Tegnap délelőtt robbant a politikai bomba. Annegret Kramp-Karrenbauer bejelentette, nem kíván Angela Merkel örökébe lépni, azaz nem lesz német kancellár a nagykoalíció 2021-ben lejáró mandátuma után sem és hamarosan távozik a CDU éléről. Az egykori saar-vidéki miniszterelnök indoklásában kifejtette, tisztázatlan a CDU elnöksége egy részének a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) tömörüléshez, illetve a Balpárthoz fűződő viszonya. Mint fogalmazott, ő ellenzi az együttműködést mindkét párttal. Ezzel egyértelműen a türingiai válságra utalt, hiszen múlt héten a tartományi parlamentben a CDU képviselői együtt voksoltak az AfD-vel és az FDP-vel arra, hogy a szabaddemokrata Thomas Kemmerich legyen a tartomány miniszterelnöke. Ez hatalmas botrányt idézett elő Németországban. Kemmerich hétvégén bejelentette ugyan lemondását, de még nem körvonalazódik, hogy előrehozott választást írnak-e ki, vagy új kormány türingiai kormány alakul az eddigi miniszterelnök, a balpárti Bodo Ramelow vezetésével. Mivel a Balpártnak, az SPD-nek és a Zöldeknek nincs meg az abszolút többsége, ezért az eddigi miniszterelnök,, Ramelow csak akkor tudna stabilan kormányozni, ha a CDU is besegít neki. Csakhogy a kereszténydemokratáknál sokan hallani sem akarnak a Balpárttal való együttműködésről, sőt, több keletnémet CDU-s politikus nem tartaná ördögtől valónak az AfD-vel való együttműködést.
Kramp-Karrenbauer tehát a türingiai válsággal indokolta távozását, s nem is kérdés, hogy a kiváltó ok ez volt. Ám a kereszténydemokrata párt élén eddig eltöltött 14 hónapban sok öröme nem lehetett. Kezdetben több gesztust tett a CDU jobbszárnyának, amit épp az a mérsékelt csoport vett rossz néven, amely a pártelnöki székbe segítette őt. Akadtak meggondolatlan kijelentései is. Például amikor megválasztásának idején azt közölte, hogy nem akar tárcát magának, mert a pártvezetés egy embert kíván. Aztán telt múlt az idő, egyre csökkent a népszerűsége, e folyamatot azonban úgy akarta megoldani, hogy tavaly áprilisban elvállalta a hadügyi tárcát, miután az addigi védelmi minisztert, Ursula von der Leyent az Európai Bizottság elnökének választották meg. (A hadügyi tárcáról nem mond le Kramp-Karrenbauer, Merkel továbbra is a csapatában szeretné látni.)
Kramp-Karrenbauer tegnapi lemondásakor azt is megemlítette, nem lehet szétválasztani a CDU elnökségét a kancellári tisztségtől. Ebben sok igazság rejlik. Eleve rendkívül nehéz lehet Angela Merkel örökébe lépni, hiszen nem egyszerű német kancellár, hanem Európa első számú és megkérdőjelezhetetlen vezetője.
A CDU elnöke mindig csak másodhegedűs volt Merkel mögött. Ennek is szerepe volt ebben, hogy
a múlt heti türingiai válság egyértelműen azt mutatta meg: nincs tekintélye a keletnémet tagszervezetek körében. Több kereszténydemokrata keletnémet politikus nem talált kivetnivalót abban, hogy múlt szerdán a szabaddemokrata Kemmerichet a szélsőjobboldali AfD és a CDU támogatásával választották meg tartományi kormányfőnek. Ez pedig arra utal, hogy a CDU-nál egyre erősebbekké válnak azok a hangok, amelyek szerint a párt túl centrista politikát folytat, így elengedhetetlen egy „jobbra át”. Ez azonban valóságos öngyilkossággal érne fel. Amikor például Horst Seehofer, a Keresztényszociális Unió (CSU) volt elnöke radikális, szélsőséges kijelentéseket tett a menekültválság kapcsán, és keményen bírálta Merkel bevándorláspolitikáját, zuhanni kezdett pártja közkedveltségi mutatója. Kramp-Karrenbauer népszerűsége is azért esett már a kezdet kezdetén, mert gesztusokat tett a jobbszárnynak.
Tény azonban az is, hogy a pártelnöknek kezdettől fogva rendkívül nehéz dolga volt, mert nem számíthatott a CDU erős embereire. A 2018-as pártelnökválasztás után ugyan elásták a csatabárdot Frierdrich Merz-cel, akit hajszállal szorított a második helyre, utóbbi azonban – jó ismerői szerint is – folyamatosan arra törekedett, hogy megkaparintsa a kancellári széket. Merz Kramp-Karrenbauert nem bírálta ugyan, Merkelt azonan annál inkább, ami szintén arra utal, hogy ambícióit nem adta fel.
A CDU elnökhelyettesére, Armin Laschetre sem számíthatott, aki a háttérben keverte a kártyákat és keltette a hangulatot a kereszténydemokraták első embere ellen. Markus Söderrel, a testvérpárt, a CSU elnökével is különös volt a viszonya. Bár azt hangoztatták, nem viszik a közvélemény elé az uniópártok esetleges vitáit, amint ez Seehofer CSU-elnöksége alatt történt, mégis volt kettejük között némi rivalizálás amiatt, mert Söder alaposan elgondolkodna egy esetleges kancellárjelöltségen. Sokakat megdöbbentett, hogy idén, év elején Söder a kormány átalakítását követelte, amire Merkel határozott elutasítással válaszolt.
Mint a Süddeutsche Zeitung megjegyzi, érdekes az, hogy Kramp-Karrenbauer egyik legnagyobb korábbi ellenfele, a CDU elnökségéért 2018-ban szintén induló Jens Spahn a többiekkel szemben beállt a sorba és Kramp-Karrenbauer szekerét tolta. Spahn, aki korábban a CDU jobbszárnyának radikális szószólója volt, mérsékelt politikus lett, s ez népszerűségének is igen jót tett.
Kramp-Karrenbauer ugyan csak az év második felében távozik a CDU éléről, a nagykoalíció munkáját azonban aligha segíti, hogy a kereszténydemokratáknál ismét megkezdődik a helyezkedés a pártelnöki, egyúttal a kancellári tisztségért. Sokadszorra merül fel a kérdés, mi lesz a nagykoalícióval? Marad-e a helyén Angela Merkel a 2021-es választásig? Mennyire gyengíti meg a kancellár pozícióját az, hogy kudarcot vallott az az általa felállított szisztéma, amely szerint szétválasztható a kancellári tisztség a pártelnökségtől? Minden attól függ, kit választanak meg a következő CDU elnöknek. Ha Friedrich Merzre esne a választás, akkor meg lennének számlálva Merkel, illetve nagykoalíciójának napjai.
A kancellár rendre rendkívül élesen állt ki az AfD-vel való mindenfajta együttműködés ellen. Akadnak azonban a pártban olyan vélemények, amelyek szerint ő tehet az Alternatíva felemelkedéséről amiatt, mert túlságosan szociáldemokrata politikát folytatott. Mindenesetre a Süddeutsche Zeitung úgy véli, Kramp-Karrenbauer távozásával Merkel 2021 végéig tartó kancellári megbízatása is valószínűtlenebbé vált. Ez a bizonytalanság igen rossz hír Európának, egy sor uniós projekt várólistára kerülhet.
Már mozgolódnak az utódjelöltek
Annegret Kramp-Karrenbauer esetleges utódaként egyelőre két politikus neve kerül szóba. Friedrich Merzé és Armin Lascheté. Merz viszonya meglehetősen hűvös Angela Merkellel, hiszen 2002-ben épp a jelenlegi kancellár nyomására kellett lemondania a CDU frakcióvezetői tisztségéről. Talán némi revansvágy is volt benne, amikor 2018-ban úgy döntött, megpályázza a kereszténydemokraták elnöki tisztségét. Némiképp váratlan volt a bejelentése, mert 2009-ben visszavonult a politikától. Merzre egyfajta Messiásként tekint elsősorban a CDU konzervatív, üzletbarát szárnya, illetve mindazok, akik már alig várják, hogy Angela Merkel végre nyugdíjba vonuljon. Merz nem egyszer kifejtette, az Európai Unió és a NATO nagy híve.
Armin Laschet afféle szürke eminenciás a CDU-nál. 2017 júniusa óta a befolyásos tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, egyúttal a kereszténydemokraták alelnöke. Szövetségi posztra ugyan nem pályázott, de hírek szerint egyre inkább kacérkodik a Berlinbe költözés gondolatával. Az uniós együttműködés elmélyítésének híve, elsősorban a terrorellenes, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az energiapolitika terén. Úgy véli, az Európai Bizottság elnökét közvetlenül kellene megválasztani. Merznél jóval liberálisabb, 2016-ban például hevesen ellenezte a burka tilalmát.
