Előfizetés

Ne féljenek a magyarok! - interjú Iain Lindsay budapesti brit nagykövettel

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.01.28. 08:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Nagy-Britannia január 31-én távozik az EU-ból, de jelentős változások csak év végétől várhatóak – mondta Iain Lindsay budapesti brit nagykövet.
- Néhány egészen horrorisztikus forgatókönyvet olvashattunk arról, milyen következményei lehetnek a Brexitnek a brit és az uniós gazdaság számára. Születtek új elemzések erről? -Nem hiszem. Ezek csak egyfajta előrejelzések, hiszen Nagy-Britannia még nem lépett ki az Európai Unióból. Január 31-én elhagyjuk az EU-t, ez azonban egyelőre csak jogi változást jelent, gyakorlatit nem. Levesszük ugyan az uniós zászlót, de az emberek 99,9 százaléka semmi különbséget sem érzékel majd, így a 3,5 millió uniós állampolgár Nagy-Britanniában, vagy a másfélmillió brit állampolgár az Európai Unióban. A gazdasági következmények sem lesznek érzékelhetőek az év végéig tartó átmeneti időszak alatt, hiszen a kereskedelmi szabályok sem változnak, az emberek jogait továbbra is garantálják. A változások inkább az év végétől várhatóak. Minden attól függ, milyen partnerségi megállapodás születik az Európai Unióval a kereskedelmi és üzleti kérdésekről, illetve a jövőbeni brit bevándorlási rendszer milyen hatást gyakorol majd az uniós állampolgárokra. De hangsúlyozom, ezek a változások majd csak év végén várhatóak. Ha valaki 2020. február 1-jén dönt úgy, hogy Nagy-Britanniában dolgozik, él, vagy tanul, azt mindenfajta korlátozás nélkül teheti. A kilépési megállapodás legfontosabb része az volt, amely kimondta, hogy tovább biztosítják az országunkban élő uniós polgárok jogait. Nyilvánvaló persze, jó lenne az, ha az év végéig megszületne a megállapodás az Európai Unióval. - Kérdés azonban, hogy elég idő marad-e az Európai Unióval folytatandó tárgyalásokra? Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint nem, ugyanakkor a múlt héten a brit parlament által elfogadott kilépési szerződés megtiltja az átmeneti időszak meghosszabbítását. Mi történik, ha nem születik megállapodás? - Nem tudok hipotetikus kérdésre válaszolni, mi történik, ha… Nézze, még 11 hónapunk van a tárgyalásokra, s arra törekszünk, hogy megszülessen a megállapodás az EU-val. Széleskörű megállapodást szeretnénk. Jelenleg a megbeszélések előkészülete zajlik mind a britek, mind az 27 tagállam részéről. Az Európai Bizottság egy sor szemináriumot szervezett Brüsszelben, a tagországok arról tanácskoznak, melyek számukra a prioritások a megbeszélések során. Maguk a megbeszélések várhatóan február végén, március elején kezdődnek el. Mi úgy véljük, hogy elég idő lesz a megállapodásra, már csak amiatt is, mert erős gazdasági kapcsolatok fűznek az Európai Unióhoz, nem új korlátozásokat akarunk bevezetni, s nem hisszük azt, hogy az Európai Unió korlátozásokat akarna. Ha mindkét oldal jóindulattal és pragmatizmussal tárgyal, sikerül egyezségre jutnunk. - Nagy-Britannia konkrétan mire törekszik ezeken a megbeszéléseken? - Az Európai Unióval a jövőbeni gazdasági és biztonsági kapcsolatunkról akarunk megegyezni. Ennek részletei még nem ismertek, de jó gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat kívánunk kialakítani az EU-val. Ami a mostani, Boris Johnson-, és az előző, Theresa May-vezette kormány törekvései közötti különbséget illeti, a jelenlegi kabinet lazább kapcsolatokat kíván kialakítani az Európai Unióval. A mostani kabinet prioritása a szuverenitás, az ellenőrzés visszaszerzése. Mit is jelent ez? A határaink feletti ellenőrzés visszaszerzését, hogy szabadon folytathassunk nemzetközi, a saját ügyeinket érintő tárgyalásokat, hogy figyelmen kívül hagyjuk az Európai Bíróság döntéseit, de azt is jelenti, hogy nem vonatkoznak ránk Brüsszel szabályai és előírása. Nagy-Britannia globálisabbá válik az EU-ból való kilépés nyomán. - A Times egyik cikkében úgy vélte, hogy Nagy Beitannia Donald Trumppal kívánja zsarolni az EU-t, hogy minél jobb feltételeket csikarjon ki a tárgyalásokon… - Ez egy publicista véleménye. A valóság azonban az, hogy erős gazdasági kapcsolatokra törekszünk az Európai Unióval és ezzel együtt jó megállapodást akarunk kötni az Egyesült Államokkal és más államokkal is. Európában Németországé után Nagy-Britanniáé a második legnagyobb gazdaság és az ötödik legnagyobb az egész világon. Szuverén országként jogunk is van arra, hogy jó megállapodásokra törekedjünk. De ez nem is csoda, a meglepő inkább az lenne, ha azt mondanám, hogy nincsenek különösebb ambícióink. Ne felejtkezzünk meg azért azért arról sem, hogy három és fél évvel a Brexitről szóló népszavazás után még mindig több uniós állampolgár érkezik országunkba, mint amennyien távoznak. Ennek pedig az az oka, hogy sokan Nagy-Britanniára ma is a lehetőségek államaként tekintenek. Olyan országra, amely nyitott bármilyen bőrszínű, nemzetiségű, vallású emberre. S ez az oka annak is, hogy Nagy-Britannia igen sok fiatalt vonz. - Elsősorban a berlini kormány aggódik amiatt, hogy Nagy-Britannia jobb kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal, mint az Európai Unióval. Hogy látja ezt? - Tény az, hogy az Egyesült Államok igazi szuperhatalom, amely a legfontosabb szövetségesünk. Védelmi és biztonsági együttműködést kötöttünk Washingtonnal. De ez még nem minden. Rendkívül bizalmas a viszonyunk. Sok brit politikus, legyen akár jobb-, vagy baloldali, számára prioritást élvez a transzatlanti viszony. Jó példa erre Gordon Brown egykori munkáspárti miniszerelnök esete, aki minden nyáron az Egyesült Államokba ment. Úgyhogy nincs abban semmi meglepő, hogy különlegesek a kapcsolataink az Egyesült Államokkal. - Ugyanakkor, amint Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter a napokban utalt rá, az Egyesült Államokkal sem lesz feltétlenül könnyű megállapodást kötnie Nagy-Britanniának. - Minden megállapodás kihívást jelent. Mindkét félnek megvannak a maga igényei, elképzelései. Attól, hogy Washington a legfontosabb szövetségesünk, ez még nem jelenti azt, hogy a megbeszélések sétagalopphoz hasonlítanának. Ami azonban fontos szempont, hogy az amerikaiak és a britek részéről is komoly jószándék tapasztalható egymás iránt. Meggyőződésem, hogy jó megállapodásokat sikerül majd kötnünk, amint az is, hogy a tengerentúli barátaink is lehetőségként tekintenek erre. Sokkal több dologban értünk egyet, mint amiben nem. Egy új időszak kezdődik számunkra. - Milyen tanácsot adna annak a több százezer magyarnak, akik Nagy-Britanniában dolgoznak vagy tanulnak? - Ne aggódjanak, s ezt teljesen komolyan mondom. A jogaikat nemzetközi szerződések és a brit törvény is garantálja. Senkinek sem kell elhagynia az országot. A letelepedési rendszer (EU Settlement Scheme) keretében az uniós polgárok új törvényi státuszt kapnak, a becsült 3 és félmillió EU-s polgárból 2,7 millióan regisztrálták magukat, akik még ezt nem tették meg, jövő év közepéig van idejük, vagyis 18 hónapjuk maradt még erre. Szoros kapcsolatban állunk Magyarország londoni nagykövetségével, s azt közölték velünk, hogy igen kevesen kértek felvilágosítást jogi helyzetükről, ami arra utal: az emberek többsége meg van győződve arról, hogy továbbra is garantálják jogaikat. A regisztráció egy egyszerű mobiltelefonnal is történhet, papír sem kell hozzá. Ki kell emelnem, nem szeretném, hogy az emberek elhagyják Nagy-Britanniát, ők is fontos szerepet játszottak a társadalmunkban. A Nagy-Britanniában élő, tanuló, dolgozó magyarok is a társadalmunk részeivé váltak. Remélem, nemcsak ők, hanem olaszok, lengyelek, brazilok, továbbra is úgy érzik majd, hogy szívesen látják őt Nagy-Britanniában. - Tapasztalható-e az elvándorlás felgyorsulása az EU-s polgárok részéről? - Igen meglepő, ami történik. A 2016-os népszavazás után a média rossz színben tüntette fel Nagy-Britanniát, egyfajta armageddonként írták le, ami történt. Eltelt három és fél év, a héten kilépünk az Unióból, s továbbra is három és félmillió uniós polgár él nálunk és több uniós polgár érkezik az országba, mint amennyien elhagyják. A hetvenes-nyolcvanas években New York volt a világ központja. Negyven évvel később London nevezhető a globális fővárosnak. Derűlátó vagyok a jövőt illetően is, igen nyitott társadalom a miénk, amire rendkívül büszkék vagyunk. Arra is, hogy a nyolcmilliós Londonban a lakosság negyven százaléka külföldön született. - Új bevándorlási törvényt terveznek Nagy-Britanniában ausztrál mintára. Mi ennek a lényege? - Nagy-Britannia rendkívül népszerű ország, minden évben annyival nő a lakosság száma, mint amennyien Debrecenben élnek. Ezért van szükség a bevándorlás rendszerének szabályozására. A kormányzat most dolgozza ki az új rendszer részleteit. Az ausztrál modell nyomán pontrendszeren alapul majd, s az emberek szakismerete, ambíciója számít, nem pedig az, honnan jöttek. Reményeink szerint a rendszer jövő év január elsejétől léphet életbe. Véleményem szerint a közép-európai régióból a magyarok a legtehetségesebbek és legképzettebbek közé tartoznak. A legjobb diákok között is vannak magyarok. Biztos vagyok abban, hogy az új rendszer életbe lépése után is sok magyar jön Nagy-Britanniába, bár reálisan szemlélve nem érkeznek annyian, mint eddig. - Skócia új referendumot tartana a függetlenségről, Észak-Írországban pedig mind többen támogatják az egységes ír államot. Nem fenyeget Nagy-Britannia szétesésének veszélye a Brexit után? - A skót kormány valóban referendumot akar, de erről a végső döntést a londoni kormánynak kell meghoznia. Amikor 2014-ben népszavazást rendeztek Skóciában az önállóságról, azt generációs referendumnak tartották. Ami Észak-Írországot illeti, a kapcsolata jelentősen megváltozott Írországgal az eltelt két évtized folyamán. Az embereknek kell eldöntenie, mit akarnak, de együtt erősebbek vagyunk.

Iain Lindsay

2016. március 30. óta az Egyesült- Királyság Magyarországra akkreditált nagykövete. Budapesti megbízatását megelőzően Bahreinben teljesített szolgálatot. 1980-tól a brit külügyminisztérium munkatársa. Jelentős időt töltött az ázsiai térségben. 2003 és 2007 között nagykövet-helyettesi rangban segítette Románia NATO-, valamint EU-csatlakozását, illetve a román külügyminiszter politikai tanácsadója volt. Ezt követően Hongkongban nagykövet-helyettesi, valamint a Brit Kereskedelempolitikai és Befektetési Iroda igazgatói pozícióját töltötte be egészen 2011-ig. II. Erzsébet királynő 2002-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntette ki.

Szabad szemmel: a demokráciát, a szabadságot és a civilizációt fenyegeti az antiszemitizmus és egyre nagyobb a baj

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.01.28. 06:37

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 28.
Financial Times A vezércikk arra mutat rá, hogy Európában egyre nagyobb csapást jelent az erősödő antiszemitizmus., mind gyakrabban érhető tetten az erőszak és a gyűlölet, miközben a világ az auschwitzi tábor felszabadításának évfordulóját ünnepli. Egyben felhívja a figyelmet, hogy lágert, az európai zsidóság tömeges legyilkolásának és az emberiség elképzelhetetlen aljasságának jelképét ma többen keresik fel, mint korábban bármikor. Ám ezzel párhuzamosan nagymértékben erőre kap a zsidóellenesség. Valami hibádzik az erőfeszítések körül, hogy felhívják a figyelmet a holokausztra, főleg a legfiatalabb nemzedékek körében, illetve hogy megvédjék a zsidó közösségeket az erőszakkal, a gyűlölettel és előítélettel szemben. A rengeteg fajta próbálkozás nem tud megálljt parancsolni az interneten a gonosz, antiszemita hazugságok és félrevezető információk terjedésének. Még kevésbé képes megakadályozni a gyilkosságokat. Ahogy fokozatosan távoznak köreinkből az utolsó túlélők is, úgy válik nyilvánvalóvá, milyen nehéz bizonyítani az összefüggést, mármint hogy korunk közvetlen előzménye a nácik által elkövetett förtelem volt. Ráadásul politikusok és aktivisták is visszaélnek a világháború nyújtotta lehetőséggel, így a közösségi média táptalajul szolgál az intolerancia, a tudatlanság és a zsidóellenesség számára. Az elmúlt kb. 10 évben ez a dögvész fokozatosan politikai formát öltött, mert a szélsőjobb, illetve szélsőbal belülről indított támadást a nyugati, liberális rend ellen. Az antiszemitizmus alapja az, hogy visszaszorul a liberalizmus a társadalmakban, amelyeket megoszt a gazdasági válság, kikezdenek a militáns nacionalisták, összezavarnak az összeesküvés elméletek, és amelyek a faji és vallási közhelyekhez nyúlnak vissza, ha magyarázni kell a bajokat. Ez a légkör veszélyes a muzulmánok és más kisebbségek számára is. Amikor annak idején Zola kiállt a világ elé a Dreyfuss-ügyben –„J’accuse” -, akkor arra is rámutatott, hogy az antiszemitizmus a demokráciát, a szabadságot és a civilizációt fenyegeti. Szavai 1945 óta még sosem voltak annyira időszerűek, mint napjainkban.  
Spiegel A német államfő arra figyelmeztetett Auschwitzban a Holokauszt emléknapján, hogy ma is fennáll a túlhajtott nacionalizmus és a völkisch ideológia veszélye, vagyis a gonosz korunkban is jelen van. Így megismétlődhetnek a szörnyűségek, ezt tudni kell itt és most. És fel kell készülni ellene. Steinmeiner rámutatott, hogy az egykori megsemmisítő táborban, amely a rémület és a németek felelősségének helyszíne, nem csupán a múltról kell megemlékezni, hanem látni kell a kötelességet, tehát hogy a rosszat már csírájában el kell fojtani és ez vonatkozik Németországra is. Mint mondta, keresi a szavakat, hogy ha le akarja írni a borzalmak mértékét.  
Der Standard Paul Lendvai túlságosan protokollárisnak tartja a Holokauszt Nemzetközi Napja alkalmából megrendezett jeruzsálemi fórumot. Mert ugyan a német államfő megrendítő szavakkal ecsetelte országa bűnösségét a zsidók ipari szintű kiirtásában, ám a 800 meghívott vendég között csupán 30 túlélő volt. A politikai túlélésért kapaszkodó Netanjahu, valamint Putyin ugyanakkor kisajátította az eseményt. A szalagcímekben inkább az orosz-lengyel történelmi vita és az szerepelt, hogy a lengyel államfő lemondta a részvételt, mivel nem kapott volna szót, hogy kifejthesse országa álláspontját. Ily módon az egész emlékünnepség valahogy lélektelennek tűnt. Pedig az egyre erősödő antiszemitizmus miatt mindennél fontosabb, hogy a fiatalok megismerhessék a tanulságokat. Joggal mondta azt az osztrák elnök, hogy Auschwitz a végpontja volt egy hosszú, téves útnak, amit a tudatlanság, az uszítás és az erőszak övezett. De napjainkban már az veszedelmes, hogy a történelemhamisítók leértékelik az emlékezés kultúráját. Mert ugyan sokan látogatják az egykori lágereket, csak éppen igazából fogalmuk sincs, mi történt ott egykor, nem érinti meg őket a hely. És minél nagyobb számban távoznak e földi világból a szemtanúk, annál inkább fontos, hogy kellő felvilágosítást kapjanak nem csupán a diákok, hanem a tanárok is. És emlékezni egész évben kell, nem csupán túlzsúfolt emléknapokon.  
Financial Times Ivan Krasztev szerint minden egyéb feltételezéstől eltérően Kelet-Európában az elnéptelenedés jelenti a legsúlyosabb gondot, és szoros összefüggés van a demokrácia, illetve a demográfia válsága között. A nyugati vezetők persze a jogállam leépüléséről akarnak tárgyalni keleti kollégáikkal, utóbbiak számára viszont a népességszám zuhanásának megállítása mindennél előrébb való. Olyannyira, hogy az EU soros elnöki tisztét betöltő Horvátország miniszterelnöke már létveszélyről beszél. A neves bolgár elemző megállapítja, hogy a feljövő illiberalizmust nem a régi nacionalizmus és tekintélyelvűség elkerülhetetlen visszatérésének kell tekinteni. Itt sokkal inkább olyan, új próbálkozásról van szó, aminek célja, hogy megőrizze a zsugorodó etnokulturális többség hatalmát, mert többen halnak meg, mint ahányan születnek, és rengetegen vándorolnak ki. Az ENSZ azt mutatta ki, hogy 1990 óta odalett a lakosság 6 százaléka a, vagyis 18 millió ember. Ily módon viszont mind inkább felbukkan a kulturális-etnikai sokszínűség. Ha a térség nem akarja, hogy ebből baj legyen, akkor el kell felejtenie, hogy a jelenséget biztonsági fenyegetésnek tekintse. Másfelől az újfajta illiberalizmus megvan a határok lezárása nélkül is. A lengyel kormány 3 éve több munkavállalási engedélyt adott ki külföldi vendégmunkásoknak, mint bármely más tagállam. Az illiberalizmus inkább azt ígéri, hogy saját maga dönti el, ki szólhat bele a politikába. Hogy ki lehet szavazópolgár, és ki nem. Idegenek ennek megfelelően nem kaphatnak alapvető politikai jogokat. Ez persze semmi ahhoz képest, ahogyan az Öböl menti államok bánnak a migráns munkavállalókkal. Az etnikai többség uralmának megőrzése természetesen problémákkal jár. A legnyilvánvalóbb következmény egy kétszintű társadalomban, hogy elkerülhetetlenül ütközések alakulnak ki. Továbbá a fiatalok közül sokan elmennek, ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az idősebb nemzedékek túlsúlyba kerülnek a rendszerben. Ők – joggal – a rendszerváltás legnagyobb áldozatának tekintik magukat, és megakadályozzák a jövőt célzó beruházásokat. Ez azután újabb exodust válthat ki. A kormányok törhetik a fejüket, hogy miként vegyék rá az éltesebb embereket az áldozatvállalásra. Az pedig, hogy a vendégmunkásoknak nem adnak szavazati jogot, pár évtizeden belül oda vezethet, hogy vagy a demokrácia veszít jelentőségéből, vagy maga a rezsim lesz kevésbé demokratikus. Az illiberális vezetők részére eljött a brechti pillanat, hogy leváltsák-e a népet.  
Guardian A vezércikk úgy ítéli meg, hogy a civileket képviselő Szardínia mozgalom miatt vallott kudarcot Salvini, mármint hogy a szélsőjobbos olasz politikus meghódítsa a baloldal bázisának számító Emilia-Romagnát. Voltak ugyan előzetes hírek, hogy a Liga vezére beveszi a tartományt, de továbbra is áll a vörös fal, bár egyes részei azért leomlottak. A kampány során a politikus egyértelművé tette, hogy itt országos jelentőségű erőpróbáról van szó. Azt remélte, hogy nyer, és utána ki kell írni az országos választásokat. A vége azonban az lett, hogy pártja a korábbinál jobban szerepelt, de nem elég jól. Így most Salvini nem tehet mást, minthogy megalázottan visszavonulót fúj. A középbal viszont erkölcsi támaszt kapott, amire nagy szüksége is van, mivel szeretné meghosszabbítani Rómában a törékeny koalíciós kormány életét. De lehet, hogy a fellélegzés csak átmeneti, mert a kisebbik partner, az 5 Csillag Mozgalom katasztrofálisan szerepelt vasárnap. 5 százalék alá esett Emilia-Romagnában és rettenetes eredményt ért el korábbi erődjében, Calabriában is. Ily módon Salvininak azért van oka az örömre. A Liga a felmérésekben 10 százalékkal vezet a Demokratikus Párt előtt, ugyanakkor saját szövetségese, a szélsőséges Olaszország barátai rendre 10 százalék fölött teljesít. Így most a hatalom nagyobbik pártjának tanulnia kell a Szardíniától, ha el akarja kerülni a katasztrófát. Utóbbi civil szerveződés Salvini megfélemlítő nyelvezete és agresszív populizmusa ellen. Karizmát és találékonyságot tud felmutatni. A Demokratikus Párt és a középbal jól teszik, ha magához öleli a mozgalmat. Mert azért tudott állva maradni Emilia-Romagnában, mivel együtt úszott a szardíniákkal.  
Spiegel A lap „Pekingi kacsa” címmel arról ír, hogy Csehország fordítókorong lehetne Európában a kínai gazdaság számára, ám a megígért milliárdos befektetésekből nem lett semmi. Ellenben Peking beleavatkozik a politikába, kémkedik és alig leplezetten szankciókkal fenyeget. Az Európai Értékek Biztonsági Központ elnevezésű prágai elemző intézet egyik elemzője sima hazugságnak nevezi a kilátásba helyezett kínai beruházásokat. A következmények kihatással lehetnek egész Közép- és Kelet-Európa, illetve Peking együttműködésére. A lengyeleknek és a litvánoknak szintén rossz tapasztalataik vannak ezen a téren. De Csehország messze a legkirívóbb példa. A prágai vezetés pl. töröltetni akarta a testvérvárosi szerződésből, hogy nem tarthat fenn kapcsolatot Tajvannal és Tibettel, miután egy sor más főváros sem kötelezte el magát erre. Peking nemet mondott és válaszul nem teljesítette egy sor ígéretét. Erre a cseh polgármester felmondta a megállapodást és Tajpejjel írt alá partneri egyezményt. Azóta egyik kínai megtorló intézkedés követi a másikat. Zeman államfő évek óta szinte alázatosan udvarol a kínaiaknak a kooperáció érdekében. De már ő is ott tart, hogy Peking nem tartja be a szavát. Mi több, lemondta részvételét a tavaszra tervezett, 16+1-es fórumon, amelyet a kínai fővárosban tartanak. Idetartozik, hogy a cseh államigazgatás egy éve nem használhatja a Huawei és a ZTE által gyártott számítógépeket, illetve szoftvereket. A cseh elhárítás azt tapasztalja, hogy egyre aktívabbak a kínai kémek és hackerek. A prágai Károly Egyetem pedig bezárta az ottan cseh-kínai tanszéket, mert kiderült, hogy az meg akar akadályozni minden programot, amely bírálni meri Pekinget. A már idézett cseh szakértő ezek után változást vár az egész régió, illetve Kína kapcsolatában. Mert míg Magyarország és Szerbia változatlanul Peking bábjaként jár el, addig a balti köztársaságok és Lengyelország már kritikusabb szemmel figyelik a kínaiakat. A cseh kormány számára pedig egyre nehezebb megmagyarázni, hogy miért tagja még mindig a 16+1-es formációnak.  
Die Welt Romániában és Bulgáriában mindennapos jelenség a korrupció. Olyan mélyen gyökerezik, hogy szinte kilátástalan harcolni ellene. A következmény? Környezetszennyezés, balesetek sora. Most pedig Pernik városában éppen elfogy az ivóvíz – egy uniós tagállamban! A 90 ezres nyugat-bulgáriai településen a készlet már csak nem egészen egy hónapra elegendő a közeli tározóban, Szófiától mindössze 30 kilométerre. Itt nem a klímaváltozást lehet tetten érni, az egyik ok a szegénység, illetve a szocializmus idejére visszanyúló állapotok. A csövek 66 évesek és már rég kilyukadtak. A városba továbbított víz 80 százaléka útközben elfolyik. A döntő tényező azonban nyilvánvalóan a korrupció. A tározó súlyosan megrongálódott a 8 évvel ezelőtti földrengésben. A Világbank 16 millió eurós hitelt adott, hogy a repedéseket kijavítsák a víz alatt. Ám meg akarták csinálni „okosba”, ezért mégiscsak leengedték csaknem az egészet. Az vízellátás azóta nem a régi. A szint pedig két éve még tovább süllyed, a rossz csövek miatt. Az is gyanús, hogy ilyen helyzetben a környezetvédelmi miniszter rengeteg víz kivételét engedélyezte a környező nagyvállalatok számára, pedig elsőbbséget élvez, hogy az emberek vízhez jussanak. A politikus azóta már őrizetben van. Ő a felelős azért is, hogy Olaszországból nagy mennyiségben érkezett mérgezett hulladék, amelyet a törvényeket megsértve részben hőerőművekben égettek el. Ám Pernik csupán egyetlen példa, hogy a korrupció milyen veszélyeket rejteget a polgárok számára a térségben. A KTB kereskedelmi bank csődje 6 éve a pénzügyi összeomlás szélére taszította az országot. Bukarestben 64-en vesztették életüket az egyik szórakozóhelyen támadt tűzben, mert a hatóságok nem szerezték érvényt a tűzvédelmi szabályoknak, a kenőpénzek miatt. A legtöbb áldozat azonban nem az égési sérülésekbe, hanem a kórházban kapott fertőzésekbe halt bele. Nem volt elég, hogy az illetékes cég a normál ár tízszeresét számította fel az államnak a fertőtlenítő szerért, de annak 90 százalékát vízzel helyettesítette az üvegekben. A hatóságok itt is félrenéztek. Baksist kell adni, hogy megvásárolják az illetékesek jóindulatát. Nem véletlen, hogy a jelenség még ma is a románoknál és a bolgároknál a legjellemzőbb az EU-n belül, mivel a két ország állt a legtovább török uralom alatt. És annak kultúrája megtette hatását. Bírálók ily módon kétlik, hogy az EU joggal állapított meg „jelentős előrelépést” Bulgáriánál a korrupció elleni harcban. Olyannyira, hogy tavaly visszaélés gyanúja miatt kénytelen volt lemondani a korrupció elleni hatóság vezetője. Vesztegetések más tagállamokban is vannak. Magyarország és Csehország uniós pénzek elsikkasztása miatt került Brüsszel látókörébe. A magyarok a Transparency International vonatkozó rangsorában már hátulról a harmadik helyre estek vissza, éppen csak, hogy megelőzik a románokat és bolgárokat. Ám a magyarok esetében szinte már teljesen eltűnt, hogy az illetékes hivatalnokok az emberek életét sodornák veszélybe, csak azért, mert cégek lefizették őket. Itt inkább arról van szó, hogy a kormányközeli üzletembereknek juttatja az uniós forrásokat. Ennélfogva a korrupció nem is vált ki olyan közfelháborodást, mint Bulgáriában és Romániában, ahol a lakosság nap mint nap a saját bőrén érzi a következményeket, ezért fejek hullottak. A bukaresti klubban történt tűzeset miatt az egész Ponta-kormánynak mennie kellett. E két országban a polgárok alapvető jogai forognak kockán, ha marad a korrupció, de hát itt egy mélyen beágyazódott kultúrával kell felvenni a harcot.  
Der Standard Magyarországon felháborodást és elismerést egyaránt kiváltott az osztrák köztévé minap vetített szatirikus műsora, amely a magyar sajtó helyzetét taglalta. A „Jó estét, Ausztria” összeállításáról Kovács Zoltán gúnyosan azt írta a twitteren, hogy az remek munka volt, mivel példásan összeválogatta az anyagokat olyan, Soros által támogatott liberális szerkesztőségek munkáiból, mint az Átlátszó, a Direkt36 és a többi. Ehhez képest a youtube-on már jó 300 ezren nézték meg a magyar felirattal ellátott programot. Az újság egyébként Kovács Zoltánt úgy mutatja be, amint aki oda szokott csapni Orbán Viktor ökleként. Maga a 16 perces műsor azt követte végig, miként vonta ellenőrzése alá a miniszterelnök a magyar médiát. Egyben felszólított arra, hogy lehetőleg minél szélesebb körben terjesszék a videót, ezt a célt szolgálta a magyar felirat is. Hiszen itt olyasmiről van szó, amiről Magyarországon manapság nem könnyű beható ismereteket szerezni. Mármint a Fidesz szolgálatába állított sajtóról, és arról, hány olyan újságíró vesztette el állását, akit a hatalom nem kedvel. Klien maga úgy gondolja, hogy ezúttal tévé-történelmet csináltak. Rengeteg kedvező visszajelzést kaptak, bár azért érkezett bőven kritika is, és nem csupán Kovács Zoltántól. De a lényeg, hogy az érvekkel alátámasztott bírálat nagyot csattant a magyarok körében.

Száz fölött a koronavírus áldozatainak száma, a betegség már Németországban jár

MTI
Publikálás dátuma
2020.01.28. 06:20

Fotó: Xiao Yijiu / Xinhua News Agency
Folyamatosan nő a megbetegedések száma is. A vírus közben Németországban is febukkant.
Újabb 25 beteg vesztette életét Kínában hétfő estig koronavírus okozta tüdőgyulladás miatt, így a ragály halottainak száma egy nap alatt 81-ről 106-ra emelkedett. A Nemzeti Egészségügyi Bizottság közlése szerint a biztosan a kórtól fertőzött tüdőgyulladásos betegek száma 4515-re nőtt a vasárnap esti 2835-ről. Közülük 976-nak válságos az állapota, egy nappal korábban 461 ennyire súlyos esetet jegyeztek fel. (A Hongkongi Egyetem orvosi karának dékánja, Gabriel Leung azonban több más szakemberrel együtt megkérdőjelezi a kínai számokat. Sajtóértekezletén egy matematikai modellre hivatkozva úgy vélte, már 44 ezren betegedhettek meg.) A járvány gócpontjában, a 11 millió lakosú Vuhanban naponta már több mint 15 ezren kerülnek kórházba magas lázzal, ami ötszöröse az ilyenkor szokásosnak. A városban 62 kórháznak van lázklinikája. A város párttitkára hétfőn este a sajtónak azt mondta, hogy zsúfoltság alakult ki a kórházi felvételeknél, de a helyzet javul. A vírus közben Németországban is felbukkant. A bajor egészségügyi minisztérium hétfő éjjeli közlése szerint a beteg férfi, Münchentől 30 kilométerre délnyugatra lakik. Állapota stabil. Hogy járt-e Kínában, azon belül pedig Vuhan városában - a járvány gócpontjában - arra nem tért ki a minisztérium. Kiderült, hogy Kanadában immár ketten fertőződtek meg bizonyítottan a kórokozótól. Eddig csak egy férfit támadott meg a ragály, aki Vuhanból tért vissza, hétfőn azonban bebizonyosodott, hogy a feleségét megfertőzte. Közös háztartásukban más nem lakik. Az Egyesült Államok kormányzata ugyancsak hétfőn már egész Kínára szólóan eltanácsolta állampolgárait az utazástól. Addig csak Vuhant és környékét ajánlotta elkerülni. Az Egyesült Államokban öt bizonyított koronavírusos megbetegedést jelentettek eddig.