„Nem mondhatjuk többé, hogy a jégkorong a miénk” – írta a New York Times, miután 1979. február 11-én a hajdani szovjet jégkorong-válogatott 6-0-ás csapást mért a Nemzeti Hoki Liga legjobbjaira a Challenge Cup döntőjének harmadik találkozóján. Az első meccset az észak-amerikai együttes nyerte 4-2-re, a másodikat a kelet-európai csapat 5-4-re.
Pedig a „komandából” 1404 válogatottság hiányzott. Vjacseszlav Fetyiszov (309), Vlagyimir Lutcsenko (281) és Alekszandr Malcev (321) sérülés miatt nem játszhatott, míg Gennagyij Cigankovot (201) és a két és fél évvel később, harminchárom esztendős korában – autóbaleset következtében – örökre eltávozó Valerij Harlamovot (292) váratlanul kihagyta Viktor Tyihonov szövetségi kapitány. Aztán a döntő második mérkőzésén Vlagyiszlav Tretyak (295) is megsérült, e miatt a válogatottban addig csak egy meccsen védő Vlagyimir Miskin állt a háló elé.
„Sírtak” is a szovjet küldöttség vezetői szépen, de ugyanígy panaszkodtak a torna kezdete előtt, hogy nem elég a hazai pálya lelátói előnye, szokatlanul keskeny lesz a játéktér, s azon nem érvényesülhet a finom kombinációs játék... Azért Hollandiában találtak egy pályát, amelynek jégfelülete megegyezett a Madison Square Gardenével, s ott készült fel a csapat Amerikára.
A jelek szerint alaposan.
A helyszínen 17 545 néző döbbenten tapasztalta, amint a jégkorong braziljai lerombolták a tengerentúli profi liga mítoszát. A csapatkapitány Borisz Mihajlov, aki a meccs embere volt, szólóból vágta be az elsőt, Viktor Zsluktov Helmut Balderis passzából a másodikat, hogy aztán a harmadik harmadban szem-száj elálljon tényleg. Irek Gimajev megjátszotta Balderist, 0-3; Vlagyimir Kovin távolról lőtt nagy gólt Gerry Cheeversnek, 0-4; Szergej Makarov fonákkal emelt a felsőbe, 0-5; végül Alekszandr Golikov küldött békés, de védhetetlen bombát a kapuba, 0-6.
Mennyi?
Nem tévedés, 0-6!
„Sokkolva érzem magam – mondta Bobby Clarke, a vesztes csapat kapitánya, a Philadelphia Flyers centere. – Az a Mihajlov meg folyton csak nevetett...” „Szörnyű” – mormolta maga elé a harminckilenc éves Cheevers kapus. „Ekkora szégyent! A végén még annak is örülhettünk, hogy csupán hat gólt kaptunk” – összegzett Guy Lafleur, a Montreal Canadiens szélsője, aki 176 706 szavazattal az első helyen került be az NHL válogatottjába, melyet a közönség voksai alapján állítottak össze.
„Mindent beleadtunk, s tulajdonképpen nem is hokiztunk rosszul. Ám a másik oldalon olyan szovjet csapat játszott, amelynél jobb talán nincs is” – említette Denis Potvin, a New York Islanders bekkje.
A lapok is azt írták: „Ez minden idők legjobb szovjet válogatottja.”
A szélvész gyors és szédítően technikás csapat az 1979-es moszkvai világbajnokságon 11:1-re és 6:1-re nyert Csehszlovákia, 11:3-ra és 9:3-ra Svédország, 9:2-re és 5:2-re Kanada együttese ellen. Tyihonov akkor már beválogatta Harlamovot, így az első támadó trojka a Mihajlov, Petrov, Harlamov, a második a Balderis, Zsluktov, Kapusztyin, a harmadik a Makarov, Vlagyimir Golikov, Alekszandr Golikov hármas volt. Alekszandr Jakusev (221 válogatottság / 145 gól) csak a negyedik trióba fért be, Malcev (321/213) azon a vb-n még abba sem...
Két évvel később Montrealban Zsluktov a negyedik sorba került Homutov és a múlt héten elhunyt Szkvorcov közé, az első trojkát Krutov, Larionov, Makarov, a másodikat Salimov, Sepeljev, Kapusztyin alkotta. (A cselművész Harlamov már végső nyughelyén pihent.) Ez a garnitúra a Kanada Kupa döntőjében 8:1-es vereséget mért a házigazdák válogatottjára, amelyben mindenki a pályán volt Ray Bourque-től Mike Bossy-ig, Lafleurtől Wayne Gretzky-ig. Szergej Sepeljev, aki az előző év decemberében mutatkozott be a vörös mezes művészegyüttesben, klasszikus mesterhármassal keserítette el Mike Liut kapust; igaz, az alig huszonegy éves Igor Larionov is berámolt kettőt, míg a hozzá hasonló korú, azaz poétikusan ifjú Vlagyimir Krutov létszámhátrányos helyzetből érte el az ötödik szovjet gólt.
A vendéglátók csapatából Clark Gillies iratkozott fel a szerzők listájára. Nem tudom, a tartalék Miskin meg merte-e említeni Tretyaknak: „Én New Yorkban speciel nem kaptam egyet sem...”
