Ne féljenek a magyarok! - interjú Iain Lindsay budapesti brit nagykövettel

Nagy-Britannia január 31-én távozik az EU-ból, de jelentős változások csak év végétől várhatóak – mondta Iain Lindsay budapesti brit nagykövet.

- Néhány egészen horrorisztikus forgatókönyvet olvashattunk arról, milyen következményei lehetnek a Brexitnek a brit és az uniós gazdaság számára. Születtek új elemzések erről?

-Nem hiszem. Ezek csak egyfajta előrejelzések, hiszen Nagy-Britannia még nem lépett ki az Európai Unióból. Január 31-én elhagyjuk az EU-t, ez azonban egyelőre csak jogi változást jelent, gyakorlatit nem. Levesszük ugyan az uniós zászlót, de az emberek 99,9 százaléka semmi különbséget sem érzékel majd, így a 3,5 millió uniós állampolgár Nagy-Britanniában, vagy a másfélmillió brit állampolgár az Európai Unióban. A gazdasági következmények sem lesznek érzékelhetőek az év végéig tartó átmeneti időszak alatt, hiszen a kereskedelmi szabályok sem változnak, az emberek jogait továbbra is garantálják. A változások inkább az év végétől várhatóak. Minden attól függ, milyen partnerségi megállapodás születik az Európai Unióval a kereskedelmi és üzleti kérdésekről, illetve a jövőbeni brit bevándorlási rendszer milyen hatást gyakorol majd az uniós állampolgárokra. De hangsúlyozom, ezek a változások majd csak év végén várhatóak. Ha valaki 2020. február 1-jén dönt úgy, hogy Nagy-Britanniában dolgozik, él, vagy tanul, azt mindenfajta korlátozás nélkül teheti. A kilépési megállapodás legfontosabb része az volt, amely kimondta, hogy tovább biztosítják az országunkban élő uniós polgárok jogait. Nyilvánvaló persze, jó lenne az, ha az év végéig megszületne a megállapodás az Európai Unióval.

- Kérdés azonban, hogy elég idő marad-e az Európai Unióval folytatandó tárgyalásokra? Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint nem, ugyanakkor a múlt héten a brit parlament által elfogadott kilépési szerződés megtiltja az átmeneti időszak meghosszabbítását. Mi történik, ha nem születik megállapodás?

- Nem tudok hipotetikus kérdésre válaszolni, mi történik, ha… Nézze, még 11 hónapunk van a tárgyalásokra, s arra törekszünk, hogy megszülessen a megállapodás az EU-val. Széleskörű megállapodást szeretnénk. Jelenleg a megbeszélések előkészülete zajlik mind a britek, mind az 27 tagállam részéről. Az Európai Bizottság egy sor szemináriumot szervezett Brüsszelben, a tagországok arról tanácskoznak, melyek számukra a prioritások a megbeszélések során. Maguk a megbeszélések várhatóan február végén, március elején kezdődnek el. Mi úgy véljük, hogy elég idő lesz a megállapodásra, már csak amiatt is, mert erős gazdasági kapcsolatok fűznek az Európai Unióhoz, nem új korlátozásokat akarunk bevezetni, s nem hisszük azt, hogy az Európai Unió korlátozásokat akarna. Ha mindkét oldal jóindulattal és pragmatizmussal tárgyal, sikerül egyezségre jutnunk.

- Nagy-Britannia konkrétan mire törekszik ezeken a megbeszéléseken?

- Az Európai Unióval a jövőbeni gazdasági és biztonsági kapcsolatunkról akarunk megegyezni. Ennek részletei még nem ismertek, de jó gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat kívánunk kialakítani az EU-val. Ami a mostani, Boris Johnson-, és az előző, Theresa May-vezette kormány törekvései közötti különbséget illeti, a jelenlegi kabinet lazább kapcsolatokat kíván kialakítani az Európai Unióval. A mostani kabinet prioritása a szuverenitás, az ellenőrzés visszaszerzése. Mit is jelent ez? A határaink feletti ellenőrzés visszaszerzését, hogy szabadon folytathassunk nemzetközi, a saját ügyeinket érintő tárgyalásokat, hogy figyelmen kívül hagyjuk az Európai Bíróság döntéseit, de azt is jelenti, hogy nem vonatkoznak ránk Brüsszel szabályai és előírása. Nagy-Britannia globálisabbá válik az EU-ból való kilépés nyomán.

- A Times egyik cikkében úgy vélte, hogy Nagy Beitannia Donald Trumppal kívánja zsarolni az EU-t, hogy minél jobb feltételeket csikarjon ki a tárgyalásokon…

- Ez egy publicista véleménye. A valóság azonban az, hogy erős gazdasági kapcsolatokra törekszünk az Európai Unióval és ezzel együtt jó megállapodást akarunk kötni az Egyesült Államokkal és más államokkal is. Európában Németországé után Nagy-Britanniáé a második legnagyobb gazdaság és az ötödik legnagyobb az egész világon. Szuverén országként jogunk is van arra, hogy jó megállapodásokra törekedjünk. De ez nem is csoda, a meglepő inkább az lenne, ha azt mondanám, hogy nincsenek különösebb ambícióink. Ne felejtkezzünk meg azért azért arról sem, hogy három és fél évvel a Brexitről szóló népszavazás után még mindig több uniós állampolgár érkezik országunkba, mint amennyien távoznak. Ennek pedig az az oka, hogy sokan Nagy-Britanniára ma is a lehetőségek államaként tekintenek. Olyan országra, amely nyitott bármilyen bőrszínű, nemzetiségű, vallású emberre. S ez az oka annak is, hogy Nagy-Britannia igen sok fiatalt vonz.

- Elsősorban a berlini kormány aggódik amiatt, hogy Nagy-Britannia jobb kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal, mint az Európai Unióval. Hogy látja ezt?

- Tény az, hogy az Egyesült Államok igazi szuperhatalom, amely a legfontosabb szövetségesünk. Védelmi és biztonsági együttműködést kötöttünk Washingtonnal. De ez még nem minden. Rendkívül bizalmas a viszonyunk. Sok brit politikus, legyen akár jobb-, vagy baloldali, számára prioritást élvez a transzatlanti viszony. Jó példa erre Gordon Brown egykori munkáspárti miniszerelnök esete, aki minden nyáron az Egyesült Államokba ment. Úgyhogy nincs abban semmi meglepő, hogy különlegesek a kapcsolataink az Egyesült Államokkal.

- Ugyanakkor, amint Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter a napokban utalt rá, az Egyesült Államokkal sem lesz feltétlenül könnyű megállapodást kötnie Nagy-Britanniának.

- Minden megállapodás kihívást jelent. Mindkét félnek megvannak a maga igényei, elképzelései. Attól, hogy Washington a legfontosabb szövetségesünk, ez még nem jelenti azt, hogy a megbeszélések sétagalopphoz hasonlítanának. Ami azonban fontos szempont, hogy az amerikaiak és a britek részéről is komoly jószándék tapasztalható egymás iránt. Meggyőződésem, hogy jó megállapodásokat sikerül majd kötnünk, amint az is, hogy a tengerentúli barátaink is lehetőségként tekintenek erre. Sokkal több dologban értünk egyet, mint amiben nem. Egy új időszak kezdődik számunkra.

- Milyen tanácsot adna annak a több százezer magyarnak, akik Nagy-Britanniában dolgoznak vagy tanulnak?

- Ne aggódjanak, s ezt teljesen komolyan mondom. A jogaikat nemzetközi szerződések és a brit törvény is garantálja. Senkinek sem kell elhagynia az országot. A letelepedési rendszer (EU Settlement Scheme) keretében az uniós polgárok új törvényi státuszt kapnak, a becsült 3 és félmillió EU-s polgárból 2,7 millióan regisztrálták magukat, akik még ezt nem tették meg, jövő év közepéig van idejük, vagyis 18 hónapjuk maradt még erre. Szoros kapcsolatban állunk Magyarország londoni nagykövetségével, s azt közölték velünk, hogy igen kevesen kértek felvilágosítást jogi helyzetükről, ami arra utal: az emberek többsége meg van győződve arról, hogy továbbra is garantálják jogaikat. A regisztráció egy egyszerű mobiltelefonnal is történhet, papír sem kell hozzá. Ki kell emelnem, nem szeretném, hogy az emberek elhagyják Nagy-Britanniát, ők is fontos szerepet játszottak a társadalmunkban. A Nagy-Britanniában élő, tanuló, dolgozó magyarok is a társadalmunk részeivé váltak. Remélem, nemcsak ők, hanem olaszok, lengyelek, brazilok, továbbra is úgy érzik majd, hogy szívesen látják őt Nagy-Britanniában.

- Tapasztalható-e az elvándorlás felgyorsulása az EU-s polgárok részéről?

- Igen meglepő, ami történik. A 2016-os népszavazás után a média rossz színben tüntette fel Nagy-Britanniát, egyfajta armageddonként írták le, ami történt. Eltelt három és fél év, a héten kilépünk az Unióból, s továbbra is három és félmillió uniós polgár él nálunk és több uniós polgár érkezik az országba, mint amennyien elhagyják. A hetvenes-nyolcvanas években New York volt a világ központja. Negyven évvel később London nevezhető a globális fővárosnak. Derűlátó vagyok a jövőt illetően is, igen nyitott társadalom a miénk, amire rendkívül büszkék vagyunk. Arra is, hogy a nyolcmilliós Londonban a lakosság negyven százaléka külföldön született.

- Új bevándorlási törvényt terveznek Nagy-Britanniában ausztrál mintára. Mi ennek a lényege?

- Nagy-Britannia rendkívül népszerű ország, minden évben annyival nő a lakosság száma, mint amennyien Debrecenben élnek. Ezért van szükség a bevándorlás rendszerének szabályozására. A kormányzat most dolgozza ki az új rendszer részleteit. Az ausztrál modell nyomán pontrendszeren alapul majd, s az emberek szakismerete, ambíciója számít, nem pedig az, honnan jöttek. Reményeink szerint a rendszer jövő év január elsejétől léphet életbe. Véleményem szerint a közép-európai régióból a magyarok a legtehetségesebbek és legképzettebbek közé tartoznak. A legjobb diákok között is vannak magyarok. Biztos vagyok abban, hogy az új rendszer életbe lépése után is sok magyar jön Nagy-Britanniába, bár reálisan szemlélve nem érkeznek annyian, mint eddig.

- Skócia új referendumot tartana a függetlenségről, Észak-Írországban pedig mind többen támogatják az egységes ír államot. Nem fenyeget Nagy-Britannia szétesésének veszélye a Brexit után?

- A skót kormány valóban referendumot akar, de erről a végső döntést a londoni kormánynak kell meghoznia. Amikor 2014-ben népszavazást rendeztek Skóciában az önállóságról, azt generációs referendumnak tartották. Ami Észak-Írországot illeti, a kapcsolata jelentősen megváltozott Írországgal az eltelt két évtized folyamán. Az embereknek kell eldöntenie, mit akarnak, de együtt erősebbek vagyunk.