) egyre nagyobb méreteket ölt a világ számos pontján, és legjelesebb képviselői már a közismert alkotók sorába tartoznak, így korántsem meglepő, hogy néhány évvel ezelőtt hazánkat is elérte ez a progresszív művészeti forma, amely közel sem merül ki a házfalakra festett különféle graffitikben, monogramokban, grafikákban. Budapest belvárosa, különösen a hetedik és nyolcadik kerület bővelkedik a színesebbnél színesebb, nagy méreteket öltő tűzfalfestményekben, hazai és külföldi alkotók keze nyomán.
A tűzfalfestészet legismertebb magyarországi képviselői a több mint tíz évvel ezelőtt alakult Színes Város Csoport, illetve a Neopaint Works. Az egyéb reklám és kommunikációs tevékenységet is folytató szervezetek fő célkitűzései közé tartozik, hogy színesebbé, élhetőbbé tegyék a fővárost mindannyiunk számára. A két csoport különböző profillal rendelkezik ugyan, munkáik azonban egyaránt mosolyt csalhatnak a járókelők arcára, vagy épp gondolkodóba ejthetik őket. A festmények gyakran reflektálnak napjaink eseményeire, esetleg társadalomkritikát gyakorolnak, vagy olyan témákat dolgoznak fel, amelyek a szívünkhöz közel állnak.
A Színes Város Csoport víziói között szerepel többek közt, hogy utcai festményeik által egy nagy, szabadon megtekinthető kiállítótérben érezhessük magunkat hazánk városi környezetében. Ennek érdekében rendszeres kampányokat szerveznek és a Színes Város Budapest Fesztivál keretében évről évre neves nemzetközi alkotók munkáival is bővülnek a főváros és más vidéki városok üres falfelületei. Az elmúlt években egyik legkiemelkedőbb projektjük keretében ismert magyar meséket visznek a közterekre. A nyolcadik kerületi Szigony utcában immár a Szaffi jelenetei, és a Macskafogó című rajzfilm hősei, a Baross utca 109. szám alatti házon a Vuk karakterei, a Leonardo da Vinci utcában pedig a Vízipók-csodapók szereplői színesítik a tűzfalakat. Emellett, a projektsorozat részeként nemrégiben Somogyi János 1963-ban készült, Nők galambokkal című, Mindszenty-téri, scgraffito alkotását is felújították.
A Neopaint Works „TűzfalRehab az Erzsébetvárosban 2013” elnevezésű kampányukkal vonult be a köztudatba, amelynek keretében a hetedik kerület turisták által is kedvelt részein újítottak meg falfelületeket. A Rumbach Sebestyén utcában található például az „évszázad mérkőzésének” tartott legendás sportesemény hatvanadik évfordulójára készült 6:3 fal, megörökítve az Aranycsapat győzelmét. Szintén a közelben látható az alkotócsoport jóvoltából kétszázötven négyzetméteren egy hatalmas Rubik-kocka is, amely aztán a Színes Város Mi a magyar? pályázati felhívására beérkezett festményről is visszaköszön más nemzeti szimbólumok mellett a Dob utcában.
Bárhol is barangoljunk a belvárosban, vagy attól kicsit távolabbi részeken, izgalmasabb képek tűnhetnek elő a házak takarásából. Személyes kedvenceim közé tartozik az Akácfa utcai Varrónő, ami egy olyan ház falára készült, amelynek pincéjében 1926 óta szabóság működik. Szintén szellemességről árulkodik a Kazinczy utcában a Budapest nem ekkora című festmény is, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a fővároson kívül is van élet. Érdemes lehet megemlíteni a 2015-ben készült Elfogadás fala című alkotást, amelyet hajléktalan művészek készítettek a Színes Város Csoport munkatársainak segítségével a Kürt utcában. S különleges darab a távolabb elhelyezkedő Rákóczi híd pesti oldalára felkerült munka, amely a Nemzet Színészeinek – többek közt Bessenyei Ferencnek, Komlós Jucinak, Garas Dezsőnek, Zenthe Ferencnek – állít emléket a Neopaint Worksnek köszönhetően. Nem lehet azonban kifelejteni a nagy vihart kavart Bertalan Lajos utcai Kócsagot sem.
Az időnként kor- és társadalomkritikus, máskor történelmünknek, hagyományainknak emléket állító, jól ismert meséket felelevenítő, vagy azokat sarkaiból kifordító, olykor absztrakt, esetleg nagyon is kézzelfogható festmények sorát sokáig lehetne sorolni. Legjobb azonban, ha cipőt húzunk és városi sétára indulunk: a hétköznapiságba szürkült utcák könnyedén megtelnek színekkel, amint szemünket a szokásosnál fentebb emeljük.
