Két vihar is elérte Írországot a hétvégén. Az egyiket, az orkánerejű széllel és heves esőzésekkel érkező, Ciarának keresztelt ciklont a meteorológiai szolgálat jelezte előre, a másikat, az ír kétpártrendszert felforgató politikai vihart pedig a közvélemény-kutatók jósolták meg. Ahogyan várni lehetett, a baloldali-nacionalista Sinn Féin története eddigi legjobb eredményét érte el: az Ipsos MRBI exit pollja szerint lényegében holtversenyben végeztek a két hagyományos jobbközép nagy párttal, a kormányzó Fine Gaellel és az eddigi kabinetet kívülről támogató Fianna Fáillel. A felmérés alapján mindhárom alakulat 22%-os eredményt ért el, a Fianna Fáil lett az első, a Sinn Féin a második, a Fine Gael a harmadik, de alig egytized százalék különbség volt köztük. A felmérés szerint. A baloldali-nacionalista párt áttörő sikerét azonban valamelyest korlátozza, hogy a két jobbközép párthoz képest feleannyi jelöltet állítottak, ezért kevesebb képviselői helyre számíthatnak a mandátumok kiosztásakor.
A Sinn Féinnek kedvezett, hogy a szavazók 58%-ának döntését a rossz állapotban lévő egészségügy, illetve a lakhatási válság befolyásolta – és a baloldali-nacionalista párt éppen a szociális rendszerek rendbe hozásának ígéretével kampányolt. Leo Varadkar miniszterelnöknek pedig hiába sikerült hatékonyan érvényesíteni Írország érdekeit a Brexit-tárgyalásokon, ez csak az urnákhoz járuló írek 1%-ánál számított meghatározó szempontnak. Hasonlóan jelentéktelen tényező volt a kontinentális Európában visszatérő kampánytémának számító bevándorlás, az is csak minden 100. szavazatot döntött el. A klímaváltozás kérdése is viszonylag kevéssé mozgatta meg az embereket, a voksolók csak 6%-a alapozta erre a választását – a Zöldek mégis történetük legjobb eredményét, mintegy 8%-ot produkáltak.
Az előzetes eredmények mindenesetre azt mutatják, hogy a hétfőn két éve pártelnökké választott Mary Lou McDonaldnak rövid idő alatt sikerült megújítani a Sinn Féint, és hiteles baloldali alternatívát állítani az évtizedek óta egymást váltó jobboldali pártoknak. Utoljára az ír Munkáspárt volt képes hasonlóra 1992-ben és 2011-ben is, ám a következő választásokra elpárolgott a népszerűségük.
A baloldal mostani erős szereplése némileg más helyzetet teremt – a Munkáspárt mindkét esetben bekerült a kormányba, a kisebbik koalíciós pártként, de a Sinn Féinnek erre kevés esélye van. Mindkét jobbközép erő elutasította az összefogás lehetőségét, részben azért, mert a baloldali-nacionalista párt az ír egységért évtizedeken át harcoló IRA szeparatista terrorszervezethez kötődik, még annak ellenére is, hogy a csoport az 1998-as nagypénteki békeszerződés óta inaktív.
A Fine Gael és a Fianna Fáil egyébként az egymással való együttműködés lehetőségét is kizárta, ezért valószínűleg elhúzódó koalíciós tárgyalásokra kell számítani. Még az sem elképzelhetetlen, hogy újabb választásokra kerül sor.
