Úgy döntött az itthoni futballvezetés: 2021-ben a Puskás Ferenc stadionban rendezi a Magyar Kupa döntőjét.
Alighanem múltidéző mérkőzés lesz. Ám ha így volna, nem a valódi csúcstalálkozókra emlékeztetne. Tessék csak végignézni a mai NB I-es mezőnyön! Felcsút, Kisvárda, Mezőkövesd, Paks... Ez inkább a Szabad Föld Kupa négy évtizedére hajaz. (A színvonal tekintetében a többi első osztályú csapat is, a múlt évben még az elöljáróitól és a médiától agyondédelgetett FTC is kiesett – méghozzá az MK legjobb harminckét csapata között – az NB II-es Békéscsabával szemben.)
Persze a magyar labdarúgás szebb – de mennyivel szebb! – évtizedeiben a Szabad Föld Kupát is lehetett szeretni; nem véletlen, hogy 1964 és 2003 között fennmaradt a kicsiny klubok szívdobogtató mérkőzése. A legelső alkalommal, 1964. november 7-én Hesz Ferenc, a győztes Budaörs sportköri elnöke azt mondta a Pilis fölött aratott 2:1 után: „Úgy érzem, sportpályafutásunk legszebb állomásához érkeztünk.”
Egy évvel később az az Esztergomi Marógépgyár vitte el az alapító hetilap díját, amelyre az MNK-ban 11:0-ás vereséget mért a Bakost, Berendyt, Matheszt, Fistert, Pál II-t pihentető, Varga – Rozsnyó, Mészöly, Liebhaber, Sárosi – Nell, Kékesi – Molnár, Puskás, Farkas, Jäger összetételben játszó bajnok Vasas. (Vastag, az esztergomiak kapusa a tizenegy gól ellenére a jók között szerepelt a sportlapban! A meccset a Fáy utcában rendezték, mert a kis csapat pályáját elmosta az árvíz, a kárt egymillió forintra becsülték. A felújítást utóbb meggyorsította a Bessenyei Ferenccel, Bitskey Tiborral, Bodrogi Gyulával, Fülöp Zsigmonddal, Garas Dezsővel, Major Tamással, Suka Sándorral, Zenthe Ferenccel fellépő színész-válogatott esztergomi vendégszereplése, amely több mint ötezer nézőt vonzott.) Hogy később nyert a mindszenti Tiszavirág Tsz csapata is, az jelképesnek tekinthető, hiszen a Szabad Föld Kupa igazán nem volt tiszavirág életű. A zárószámot 2003. május 6-án Szár és Enese együttese vitte színre; az utolsó diadal a Fejér megyei száriakhoz, az utolsó gól az enesei Majlinger Csaba nevéhez fűződött.
Kedves történetek ezek, ám a Magyar Kupa más kávéház. Bódítóbbnak kellene lennie, ám – mi tagadás – akkor sem volt nálunk valódi rangja, amikor igazi FTC, Honvéd, MTK, Újpest, Vasas brillírozott, s nem csupán imitálta a labdarúgást a hazai pályákon. A Népstadionban 1964-től, a Szabad Föld-es premiertől huszonkét M(N)K-döntőt rendeztek, s e meccsek átlag nézőszáma még a kilencezret sem érte el (8936). Előfordult, hogy 3566 vagy 3970 szurkoló jelenlétében tartották a találkozót – nem az árnyas időkben, hanem a fényes 1965-ös és 1967-es esztendőben, amikor a magyar válogatott harmadik, illetve negyedik volt a világranglistán –, és jellemző e sorozat másodlagosságára, hogy minden idők MNK-nézőcsúcsa 40 ezer; ezt 1955. augusztus 20-án, a Vasas–Honvéd mérkőzésen (3:2) jegyezték a Népstadionban, ahol az az évi válogatott találkozók nézőátlaga kereken 100 ezer volt. A két finalista csapat legjobbjaiért máskor bolondultak az emberek, ám az MNK-ban akár az elsőségért is hiába vetélkedett Sárosi, Bundzsák, Berendy, Raduly, Csordás, Szilágyi Gyula, illetve Kotász, Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor... Amúgy a döntő felé haladva a Vasas játszott nagyobb közönség előtt is, de a 70 ezer drukker nem a Szombathely elleni 7:1-es előmeccsre, hanem a Vörös Lobogó (MTK)–UDA Prága Közép-európai Kupa-döntőre (6:0) gyűlt egybe 1955. július 30-án a legnagyobb hazai sportlétesítményben.
Szóval, ha valaki azt hiszi, a kupát illetően Wembley-t vagy Stade de France-ot teremt majd a Puskásból, az alighanem ábrándokba ringatja magát. Pláne, hogy idehaza hosszú évtizedek óta nincs olyan futballista, akit a stadion névadójával, annak társaival és szintén ragyogó utódaival egy lapon lehetne emlegetni. Ma már a középszert sem sikerül elérni, ennek megfelelően általános a közöny a labdarúgás huszonegyedik századi honi válfaja iránt. (A legutóbbi NB I-es forduló nézőszámai: 3702, 3308, 1973, 1125, 1119, 1018. Az átlag: 2040).
Azért a folklorisztikus Kisvárda–Mezőkövesdet megnézném a Puskásban 2021-ben.
