Tudomány;macska;allergia;majom;

- Soha nem vizsgált állat magyarázhatja meg a macskaallergia gyakoriságát

A lajhármakihoz, a világ egyetlen mérgező harapású főemlőséhez hasonlóan a házi kedvencek is védekezési célból termelnek egy allergiát kiváltó fehérjét.

A Queenslandi Egyetemen dolgozó Bryan Fry által vezetett kutatócsoport az indonéziai Cikananga Vadmentő Központban tanulmányozta a lajhármakikat – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. "A lajhármaki a világ egyetlen ismert főemlőse, amely méreggel rendelkezik, ám ennek ellenére gyakorlatilag soha nem tanulmányozták" – mondta a szakember, megjegyezve, hogy bár a tudomány számára ez az állat egyelőre csupa rejtély, aranyos külseje miatt az illegális kisállat-kereskedelemben meglehetősen népszerűnek számít. A lajhármakik a könyökükben lévő mirigyekből nyerik a mérgező váladékot, amelyet lenyalogatva összekevernek a nyálukkal. "Általában a társaikkal harcolva vetik be a mérgüket, amely lassú sebgyógyulást okoz" – magyarázta Fry. "Amikor azonban embert harapnak meg, az áldozatnál olyan tünetek jelentkeznek, mintha allergiás sokkja lenne" – tette hozzá.

A szakember szerint a hasonlóság még szembetűnőbbé vált a laboratóriumi vizsgálatok során.

"Megvizsgáltuk a lajhármaki mérgében lévő fehérje DNS-szekvenciáját és megállapítottuk, hogy az gyakorlatilag azonos a macskákon lévő allergén hatású fehérjével" - fejtette ki a kutató. Fry és kollégáinak elmélete szerint mivel a lajhármakik védekezésre használják ezt a fehérjét, könnyen lehet, hogy a macskáknál is védelmi célokat szolgál az allergiát kiváltó anyag. "Nem lehet véletlen, hogy olyan sok ember allergiás a macskákra. Olyasmi lehet ez, amely evolúciósan alakult ki a vadonban, hogy védelmet nyújtson a ragadozók ellen" – mondta a szakember.

"Az a képesség, hogy védekezésképpen allergiás reakciót tudnak kiváltani, nem lehet csupán a lajhármakik sajátossága, hanem olyasvalami, amely időben párhuzamosan a macskáknál is kialakulhatott" - jegyezte meg Fry, aki a jövőben további vizsgálatokkal fogja tesztelni az elméletét.

A távközlési műholdak célpályára állítása három és fél órán át tartott, és kilenc szakaszból állt.