Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;Szabad szemmel;
2020-02-05 06:31:54
Szabad szemmel: Orbán már a Fidesz távozását készíti elő és a szélsőjobbosokkal parádézik
Nemzetközi sajtószemle, 2020. február 5.
Saját szövetségeseit támadta a vetélytárs nemzeti konzervatívok (jobboldaliak és szélsőjobbosok) római konferenciáján Orbán Viktor. A politikus nem habozott, hogy szamárfület mutasson a Néppártnak, miután az elhidegült tőle és egy nappal korábban meghosszabbította a Fidesz tagsági jogainak felfüggesztését. Saját pártját az EPP fekete bárányának nevezte, és egyértelművé tette, egy cseppet sem bánja, hogy elkóborolt a nyájtól. Azzal vádolta a kereszténydemokratákat, hogy azok mindenáron az EU hatalmi szerkezetéhez akarnak tartozni, még úgy is, hogy ehhez kompromisszumot kell kötniük a baloldallal. Ám erre rámegy a pártcsalád identitása, hangoztatta.
Majd úgy folytatta, hogy reményei szerint a Néppárt alkalmazkodik az új viszonyokhoz és beenged friss irányzatokat, köztük a (szélsőséges) spanyol Voxot. Merthogy új erőkre van szükség, mivel a konzervatívok már nem elég erősek, elvesztették a többséget. Arról is beszélt az ujjongó tömegnek, hogy az EPP balra sodródik, és ez igencsak megviseli a jobboldalt. „De hát mi az ördögöt művelünk?” – tette fel a kérdést. Arra azonban nem tért ki, hogy el akarná hagyni jelenlegi szövetségeseit és összeállna az Európai Konzervatívokkal és Reformerekkel. Utóbbi strasbourgi frakcióvezetője, Legutko (PiS) azt fejtegette, hogy majd Orbán eldönti, mit akar csinálni, még mielőtt megszületne a néppárti kizáró határozat. (Lehet, hogy az istenhozzádra azonban hiábavaló várni, mert Tusk közölte, hogy nincs meg hozzá az elengedhetetlen többség.)
Berlusconi, aki hosszasan tárgyalt a magyar kormányfővel, bejelentette: azon dolgozik, hogy a Fidesz ne menjen sehová a közös pártcsaládból. Közben olasz sajtóforrások hírül adták, hogy Salvini, aki közvetlenül Orbán után következett volna a felszólalók sorában, azért mondta le a szereplést, mert nem mondhatta el a beszédet olaszul. A Liga szóvivője ezzel szemben azt állította, hogy a politikus nem ígérte meg a részvételt. Egy másik illetékes szerint pedig azért hagyta ki a konferenciát, mert ott többségben voltak a másik jobboldali pártcsalád képviselői, márpedig ők a Salvini fémjelezte Identitás és Demokrácia riválisai közé tartoznak az EP-ben.
Orbán Viktor azon töri a fejét, hogy az Európai Néppárt vetélytársaival áll össze. Fidesz-körökből hetek óta azt hallani, hogy a párt belátható időn belül nem fog visszatérni az EPP-be, mert a többség nem támogatja a kapcsolat rendezését. A miniszterelnök 5 nap múlva azt vitatja meg a német kancellárral, illetve a CDU elnökével, hogy van-e még kiút. Az uniópártok azt dobták be áthidaló javaslatként, hogy dolgozzanak ki értékkódexet és ahhoz utána minden tagnak tartania kell magát, így a magyaroknak is. Vagyis ez olyasmi lenne, mint az új uniós jogállami mechanizmus, csak pártberkeken belül.
Orbán azonban alternatívát igyekszik kidolgozni a néppárti tagsággal szemben, de úgy, hogy az fájjon. Gulyás Gergely még azt sem tartja kizártnak, hogy ily módon összeomlik a konzervatív pártcsalád. Persze attól még nem dőlne össze a világ a kereszténydemokraták háza táján, ha venné a kalapját a 12 fideszes EP-képviselő. De lehet, hogy megy velük az RMDSZ, illetve a szlovén SDS 5 tagja is, sőt, elképzelhető, hogy még mások is. De csakis akkor, ha azt győzedelmesen tehetik meg, nem pedig fejüket lehorgasztva. Ehhez olyan, új frakció kellene, amely konzervatívnak és nem szélsőjobbosnak számítana. A magyar miniszterelnök már új kereszténydemokrata kezdeményezést emleget.
Novák Katalin felvázolta, hogyan is állhatna össze egy ilyen csoport: szerinte a Fidesz semmiképpen sem csatlakozik a Salvini-féle társuláshoz, de nem ülne össze olyan tömörüléssel sem, amelyben benne van a német AfD. Az ugyanis tönkretenné a kapcsolatokat a CDU-CSU-val, árulta el egy magas rangú illetékes. Viszont ha az FPÖ-vel szövetkezne, az meg az Ausztriával fennálló kapcsolatokat terhelné meg. A Le Pen-vonalra rámenne Macron jóindulata. Emellett az is a néppárti tagság fenntartása mellett szól, legalábbis átmenetileg, hogy még nincs meg a következő hosszú távú EU-költségetés. Fideszes források egy évet emlegetnek, amíg összejöhet az átlépés.
Novák szerint a legvalószínűbb opció egy új frakció megalapítása lenne a mostani Európai Konzervatívok és Reformerek bázisán. Utalt arra, hogy oda becsatlakozhatna Salvini Ligája is. Ez a csoport már az EPP riválisaként jelenhetne meg a kereszténydemokrata értékek alapján, így oda átválthatnának konzervatívabb EPP-tagpártok is. Akik maradnának a Néppártban, azok már nem sokban különböznének a liberálisoktól, zöldektől és szociáldemokratáktól. Viszont ez esetben a Visegrádi Csoportból már egyetlen párt sem volna az eredeti kereszténydemokrata szövetség tagja.
A Fidesz számára nem lenne katasztrófa, ha búcsút intene a Néppártnak. A legnagyobb hátrány abból adódna ugyanakkor, hogy többé nem lehetne egy asztalnál a kereszténydemokrata vezetésű nagy államokkal, így főként Németországgal és Ausztriával. De Orbánnak nem kellene többé az EPP szamárpadjában ülnie, ismét nagyobb mozgástérhez jutna provokatív Európa-politikája számára. Támasza immár nem a CDU, hanem a V4-es csoport volna.
Az európai (ultra)jobboldal körüludvarolta Orbán Viktort Rómában az enyhén szólva is EU-kritikus nemzeti konzervatív fórumon. Olyannyira, hogy a spanyol Vox vezére azt hangoztatta: az olyanok, mint a magyar politikus jelentik a földrész jövőjét. Abascal hozzátette, hogy a találkozó igen gyümölcsöző volt a kontinens védelme, a nemzeti identitás megőrzése és a határok őrizete szempontjából. Meg hogy most már a közös elképzeléseket kell kidolgozni, Orbánnal együtt.
A Fidesz vélhetően megsérti az unió alapértékeit és Európa-ellenes erőkkel ül össze. De a Néppártból mégsem lépett ki. A pártcsalád ugyanakkor abban reménykedik, hogy megjavul a kormányfő. Ám bennfentesek szerint leginkább attól tartanak a kereszténydemokraták, hogy elvesztik a többséget Strasbourgban, ha testületileg kiválik a tucatnyi fideszes képviselő. És ha végiggondoljuk, hogy ha a magyarok összeállnának a két jobboldali frakcióval, akkor 150 helyet tudnának felmutatni az EP-ben, szemben az EPP 175 emberével. Vagyis érthető, hogy a konzervatív többség továbbra is a magyar párt kizárása ellen van. Orbán a felfüggesztést megvitatta az olasz fővárosban Berlusconival, akinek pártja szintén a Néppárthoz tartozik. Annak egyik tisztségviselője a találkozó után úgy nyilatkozott: meggyőződése, hogy a Forza Itália vezérének közbenjárására a magyar politikus bizonyos kérdésekben módosít álláspontján.
A kommentár szerint haboznak az európai kereszténydemokraták, de előbb-utóbb mindenképpen jön a szakítás Orbán Viktorral. A Néppárt képtelen eldönteni, hogy helyreállítsa-e a Fidesz teljes jogú tagságát, vagy inkább végleg zárja ki a pártot. Az elfogadott határozat a felfüggesztés meghosszabbítását mondja ki. A tagsági jogot azért jegelik, mert az EPP nem kívánta tovább eltűrni, hogy a magyar miniszterelnök az EU vezetését szidja, támadja az igazságszolgáltatás és a tudomány függetlenségét. De egyelőre minden marad a régiben, a vita pillanatnyi kimenetele azonban cseppet sem meggyőző, mégpedig két okból:
1. A szakítás hosszú távon elkerülhetetlen, ezt közvetve megerősítette a szövetség vezetője, Tusk is, amikor azt ecsetelte – joggal –, hogy a magyar politika aligha változik. És tényleg, mivel sikeres. A kemény migrációellenes politika messze földön tetszést arat, a visegrádiak pedig Orbánnal az élen hatalmi központtá váltak az unióban. A politikus az illiberális demokráciával Macron ellenpontjaként tekint magára, de szembemegy Merkellel is. Vagyis ha ma nem illik be a konzervatív táborba, akkor ez holnap sem lesz másként.
2. A kizárással saját arcélét erősíthette volna a csoport.
Azért nem mutattak neki ajtót, mert ellenfelei félnek a Néppárton belül, mármint hogy Orbán önállósodik és riválisként lép fel Európában. Azt különben már régóta megkérdőjelezi, hogy az EPP tényleg kereszténydemokrata-e. És miközben a pártcsalád róla tanácskozott, ő Rómába ment, hogy Salvinival karöltve részt vegyen egy konferencián. Számára már jó ideje könnyebb szövetségeseket találni a frakción kívül, mint belül. Ha a konzervatívok töréspontig vitték volna a dolgot, akkor mondhatták volna, hogy értékközösségként léptek fel. Az persze nem okvetlenül igaz, hogy Orbán nem illik bele a sokféle ideológiát felsorakoztató mozgalomba.
Csak éppen a kereszténydemokraták a háború után élharcosai voltak a nacionalizmus, a rasszizmus és az osztálygyűlölet elleni küzdelemnek, vezető szerepet játszottak az integráció megteremtésében. Ez pedig nem annyira jellemző Orbánra. De leginkább azzal lóg ki a korszerű kereszténydemokráciából, hogy megkérdőjelezi a hatalmi ágak megosztását és a jogállamot. Ezt minden további nélkül megállapíthatta volna a Néppárt, mivel a magyar vezető már jó ideje letért a közös útról.
A legnagyobb európai pártcsalád még mindig képtelen tisztázni viszonyát Orbán Viktorral, így továbbra is befagyasztják a Fidesz tagságát, miután az eltávolításához nem jött össze a kellő többség. A miniszterelnök részéről alighanem tanácsos lett volna, ha némiképp visszafogja a nyelvét, ám néhány nappal a néppárti vezetés tanácskozása előtt megint csak kirohant kedvenc ellensége, Soros György ellen. Mármint hogy az ő hálózata szervezi a migrációt az egész Balkánon. Ha Tuskon múlna, a magyar pártot kitessékelnék. Az EPP elnöke Orbán határozott ellenfelének számít.
A felfüggesztést Weber csaknem egy éve azért javasolta, hogy fedezze a saját hátát a Bizottság elnöki tisztéért folytatott küzdelemben. Csak éppen ezzel nem szűntek meg a feszültségek a pártcsaládon belül. A CSU pl. udvarolt Orbánnak, az északi és a Benelux-pártok viszont élesen bírálták a Fideszt. A magyar politikus szívesen leplezi, hogy egyáltalán kitart-e még a tagság mellett, és ha igen, akkor mennyire. A jövő hétfőn Berlinbe megy, hogy Merkellel tárgyaljon a vitáról.
Erősödik a nyomás a brit torykra, hogy vonják felelősségre egyik képviselőjüket, amiért az Európa leghírhedtebb szélsőjobbos politikusainak, köztük Orbán Viktornak az oldalán részt vett a nacionalisták konferenciáján. A Parlament összpárti antiszemitizmus elleni bizottságának konzervatív társelnöke, valamint a brit zsidó képviselők tanácsának vezetője felkérte a pártot, hogy vizsgálják ki az ügyet. Maga a lengyel származású honatya azzal érvelt, hogy Orbán és Salvini komoly gondolatokat és aggályokat fogalmaznak meg, és azokat sokan osztják a szigetországban is.
Hozzátette: Orbánt és Salvinit természetesen nem mindenki szereti. Ő sem ért egyet ért egyet politikájuk minden elemével. De országukban nagy többséggel választották meg őket. A Munkáspárt Zsidó Mozgalom parlamenti csoportjának elnök asszonya úgy foglalt állást, hogy nem lett volna szabad elmenni egy olyan eseménye, ahol hemzsegtek a rasszisták, a meleg- és iszlámgyűlölők. Annál is inkább, mert a képviselő nem kormányzati tényező, így nem kell mindenkivel államérdekből leülnie, akár tetszik neki, akár nem.
A jelentés megjegyzi, hogy a magyar kormányfőt összeesküvés elméletek terjesztésével vádolják, amibe általában antiszemita felhangok keverednek bele nála, mármint hogy Sorosnak mekkora befolyása van Magyarországon és Európában. Azt a szélsőjobbos teóriát is hirdeti, hogy muzulmán bevándorlókkal akarják kiszorítani a földrész fehér, keresztény lakosságát. A tanácskozás a nemzeti szuverenitást éltette. Le Pen unokahúga pedig azt fejtegette, hogy össze kell állnia a francia, az olasz, a spanyol és a portugál kormánynak, valamint a Visegrádi Csoportnak és akkor új egyensúly jön létre az EU-ban. A szélsőjobbos Olaszország Barátai vezetője a „nemzeti identitást” védelmezte felszólalásában.
Üdvözölték a Brexitet, óvtak a baloldali önkényuralomtól, II. János Pál emléke előtt tisztelegtek és kommunizmus bukását eredményező forradalmat méltatták az európai és amerikai nacionalisták római konferenciáján, amelyet a konzervatív Orbán Viktor felszólalása zárt. Rajta kívül a francia és az olasz jobboldal emelkedő csillagai voltak az „Isten, Becsület, Ország” elnevezésű rendezvény szónokai között. A szervező, az amerikai Edmund Burke alapítvány képviselője azt taglalta, hogy a tekintélyelvűség veszélye nem jobbról jön, hanem a globalista sajtó, illetve a baloldal politikai és egyetemi elitje miatt fenyeget. Nagy nevetést váltott ki, amikor azon szórakozott, hogy a másik oldal primitívnek, idegengyűlölőnek, paranoidnak, rasszistának, sőt, populistának nevezi a konzervatív nacionalistákat, holott azok a rendszerváltás forradalmának közvetlen leszármazottai és örökösei.
A francia elnök Krakkóban kijelentette: nem szabad megengedni, hogy egyesek megpróbálják átírni a történelmet, legyen szó az orosz revizionizmusról vagy arról, miként értelmezik át manapság Magyarországon a közelmúltat. Mint mondta, az ilyesminek megálljt kell parancsolni. Az EU feladatának nevezte, hogy olyan történelemszemléletet alakítson ki, amit mindenki oszt. Máskülönben az fenyeget, hogy szétesik a földrész és ismét sok, egymással vitázó nacionalista narratíva veszi át a terepet. Ám arra is figyelmeztetett, hogy Lengyelországnak szembe kell néznie a múlt sötét lapjaival is, így az antiszemitizmussal. Kitért továbbá arra, hogy a kontinensnek számot kell vetnie a demográfiai irányokkal, ami feszültséget kelt a migráció kapcsán. D ettől még tény, hogy egyes keleti országok a rendszerváltás óta elvesztették lakosságuknak egynegyedét.
Macron irányadó beszéddel igyekezett megvilágítani, miként is képzeli el országa új keleti politikáját, ám lengyel értelmiségiekkel borúlátóak, mármint hogy mennyire sikerülhet a nyitás. A vendég burkoltan bírálta ugyan a lengyel kormány jogállami mérlegét, amikor arra szólította fel az európai diákságot, hogy mindenütt védje meg a szabadságot és a demokráciát. Viszont nem szólt egy szót sem a lengyel igazságszolgáltatás függetlensége ellen irányuló hadműveletről. Megismételte, hogy az EU értékei minden tagállamra nézve kötelezőek, a nemzetek összefogása nem lehetséges úgy, hogy az csakis a gazdaságra terjedjen ki, de politikára már nem – mutatott rá.
Ugyanakkor az államfővel lezajlott vacsorán Adam Michnik, a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője az igyekezett a vendég lelkére kötni, hogy Franciaországnak sokkal hangosabban kellene kiállnia a lengyel demokrácia mellett. Agnieszka Holland, a világhírű filmrendező arról szólt, hogy miért érzik magukat veszélyben bizonyos kisebbségek, és hogy a demokratikus erőknek segítségre van szükségük. A meghívottak aggodalommal nyilatkoztak Macron Oroszország-politikájáról is, ám a vendég azzal érvelt, hogy a szankciók nem sok eredménnyel jártak. Ezért kezdett szerinte ígéretes párbeszédet Putyinnal.
Paul Lendvai arra hívja fel a figyelmet, hogy Nagy-Britanniában ugyan győzött a nosztalgikus nacionalizmus – remélhetőleg csak átmenetileg -, de minden nehézség ellenére az unió legjobb kísérlet, amit idáig az európai történelem fel tud mutatni. A Brexit tényleges következményei csak a jövő évtől kezdenek megmutatkozni, és a fizetendő ár igen magas lehet. Az EU veszi fel a brit export felét, a vegyipar termelésének 60 %-át. De a kiválás hatással van a szigetországnak a világ pénzügyi életében betöltött vezető szerepére - elvész, valamint az ott létesült az amerikai és japán autógyárak további sorsára is.
Az EU-nak azonban nem szabad elfordulnia az Egyesült Királyságtól. Saját érdekében nem. Nem csupán a keleti szárny biztonsága miatt, lásd a terjeszkedő orosz stratégia veszélyeit, hanem azért sem, mert újra kell formálni a kapcsolatokat a földrész 2. legerősebb katonai és gazdasági hatalmával.
A hírügynökség azt idézi a Magyartanárok Egyesületétől, hogy az új nemzeti alaptanterv nacionalista ideológiát áraszt. És a Fidesz azért találta ki, hogy annak segítségével nyomassa saját, nacionalista programját, illetve korlátozza a tanszabadságot. Fenyő György, a magyartanárok képviseletében kijelentette, hogy egy ilyen program csakis diktatúrákra jellemző, hiszen arra tart igényt, hogy egyfolytában erkölcsi, ideológiai nézeteket nyilvánítsanak ki. Előírja, hogy mit kell gondolni. A PDSZ tiltakozásra szólított fel. Ezzel szemben a kormány szóvivője azt állította, hogy a dokumentumot az ország legjobb szakemberi, hosszas szakmai vita alapján állították össze.