Előfizetés

Demeter Szilárd: A visszalépések be voltak árazva

Csepregi Evelyn Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.02.01. 08:00

Fotó: Népszava
A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Térey-ösztöndíj mellett az Országos Széchényi Könyvtár költözésével kapcsolatos kérdéseinkre is írásban válaszolt.
Miért nem pályáztatták az irodalmi élet szereplőit a Térey-ösztöndíjra? A Digitális Irodalmi Akadémia alapításakor sem volt pályázat. Akkor az állami nagydíjasokat meghívva alapítottak egy írókat támogató, ám mégis közhasznú akadémiát. Ugyanezt a logikát a középgenerációra teljes egészében már nem tudtam és nem is akartam alkalmazni. Ezért szólítottuk meg a széles szakmát, hogy az eddig nyújtott teljesítmény alapján jelöljék azokat, akik szerintük ezen korosztály legjobbjai. Miért egyszeri – kettő, öt évre szóló – ösztöndíjat találtak ki? Felelősséggel nem tudok kötelezettséget vállalni a következő kormányok helyett. Amikor elindítottam ezt a projektet, akkor költségvetési szempontból 2022-ig láttam. Azóta kultúrstratégiai intézménynek nyilvánították a Petőfi Irodalmi Múzeumot, ilyenként ötéves stratégiai megállapodást kötünk a kormánnyal. Ez még garanciának tűnik nekem. Kik javasoltak alkotókat? Tudható-e melyik szervezet listáján ki szerepelt? Kis jóindulattal az egész író- és könyvszakma jelölt, legvégül én is tehettem javaslatot harminc személyre. Hogy ki kit jelölt, az bizalmas adat. De azt azért elmondanám, hogy az én jelöltjeimnek jelentős része nem került be az ösztöndíjasok közé. Szerencsésnek tartja-e, hogy Orbán János Dénes, a 2018-ban több mint 11,2 milliárd forinttal gazdálkodó Kárpát-medencei Tehetséggondozó Előretolt Helyőrség Íróakadémia (ahol mások mellett ön is oktat) vezetője ösztöndíjban részesül? Különös tekintettel arra, hogy a szervezet vezetőjeként nem tud csak az írással foglalkozni. Orbán János Dénest a 19 tagú szakmai kuratórium szavazta meg, mint ahogy mindenki mást. A kuratórium döntését nem minősíteném, mert azzal a szakmát írnám felül, ami jelen esetben nem lenne túl értelmes dolog. OJD nagyon tehetséges alkotó, és mint ilyen, jó lenne, ha az írással tudna foglalkozni. De ez az ő személyes döntése kell, hogy legyen, elég furán venné ki magát, ha a PIM főigazgatójaként minden tehetséges magyar írót írásra kényszerítenék. Igaz-e, hogy az ösztöndíjban részesülőkkel kötendő szerződésben a PIM valamelyik rendezvényén való kötelező részvétel szerepel? Kötelező elem a szerződésben csak az írás. Azért kapják az írói ösztöndíjat, hogy írjanak - ez talán nem ördögtől való. Minden más csak ajánlott. Hogy vélekedik az újabb és újabb visszalépésekről? A visszalépések be voltak árazva. 45-ből öten adták vissza különböző okokra hivatkozva, meglepetésemre csak ketten jelölték meg szerény személyemet okként. Mindenkinek szíve joga elfogadni, vagy nem elfogadni egy állami alkotói ösztöndíjat. Amihez viszont nincs joga senkinek, hogy megbélyegezze, nyomás alá helyezze, verbálisan meglincselje azt, aki elfogad egy ilyent. Hihetetlenül aljas beszólások tömkelegét juttatták el hozzám képernyőmentés formájában. Néha nem hittem a szememnek, mennyire ki tudnak fordulni önmagukból egyesek. Még olyanok is, akiknek nem is olyan régen ugyancsak állami ösztöndíjasként azért nem volt büdös a közpénz ilyen formájú felvétele. Akkor is a PIM volt a gazdája annak az ösztöndíjnak, akkor is én voltam a főigazgató, de akkor ez nem zavarta az illetőt. Mit gondol arról, hogy a Külügyminisztérium lemondta Bartók Imre meghívását az Irodalom Éjszakájára, miután az író nem kérte az ösztöndíjat? Bartók a Facebook-posztjában az egész magyar állami apparátustól elhatárolódott. A KKM a maga szempontjából logikusan cselekedett. Ha Bartók következetesen ragaszkodik az álláspontjához, akkor a külügynek nem is nagyon volt más választása. Van egy program, amiért magyar részről a külügyi illetékesek felelnek, közpénzt költenek rá stb. Ha valaki, akit egy szűk grémium javaslatára kiválasztottak, éppen azt írja, hogy nem akar velük együttműködni, akkor nekik kötelességük alternatívát keresni. Ha jól értem a külügy közleményét, akkor ha Bartók jelzi, hogy biztosan részt vesz a programban, akkor visszatérnek az eredeti koncepciójukhoz. Miért kell költöznie az Országos Széchényi Könyvtárnak? Amióta a nemzeti könyvtár a Várba költözött, tehát a múlt század nyolcvanas évek második felétől minden főigazgató azt jelezte a mindenkori kormányzatnak, hogy az az épület nem megfelelő a nemzeti könyvtár céljaira. Ráadásul a komcsik adtak egy kis vasbeton kujakpofont a történelemnek, némi azbeszttel fűszerezve. Magyarország az utóbbi tíz évben annyit erősödött, hogy most lehetne egy zöldmezős beruházásként új és korszerű épületet felhúzni, olyant, amit direkt a nemzeti könyvtárnak terveznek. Mi alapján javasolták a megkérdezett szakértők új helyszínként a Déli Városkapu diákváros környékét? Fürjes Balázs kormánybiztos úrral és csapatával néztem végig miniszteri biztosként az összes lehetséges szóba jövő budapesti területet. Mivel a Diákvárosban többezer egyetemista fog életvitelszerűen lakni, és mivel az OSZK-t szeretnénk nyitott nemzeti könyvtárként újrapozícionálni, elég logikus javaslatnak tűnt. Mennyibe kerül az új épület és a költözés? Hogy mennyibe kerülne az új épület, azt azután tudja bárki felelősen megmondani, miután kialakul a szakmai koncepció, és ezt beárazták az árajánlattevők. A költözésre készült egy többmilliárdos kalkuláció, és azt is tudjuk, hogy egy esetleges kétszeri költözés háromszor annyiba kerül, mint az egyszeri. Ha megvalósul a Magyar Nyelv Háza, benne a PIM-mel, mit terveznek a Károlyi Mihály utcai épülettel? Mi indokolná a múzeum költözését? Mely további szakmai szervezetek kaphatnának helyet az ingatlankomplexumban? A hídon akkor kell átmenni, amikor odaér az ember. A PIM főigazgatójaként csak akkor kezdek el érdemben bármiféle költözésben gondolkodni, ha tudjuk, hogy a jelenlegi körülményeknél jobbat biztosít egy esetleges más ingatlan. A Magyar Nyelv Háza minden, az anyanyelvi, főként írott kultúra területén tevékenykedő intézménynek lehetne a gyűjtőközpontja valamilyen formában. De hogy pontosan hogyan is nézhetne ki, az még számtalan vita és egyeztetés függvénye. Megoldandó feladatként jelölte meg a közgyűjteményi digitalizáció során előállt adatvagyon nyilvánossá tételét is; elképzelhető, hogy ez az elkövetkező öt év során megvalósuljon? 2016 végén tízmilliárd forintot kapott az OSZK digitalizálásra, ez a projekt jelenleg hol tart? A közgyűjteményi digitalizáció során előállt kulturális adatvagyon közzététele nem csak a PIM, vagy az OSZK, hanem az egész közgyűjteményi szcéna problémája. Meg kell mutatnunk azt a kulturális teljesítményt, amire eleink képesek voltak, hogy erre építkezve, ebből hitet és felhajtóerőt nyerve mi is megpróbáljuk megugorni a lécet. Az OSZK tízmilliárdos projektje célegyenesbe került, bár elég nehéz örökség, valószínűleg az új főigazgatónak lesz még dolga a projektmenedzsmenttel. A Kárpát-medence irodalmi emlékhelyeinek és emlékházainak körülbelül 2,5 milliárd forintból történő megújítása kapcsán megjegyezte, a határon túli hagyatékok helyben bírnák kisugárzással, nem feltétlenül Budapesten. Az emlékházak látogatottsági adatai indokolják ezt a törekvést? Ha van az emlékházakra és az irodalmi muzeológiára vonatkozó tudás, akkor az a PIM-ben biztosan van. A szakembereimmel sok-sok munkaórát töltöttünk és töltünk el ezzel a kérdéssel, bemértük a lehetőségeket. Elkészült az a közel százoldalas döntéselőkészítő tanulmány, amelyben a lehető legtöbb részvonatkozást egybegyúrtunk. Nekem jelenleg az a dolgom, hogy különböző döntéshozóknak elmagyarázzam, miért éri meg két és félmilliárd forintot befektetni.

Névjegy

Demeter Szilárd író, szerkesztő. 1999-ben Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetemen filozófusi diplomát szerzett. Három évig a Korunk kulturális folyóirat filozófiai szerkesztője volt. 2008-2014 között Tőkés László európai parlamenti képviselő mellett dolgozott sajtófőnökként, majd irodavezetőként. 2014-től a Századvég Alapítvány kutató-elemzője. A 2017 novemberében elindított Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet alapító főszerkesztője volt, 2018 júliusától lapigazgatóként dolgozott. 2019 február elsejétől a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. 2019 szeptemberében "A nemzeti könyvtár, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztossá" nevezte ki Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere. Megbízatását 2020 január elsejével újabb két évre meghosszabbították.   

Épül a jövő! - átadták a Magyar Filmkritikusok Díját

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2020.01.31. 19:36

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A Hartung Attila rendezte FOMO – Megosztod, és uralkodsz lett 2019 legjobb magyar mozgóképe a magyar filmkritikusok szerint péntek délután a MÚOSZ budapesti székházában tartott gálán.
A FOMO a legjobb vágás díját is behúzta Duszka Péter személyében. A legjobb rendező Bagota Béla lett a Valan című thrillerével. A legjobb színész Hajduk Károly lett a Tóth Barnabás rendezte Akik maradtak című drámában nyújtott alakításáért, a női alakítások között pedig Szőke Abigél lett a befutó – az Akik maradtak másik főszereplője, melynek rendezője is bearanyozódott: Muhi Klárával közösen vehette át a legjobb forgatókönyvért járó elismerést. A mellékszereplő kategóriában a férfiaknál megosztott díj mellett döntöttek a kritikusok: Molnár Levente az Apró mesék és a Foglyok című filmekben nyújtott alakításáért, illetve Nagy Ervin a Drakulics elvtársban mutatott játéka alapján. A legjobb női epizodista Kerekes Éva (Drakulics elvtárs) lett. A legjobb első film Kárpáti György Mór rendezte Guerilla című háborús drámájért. Az animációs művek mezőnyében a Candide kalandjai (rendezők: Kreif Zsuzsa, Turai Balázs, Bera Nándor), a kisjátékfilmeknél a Casting (rendező: Csoma Sándor) a dokumentaristáknál a Lili című film (rendező: Hegedűs Péter) diadalmaskodott. „Két Oscar-díj és olyan csodálatos filmek után, mint a Testről és lélekről vagy az 1945, a szakma öregjei 2019-ben erőt gyűjtöttek vagy éppen forgattak, ez azonban remek lehetőséget adott az új generációnak, hogy ne csak hallassa a hangját, de fel is hívja magára a figyelmet” – mondta évértékelőjében Molnár Kata Orsolya, a filmtekercs.hu főszerkesztője. Valóban: az elismeréseket effektíve idén a legfrissebb alkotói generáció söpörte be. A kritikusok életműdíját Cserhalmi György kapta.  

Az egyéni billentésmód mestere

Varga Péter
Publikálás dátuma
2020.01.31. 11:20

Fotó: Vladimir Vyatkin / RIA Novosti
Mihail Pletnyov zongoraművészként és karmesterként is komoly elismerést szerzett az elmúlt évtizedekben. Mindkét minőségében megismerhettük mi is, most szólistaként jött a Müpába.
A Kawai zongoragyártó honlapja szerint Pletnyov egy időben azért hagyta abba a szólókoncertezést, mert nem volt megelégedve azzal, amit a Steinway és más zongorák nyújtottak számára. Akkor tért vissza ismét, amikor megismerkedett a cég nagy koncerthangszerével. A Müpában természetesen most is egy ilyenen játszott Pletnyov, és valóban feltűnő volt, hogy leginkább a legmagasabb hangok másképp, kissé kopogósabban, élesebben szóltak ki a teljes hangsorból, mint azt megszoktuk. Persze ehhez hozzájárulhatott az a valóban egyéni billentéstecnhika is, amit Pletnyov birtokol, ami által minden hang – minden regiszterben – önálló lekerekített egyéniséggé válik, miközben elfoglalja nagyon pontosan kijelölt helyét a zenei folyamatokban. Nagyon is illik ez a technika és az a felfogás, amelynek a zongorista szolgálatába állította a Mozart szonátákhoz: mondhatjuk a klasszikusokhoz illő letisztultság jellemezi ezt, nincsenek nála túlzott tempók, tempóváltozások, olyan szinte erőszakosan hangos részletek, amilyenekre Mozart nem is gondolhatott az ő fortepianóján. Jól követhető viszont ebben a – néha tán kissé száraznak ható felfogásban – a zenei szerkezet, mert mint említettük, Pletnyov technikája nem öncélú, és mindenre figyel, ha kell nagyon is szépen, éneklően, megindítóan játszik a lassú tételekben. Beethoven három utolsó zongoraszonátája a zeneirodalom ikonikus művei közé tartozik, a zeneszerző ezekben a korabeli – és a mindenkori technika és zenei kifejezés végtelenbe vesző határait keresi. Pletnyov a két utolsót választotta most a Mozartok mellé – vagy inkább velük együtt – a koncert anyagául. A op. 110.-ben is az említett viszonylagos visszafogottság jellemezte játékát, tán kissé érdektelenné is vált a végére, noha a zenei folyamatokról hiánytalanul beszámolt itt is. A második rész hasonlóképp folytatódott, egyszerű, gyakorlatilag amatőröknek készült C-dúr Mozart szonáta a világ egyik legtechnikásabb művészének ujjai alatt a motívumok, belső szólammozgások gazdagon kidolgozott értelmezése révén igazi nagy műként hangzott fel. Az op. 111. c-moll viszont valódi nagyvad: nem játék. Határozottan mutatja, hogyan lehet közeledni hozzá. Pletnyov itt is azokat az erényeket mutatva, mint addig, zongorázott, de az is hallatszott a második részbe válogatott művek jóval odaadóbb zenélésre késztetik, már csak azért is, mert csak ez vezet minimális eredményhez is. Tegyük hozzá, itt sem tűnt úgy, hogy küzd a zenei anyaggal, mintha azt tudatná velünk: a végtelenbe Mozart és Beethoven indult, ő csak közvetíti nekünk, mire jutottak. Az ezt követő, kirobbanó siker megérdemelt volt.  Infó:
Mozart Esz-dúr szonáta K. 282., Beethoven Asz-dúr szonáta, op. 110., Mozart C-dúr szonáta, K. 330., Beethoven c-moll szonáta, op. 111., Mihail Pletnyov zongora, Január 29., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem