Válaszút

Angela Merkelt egykor gyakran bírálták amiatt, hogy nem gondoskodott az utódlásáról. Ezért találta ki azt a megoldást, hogy utolsó kancellári mandátuma első hónapjaiban leköszönt a kereszténydemokraták elnökségéről, utóda pedig 2021-ben kancellári örökébe léphet. 2018 decemberében a CDU küldöttei, ha szűk többséggel is, Annegret Kramp-Karrenbauernek szavaztak bizalmat. Sokan második Merkelnek tartották, aki gondoskodik arról, hogy az átmenet békés, szinte észrevétlen legyen. Úgy, hogy Németország megőrzi vezető szerepét az uniós politikában, hiszen Berlin nem kíván magába fordulni, mint Donald Trump alatt az Egyesült Államok.
Merkel tervét azonban nem koronázta siker. Hiába hasonló Kramp-Karrenbauer és a kancellár személyisége, a volt saar-vidéki miniszterelnökből hiányzik az a karizma, ami Merkelt jellemzi. A válsághelyzetekben az ösztöne is cserben hagyta, s a múlt heti türingiai válság nyomán – amikor a CDU együtt szavazott a szélsőjobboldali AfD-vel az új tartományi miniszterelnökre – az is kiderült, hogy Kramp-Karrenbauer szava mit sem számít a tagszervezetek számára. Csak Angela Merkel mentette meg a helyzetet , miután egyértelművé tette: megengedhetetlen, hogy a CDU bármilyen kérdésben egy követ fújjon az AfD-vel. Egyértelművé vált: hiába a német sajtó által csak AKK-ként emlegetett politikus a CDU elnöke, valójában még mindig Merkel a párt erős embere. 
Ez azonban csak az egyik gond. A másik az EU jövője szempontjából súlyosabb ennél. Csakúgy, mint a CDU 2018-as elnökválasztása előtt, ezúttal is fellángol a kereszténydemokratáknál a vita: merre haladjon tovább a párt? Maradjon-e középen, vagy mozduljon el jobbra? Ha a favoritnak számító Friedrich Merzet választják meg a CDU következő elnökének, s ő lesz a kancellárjelölt is, akkor feltételezhető, hogy pártja olyan témákat is le akar fedni, amelyek eddig az AfD prioritásai voltak. A múlt azonban azt mutatja, az erős jobbra fordulás veszélyes stratégia lenne.
Izgalmas időszak előtt áll Németország. Európa sorsa múlik azon, hogyan alakul a jövőjük.
Szerző
Rónay Tamás

Zéró emisszió

Zéró emissziós zóna lesz a Városliget - hirdeti egy óriási tábla a Nagyréten. Ez azt jelenti, hogy a Városliget környezetbarát hellyé válik: hiszen a lekerített területen 120 darab geotermikus szondát nyomnak a talajba, hogy így fűtsék és hűtsék a Magyar Zene Házát.
Való igaz, hogy a geotermikus talajszonda nem bocsát ki égésterméket… ott, ahol a talajba kalapálták. Csak ott, ahol a glikolos víz keringtetéséhez szükséges elektromos áramot állítják elő, és ahol gyártották, és ahol majd megsemmisítik. De az már nem a Városligetben történik. Amit nem látunk, az nincs.
Na de mennyi volt a Városliget károsanyag-kibocsátása, mielőtt több ezer tonnányi beton-kultúrát elkezdtek beleépíteni? Káros anyagot nem bocsátott ki szegény Liget, csak hasznot hajtott. Nem keveset. Minden egyes fája (kb. 50 éves korában) egy városlakó éves oxigén szükségletét termelte meg. Ugyanez a fa úgy tudott nőni, fejlődni, hogy közel 70 kg szén-dioxidot kötött meg 1 év alatt. Ez figyelemre méltó teljesítmény, mert egy autó egy óra alatt 20 ember oxigénszükségletét használja fel, és sok más vegyület társaságában nyomja a levegőbe a szén-dioxidot.
Némi fejszámolás után könnyű belátni, hogy az új épületek, közművek, utak fektetésével, fák százainak kivágásával milyen kárt okoznak az építkezések. Ennyi fa, cserje, gyepfelület létfontosságú oxigén termelése és a szén-dioxid kivonása szűnt meg! Saját erejéből szívta fel a vizet a talajból, párologtatta el sok-sok éven keresztül temérdek fa, cserje, gyepfelület. Nem kellett záportározó és elektromos keringtetés, csak kellemesre lehűlt a levegő, és a fa lombkoronájával árnyékot is tartott a fejünk fölé. Ez volt ám az attrakció!
Mennyi volt a Városliget korábbi emissziója? Szavakkal kifejezhetetlen. Javította a levegő minőségét, kereken kétszáz évig. Innen értük el a zéró emissziót. Azaz megszüntettük a hasznos funkciókat, és odatelepítettünk (nem nagyon?) károsakat. Mindezt uszkve 300 milliárd forintért. És valóban zéró lesz a városligeti építkezés következtében a károsanyag kibocsátás? Korántsem. Akkor hogy jön ki a „zéró”? Úgy, hogy ha nem számolunk a régi épületek és Felvonulási tér bontásával járó porral, kipufogással. Figyelmen kívül hagyjuk az építkezés közben elszenvedett károkat. Ha nem gondolunk az épületek üzemeltetéséhez szükséges személy és teherautó forgalomra, az áru- és szemétszállításra, a buszokra, a 20 év múlva lebontandó hitvány épületek eltakarítására. És arra, hogy mindezektől majd csak 50-100 év múlva szabadítanak meg bennünket a felcseperedő facsemeték (ha egyáltalán).
Hogyan lehetne környezetbarát hely a Városliget?  Ha parkként újították volna fel, nem telepítenek bele egy lakótelepnyi betont, utakat és közműveket. Hol lehetett volna valóban zéró kibocsátású és környezeti haszonnal is járó épületeket építeni? A rozsdaövezetben, ahonnan eltűnt volna a sok évtizedes szennyezett talaj, a rengeteg invazív növény, mindez a helyét átadta volna modern és hasznos épületeknek, közösségi tereknek, parkoknak, játszótereknek, sportpályáknak.
Hol lehetne eredménynek elkönyvelni a „zéró kibocsátást”? Ott, ahol eddig sok káros anyag kibocsátás történt: ahol használt gumival fűtenek, ahol még mindig a 150 évvel ezelőtti, egyrétegű ablakok mellett fűtjük az utcát, ahol málló vakolat sem tartja már a házban a meleget. Egy épületszigetelés és fűtéskorszerűsítés után nagyságrendekkel kevesebb energia felhasználással tudnának fűteni a középületeket. De a Városliget „kibocsátása” hasznos oxigén termelés és még hasznosabb szén-dioxid lekötés volt! Csak pozitív kibocsátása volt! 
Ha ezt a sok pozitívumot cseréljük nullára, bizony pirruszi győzelmet arattunk. „Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk!” Legyünk óvatosak az ilyen környezetvédelminek hazudott látványberuházásokkal. A szerző Podmaniczky-díjas városvédő 
Szerző
Garay Klára

Budapest D.C.

Európában általában a legnagyobb és a legszerencsésebb fekvésű városokból szoktak fővárost csinálni. A kivételek ritkák, de vannak. Az Amerikai Egyesült Államok fővárosa Washington D. C. A két kísérő betű azt jelenti, hogy a Columbia kerületben lévő területről van szó, amely egyik államhoz, egyik városhoz sem tartozik, nincs senkinek alárendelve. 
Ez nem a véletlen műve. Azért alakították ezt így az „alapító atyák”, hogy megóvják a fővárost és benne az elnököt bármely állam befolyásától, vagyis attól, hogy zsarolási potenciálja legyen a fővárosnak az elnökkel (a kormánnyal) szemben. A dolog máig jól működik, pedig mindenféle történelmi tapasztalat az ötlet ellen szólt. Csakhogy Washington és Jefferson új világot akartak teremteni, számukra az európai típusú (rendi) zsarnokság kialakulásának megakadályozása mindennél fontosabb volt. 
Budapest esetében egészen más a helyzet. A város 1873-as megalakulásakor két városrésze eltérő hagyományokkal rendelkezett. Buda – többnyire – az uralkodót képviselte, ezért stílusa az egész ország felé sugárzott. Pest - kis német iparvárosból - jelentős polgári központ lett 1848-ra, és mint ilyen, első volt a Kárpát-medencében. Igazi fővárosi szerepet Trianon után kapott. Egyrészt azért, mert a kis Magyarországnak egyetlen nagyvárosa maradt, másrészt pedig immár igazi kormányzati és kormányzói székhely lett, nem Bécs kihelyezett részlege, mint a monarchiában és azelőtt. Buda és Pest fejlesztése a Horthy érában szolgálta ugyan a revizionista célokat, de mégsem épültek testidegen, ízléstelen monstrumok. 
Azt sem lehet állítani, hogy a kormányzó környezetének jelentős részét képező arisztokrata klikk szerette vagy támogatta volna a városias (polgári-liberális) kultúrát - bár hébe-hóba még ilyesmi is előfordult -, azonban nem gyilkolta azt. A létezett szocializmus első dekádja pedig megkísérelte ráhúzni a fővárosra a szocialista realizmus feszülő zakóját, azonban idő és pénz híján viszonylag keveset ártottak a városközpontnak. A Sztálin-szobron és a Népstadionon kívül nem emlékszem rendszerigenlő központi förtelmekre. A hosszú álpuritán Kádár éráról mai eszünkkel már városépítési tekintetben nem mondhatunk túl sok rosszat. 
A rendszerváltás – a kezdeti liberális városvezetés ellenére – alig változtatott Budapest státuszán. Elsősorban főváros maradt, és ha másodsorban is, de európai jellege nem veszett el teljesen. Sajnos ennek az időszaknak az emblematikus beruházása – a Bán Ferenc tervezte Erzsébet téri Nemzeti Színház - a legelső Fidesz-kormány puccsa miatt nem épült meg. Ez az épület lehetett volna a régóta hiányzó „kristályosodási pont”, amely köré elhelyezkedhetett volna az ország fővárosa és Budapest új centruma. 
Egyetlen diktátor sem volt olyan veszélyes a városra, mint Orbán Viktor rossz ízlése. A kormányfőt csak saját hatalmi pompájának giccses hirdetése és a sport-világhatalmi téveszme instruálja. Sajnos tudja, hogy Felcsút egyik vágyának a kielégítésére sem alkalmas. A baj az, hogy Budapest sem, amit viszont ő nem hisz el. Ami a Várral és a Kossuth térrel történik, az anakronisztikus történelmi paródia, a legkevesebb, ami elmondható e két sokkal jobb sorsra érdemes központi helyről az az, hogy a köztársasági eszme tagadása. A Liget, a Duna Aréna, a Puskás stadion, az új ferencvárosi atlétikai gigaberuházás (és szinte minden más terv) a kultúra rombolását, a lumpen-turizmus (lásd sport-turizmus) kiszolgálását jelenti, és a budapesti élet züllését eredményezi. És akkor még a Széchényi Könyvtár meg a Természettudományi Múzeum kitelepítését, illetve az állatkerti beton szarkofágot (biodóm) nem is tettük a számlára. A rossz ízlés és az ártó szándék naponta keseríti el a Budapestet szerető magyarokat. 
Budapest 23 kerületének meg kell szabadulnia mind a kormányhivataloktól, mind pedig a sportturistáktól. A kormány vásároljon magának egy nagy zöld mezőt, nevezze el 24. kerületnek. Építsen oda egy kormányzati negyedet és 5 stadiont. Hozzá olimpiai és kormányzati falut. Vezessen oda kis, nagy és gyorsvasút. 
Kedves Kormány! Kedves Főváros! Váljanak el. Mindketten jobban járnak. A szerző orvos 
Szerző
Haskó László