Káosz kezd kialakulni a lengyel bíróságokon, tárgyalások maradnak el a kormánnyal kialakult vita miatt, és megfigyelők attól tartanak, hogy párhuzamos jogrendszer jön létre az országban. Az egyiket azok a bírák alkalmazzák, akik a hatalmi ág függetlenségét hangsúlyozzák. Az ellentábor a javarészt a PiS híveiből álló Alkotmánybíróság körül tömörül, annak vezetőjét Kaczynski nemrég a barátjának nevezte. A Szejm átfogó felhatalmazást adott a politikának az igazságszolgáltatás fölött, amit megütközéssel fogadott a Legfelsőbb Bíróság, valamint az EU is. Előbbi úgy foglalt állást, hogy törvénytelenek a PiS által végrehajtott bírói kinevezések, ám ezt a szakminiszter a jog durva megszegésének minősítette. A Bizottság tegnap kezdeményezte az Európai Bíróságnál, hogy az függessze fel az igencsak vitatott varsói döntést a bírák megfegyelmezése kapcsán. A brüsszeli szóvivő azt közölte: nem fognak habozni, hogy megvédjék a jogállamot.
Európa szembekerül Lengyelországgal, miután az lábbal tapodja a demokráciát – neve ellenére a kormánypárt nem a bírói függetlenség híve. A lengyel emberi jogi biztos azt mondja, ma megint ott tartunk, mint a kommunizmus idején, vagyis a bíró kezdhet félni, ha netán valamilyen politikai ügy kerül az asztalára, mert nagy valószínűséggel hamarosan jön a beavatkozási próbálkozás a hatalom részéről. A PiS a napokban elfogadta, hogy fegyelmi tanács jöjjön létre a Legfelsőbb Bíróságon, amely azonban makacsul ellenáll a hivatalos ellenőrzési kísérletnek. Az új testület bírákat függeszthet fel és újakat nevezhet ki helyettük, de hogy kit, azt már a kormány mondhatja meg. Az államfő szerint az EU hiába ugrál, itt belügyről van szó. Ám valójában inkább az ellenkezője az igaz. És Brüsszel arra figyelmeztet, hogy ha egy tagállam politikai befolyás alá vonja az igazságszolgáltatást, akkor a többi ország megteheti, hogy nem fogadja el az ott hozott ítéleteket.
Ez pedig veszélyeztetheti a jogi erőt, ami összetartja az uniót. A Jog és Igazságosság sok mindent a Fidesztől koppintott. A magyar párt csinálta azt először, hogy a gyakorlati lépéseket innen-onnan összeszedte, majd azokat egy új minőséggé gyúrta össze. Ily módon meg lehet téveszteni a laikusokat, ám a szakértőket nem. Kim Lane Sheppele frankensteini módszernek hívja ezt a módszert. A varsói bíróság egyik bírája arról számol be, hogy egyes kollégái ellen máris indul az eljárás, mert a hatalom szemszögéből rossz ítéleteket hoztak. Adminisztratív okokra hivatkozva vegzálják, illetve áthelyezik őket máshová. Illetve most már ott tart a dolog, hogy az új jogszabály alapján a bírák nem is fordulhatnak az Európai Bírósághoz, ha kétség merül bennük fel , hogy valamely jogszabály összhangban van-e az uniós joggal. Az EU szabályokra épül, úgyhogy különösen súlyos volna, ha Lengyelország felszámolná az elfogulatlan bíráskodást.
Ami a lengyel bíróságok körül zajlik, az beleillik az általános irányzatba: sok helyütt bomlik le a jog, noha az a társadalom vázát képezi. Ám még nem késő megerősíteni a jogrendet – mutat rá a kommentár. Mint írja, Lengyelországban már odáig jutottak a dolgok, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnök asszonya valóságos hősnek számít, amiért nem tágít a törvényektől. Harca most éppen magasabb szintre lép a PiS-szel szemben. Mert ő és sok más szakember úgy látja, hogy a hatalom által kinevezett bírák közül sokan nem függetlenek, ezért nem hozhatnak ítéleteket. Velük szemben olyan jogszabály született, amely börtönnel fenyegeti a bírákat, akik kétségbe vonják, hogy egyes kollégáik legálisan kerültek tisztségükbe. Pedig az Európai Bíróság a kételkedőknek adott igazat és a közösségi jog elsőbbséget élvez a nemzeti szabályokkal szemben. Ám ez lengyel földön ma már cseppet sem magától értetődő.
De hát sok helyütt nem csupán a demokrácia, hanem a jog is nagy nyomásnak van kitéve. Mind a nemzetközi, mind az európai, mind pedig a nemzeti jog. Lásd, amikor Amerika 17 éve megtámadta Irakot, vagy a Krím orosz megszállását, illetve a Kelet-Ukrajna elleni hadviselést. Nem is beszélve Szíriáról, ahol idegen kormányok azt tesznek, ami éppen eszükbe jut.
Európában Lengyelország nincs egyedül: itt van pélául Magyarország, amelynek tekintélyelvű vezére éppen azon fáradozik, hogy ellenőrzése alá vonja a kultúrát, a tudományt és a sajtót, továbbá lerombolja a jogállamot. Ami pedig a nemzeti jogot illeti, Törökország visszafelé, a diktatúra felé menetel. Németországban politikusokat fenyegetnek és támadnak meg. Az utcákon embereket bántalmaznak, származásuk, vallásuk (kipa!) vagy nemük miatt. Az internet habzik a gyűlölettől és ez megmérgezi a társadalmat. A történelem nagy tanulsága azonban az, hogy a jogállamnak időben és határozottan védekeznie kell, ha ellen akar állni az ellenségeinek. Mert ahol a jog már nem érvényes, ott hamarosan nem sokat ér a szabadság, a méltóság és az élet sem.
A német parlament elnöke nyitotta meg a berlini Történeti Múzeumban azt a kiállítást, amelyen egy magyar túlélő eredeti, 1944-ben, titokban készült naplóját mutatták be. Az 54 oldalt a szerző, a most 90 éves Sheindi Ehrenwald-Miller Galántán kezdte írni, amikor egész családját deportálták és még Auschwitzban, a legnagyobb életveszély közepette is folytatta. Wolfgang Schäuble azt mondta, ezek a lapok felbecsülhetetlen történelmi értéket jelentenek, megrázóak, a segítenek, hogy ne merüljenek feledésbe az akkori események.
A bemutató, amelyhez film is készült a németek bevonulásakor mindössze 14 éves lányról, része a hivatalos megemlékezés-sorozatnak, amelyet Németország a haláltábor felszabadításának 75. évfordulója alkalmából szervezett. Az asszony a háború után Izraelben telepedett le és a naplót 70 éven át a konyhaszekrényben tartotta. Azt mondja, még a gyerekeinek sem tudott mesélni a holokausztról, nemhogy közzétenni arról saját írásos emlékét. Álláspontját az változtatta meg, hogy látja: erősödik a világban az antiszemitizmus. Most úgy gondolja, harcának megkoronázása, hogy a foszladozott, megsárgult papíron rögzített rettenetes élmények megjelenhettek német földön.
Egyébként megmenekülését annak idején részben annak köszönhette, hogy átvezényelték egy másik lágerbe bombákat gyártani. Az akkori cég ma is létezik és jó 20 évvel ezelőtt 5 ezer dollárnak megfelelő összeget utalt át az asszonynak, de jogi felelősségét nem ismerte el. Ez a levél is látható a tárlaton. A vállalat szóvivője most úgy nyilatkozott, hogy nem kétséges, a jóvátételi alapot megkésve hozták létre, de előtte ilyesmire senki más nem volt hajlandó Németországban. Egyébként pedig üdvözölte mind a kiállítást, mind a könyvet.
Romano Prodi szerint a populizmus nem olasz, hanem európai gond. A kétszeres kormányfő, illetve a Bizottság volt elnöke a holnapi, kulcsfontosságú Emilia-Romagna tartománybeli választások előtt úgy nyilatkozott, hogy Európa elakadt, mert az EU-n belül a döntési jog a Bizottságtól a Tanácshoz került, így ott mindig be lehet vetni a nemzeti vétót. Azután jött a migrációs válság, és vele az a benyomás, hogy az unió nem képes megvédeni az embereket.
De az igazi gond az, hogy Brüsszelben már csupán másodrangú kérdésekben születnek döntések, márpedig egy ilyen szervezet nem lehet népszerű. Ennélfogva a végrehajtó testületet kell megerősíteni, ha előbbre akarunk lépni. Mert például nagyon helyes, hogy Ursula von der Leyen súlyponti feladatként jelölte meg a klímavédelmet, csak éppen nincs hozzá pénz, paripa, fegyver. A lengyelek viszont máris bedobták, hogy nekik anyagi segítség kell, mert különben nem tudják nélkülözni a hőerőműveket. Hát, éppen az ilyesmi az, ami megbénítja Európát.
De a másik oldalon egy sor országban sokakban él az ellenállhatatlan vágy, hogy egyetlen valakire bízzák rá a hatalmat. Így van ez az oroszoknál, magyaroknál, kínaiaknál, indiaiaknál, törököknél, lengyeleknél, amerikaiaknál. Emögött igen aggasztó változás húzódik meg, mert veszélybe kerül a képviseleti, liberális demokrácia.
Az olaszországi instabilitás pedig különösen felerősíti a vágyat a tekintélyelvű figurák iránt. Ráadásul Salvini taktikailag igen jó. Azok szavaznak rá, akik úgy érzik, hogy magukra hagyták őket. Ehhez a migrációt használta katalizátorként, meglovagolva a félelmet. De a Liga vezére veszedelmes, mert szélsőségesekkel állt össze a földrészen: Le Pennel, Orbánnal. Illetve odahaza most már az exfasiszta Olaszország Szövetségeseivel. Ily módon még inkább jobbra tolódik. Prodi mindezzel együtt azt gondolja, hogy az olasz kormány túl fogja élni, ha most vasárnap Salvini nyer Emilia Romagnában.
Az osztrák kancellár megerősítette, hogy történelme és földrajzi elhelyezkedése folytán Ausztria közvetítő szeretne lenni a Kelet és Nyugat között. Kurz az olasz polgári lapnak, a Corriere della Serának nyilatkozott, és megint csak kijelentette, hogy a jogállam, a civil jogok és a sajtószabadság ügyében nem lehetséges semmilyen engedmény, kompromisszum. Ám egyes nyugat-európai államok az erkölcsi felsőbbrendűség álláspontjára helyezkedtek olyan kérdésekben, mint a biztonság és a migráció. Csakhogy ez elfogadhatatlan a magyarok és a lengyelek számára. Ezért az osztrákok hidat akarnak építeni, mert senkinek sem érdeke, hogy még mélyebb legyen a szakadék a kontinens két fele között.
Kurz ugyanakkor nem hajlandó engedni a menedékkérők elosztása ügyében. Arra hivatkozik, hogy amíg a befogadás reményében kelhet át bárki a Földközi-tengeren, addig csak egyre többen és többen jönnek. Egyébként az újság úgy jellemzi a politikust, mint aki mesterien alkalmazza a csábító retorikát, rugalmas, és annyira sosem kötelezi el magát, hogy azután ne tudjon kihátrálni az adott pozícióból. A változás csiklandozó érzését kínálta fel egy olyan országnak, amely jól él, megvan mindene és aluszékony.
Szlovákiában a szélsőjobb megtanulta, hogy féket tegyen a nyelvére, és ugyan továbbra is nagyra tartja a 2. világháborúban volt fasiszta államot, továbbá a romák ellen uszít, ám a nyilvánosság előtt olyan gondokra összpontosít, mint a korrupció, valamint a pusztuló utak és házak rendbetétele. Olyannyira, hogy a Néppárt azt reméli: meg tudja fordítani a dolgokat a jövő hónap végén esedékes választáson. Az esélyek azonban egyelőre teljesen megjósolhatatlanok, de a szélsőségesek a hatalom jelentős kihívói lettek, amióta visszafogták a retorikát és tőkét kovácsoltak az általános elégedetlenségből, ami már annyi nacionalistának ad szárnyakat Európában mostanság.
Az államfő ugyan azt mondja, nem fogja megengedni, hogy a Néppárt alakítson kormányt, ám lehet, hogy éppen a tömörülés lesz a mérleg nyelve. Ha párt sikeresnek bizonyul – jelenleg a 2. helyen áll a közvélemény kutatásokban –, az megrengeti a földrészt, Berlintől Brüsszelig. Egy szakértő mindenestre aggasztónak tartja, hogy csakis a radikálisok járják a vidéket. Ma már nem azt mondják, hogy ki kell lépni az unióból, hanem hogy meg kell védeni az egyszerű szlovák embereket. Meg hogy az állam nem lehet maffiózók és külföldi ügynökök foglya. De azért a romákat és a zsidókat nem kímélik a nyilatkozatok. Mindkettő hagyományos villámhárítóul szolgál az előítélet számára Kelet-Európában. Meg „őrjáratokat” küldenek bizonyos vonatokra a roma bűnözők ellen.
Pellegrini miniszterelnök azt ígéri, ha úgy hozza a sors, semmiképpen sem szűri össze a levet a szélsőjobbal. Ám a Smeren belül Fico mondja meg a tutit. A már idézett elemző ehhez azt teszi hozzá a fasizmus kutatójaként, hogy a Néppárt előbb-utóbb be akar kerülni a hatalomba. Annak idején így járt el Hitler és Mussolini is és a partnerek azt hitték, hogy majd jól féken tudják őket tartani. De tudjuk, mi lett belőle.
Európában csillapodott a migrációs válság és Horvátország azt szeretné, ha ez így is maradna, és ezért a célért mindent meg is tesz a maga eszközeivel. Úgy hogy a rendőrség gyakran igen brutális eszközökkel igyekszik ellenőrzés alatt tartani a boszniai határt. A helyiek láthatják, amint a biztonsági erők szó szerint kiverik az országból a papír nélkül érkező menekülteket. Azok a túloldalon azután sokszor kopogtatnak be az ott élőkhöz, sebekkel, vagy éppen törött végtagokkal, de van úgy, hogy élelmet, illetve ruhát kérnek. Magyarország, Törökország és Görögország időközben szigorú intézkedéseket foganatosított, így az érintettek most Bosznián át próbálkoznak, arrafelé ugyanis kevésbé őrzik a határokat. Tavaly 29-en kísérelték meg, hogy átvágjanak az országon. Többségüknek a viszályból, vagy a szegénységből lett elege, Afganisztánban, Irakban, Marokkóban és Pakisztánban.
Csak éppen ha át is jutnak a magas bosnyák hegyeken, ahol még vannak a háborúból visszamaradt aknák, a horvát oldalon kemény erőszakba ütköznek. Az ottani rendőrök egytől egyik kitoloncolják az elfogottakat. Azok nem is kérhetnek menedéket. Pártatlan tanúk szerint nem egy esetben még ki is rabolják őket, túl az alapos verésen. Az Orvosok Határok Nélkül helyi vezetője rengeteg ilyen sérültet látott már el. Azt meséli, akadt, akit öngyújtóval égettek meg, de volt, akit belenyomtak a jeges patakvízbe. Leginkább azonban botokkal ütnek. Főleg a lábra céloznak, hogy az illető ne tudjon járni.
A zágrádi Belügyminisztérium visszautasítja a vádakat. A közlemény szerint sokan csak azért terjesztenek koholmányokat a horvát rendőrségről, mert azt remélik, hogy ily módon előnyhöz jutnak, ha legközelebb megint át akarnak jutni Horvátországba. De persze sokszor a boszniai táborokban sem igen különbözik attól a helyzet, mint amit ezek az emberek ott hagytak a szülőhazájukban. Éheznek és szomjaznak. A helybéliek gyakran segítenek nekik, mert még bennük él a 25 évvel ezelőtti háború emléke. Akkortájt a környező falvakból is sokan elmenekültek. Egyébiránt negyedszázada a horvát állam 750 ezer embert fogadott be a térségből. Úgy hogy részben ezért nem kér a migránsokból. Viszont Boszniában lehetne segíteni a bajbajutottaknak, mert az EU adott elég pénzt, csak éppen a helyi kormány eléggé inkompetens. Ezzel együtt egy afgán azt mondja, a Balkánon még mindig jobb, mint odahaza, mert legalább él.
Az elemzés egy fő okot lát a világban sokfelé tapasztalható politikai nyugtalanság mögött: az égbekiáltó és egyre nagyobb egyenlőtlenséget. Az embereknek elegük van abból, hogy magukra maradtak, a globális kapitalizmus nem törődik velük. Ennek a következménye a Brexit, Trump, a sárgamellényes mozgalom, a jobboldali-populista magyar, lengyel és olasz kormány. A kiindulópont egységesen a 2008-as pénzügyi válság volt. A számok megdöbbentőek: jelenleg a világ 26 embere ugyanannyit tud felmutatni, mint a legszegényebb rétegek alsó 3,8 milliárd tagja összesen.
A nagy válság, amelyhez csak az 1929-es zuhanás volt hasonlatos lejáratta a bankárokat, a vagyonkezelőket, a hitelminősítőket. Mindazokat, akik a világgazdaság szabályozásáért feleltek. Ehhez járult még, hogy a kormányok megmentettek egy sor ilyen intézményt, noha azok tehettek a bajokról. Amerikában a liberális elit nem hajlandó belátni, hogy itt a rendszerrel van alapvető baj, mivel az nem reagált oly sokak szorult helyzetére. Sőt, gyakran elvesztette a kapcsolatot ezekkel az emberekkel.
