Egy cég, két szakszervezet

Jó érzéssel olvastam, hogy a magyarországi Spar áruházláncnál már január 9-én lezárult a 2020-ra évre vonatkozó bértárgyalás, és a hazánkban 13 ezer munkavállalót foglalkoztató multinacionális cég megállapodott az ágazatban és a vállalkozásnál egyaránt reprezentatív (meghatározó) szakszervezettel, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetével (KASZ). A vállalat a garantált bérminimum, illetve a minimálbér jogszabályban rögzített mértékéhez képest magasabb bért biztosít munkatársainak, amit továbbra is kiegészít hűségprogramjának juttatási elemeivel. (A boltokban dolgozóknak az eltöltött évek számától függően változatlanul évente minimum 40, maximum 100 ezer forint jár SZÉP-kártyára. Új elem a 13. havi juttatás kiterjesztése az év első felében belépők számára. Továbbra is él a dolgozói vásárlási kedvezmény is. Jó hír az is, hogy a cég 2020-ban is új munkahelyeket teremt: az idei beruházási keret meghaladja a 31,6 milliárd forintot, amit az osztrák családi tulajdonban lévő vállalat Magyarországon fektet be.

Naivan azt gondoltam, hogy „mindenki boldog”: a vállalkozás, a szakszervezet (KASZ) és nem utolsó sorban a munkavállalók. Az érdemi béremelés megtörtént, a munkaügyi kapcsolatok – mostanában biztosan - rendezettek. Ez az elégedettségem január hónap végéig tartott, addig, amíg el nem olvastam a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének (KDFSZ) közleményét, amelyből hosszan idézek: „A Spar áruházláncnál hivatalos képviselettel rendelkező Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) ezúton fejezi ki a nyilvánosság felé, hogy elfogadhatatlannak tartja, miszerint a bértárgyalásokra és a bérmegállapodás aláírására a Spar-munkavállalókat is képviselő KDFSZ előzetes tájékoztatása, bevonása nélkül került sor. Emiatt szakszervezetünk az érdekérvényesítést elvégezni nem tudta a Spar és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) között egyoldalúan megkötött 2020-as bérmegállapodás során. Sajnálattal közöljük, hogy tapasztalataink szerint a vállalat a KDFSZ törvényesen folytatott tagszervezési tevékenységét és érdekérvényesítési törekvéseit folyamatosan akadályozza a Spar üzletekben, emiatt a szakszervezet hónapok óta perben áll a munkáltatóval. Az pedig megítélésünk szerint károsan megosztó és a munkavállalók érdekeit egyáltalán nem támogató hozzáállás, hogy a Sparnál működő reprezentatív szakszervezet, a KASZ nem vállal szolidaritást a következetes munkavállalói érdekvédelemben partnerségre törekvő társ-szakszervezettel, amelyet diszkriminációval sújt az osztrák tulajdonú áruházlánc a magyarországi kereskedelemben alkalmazott magyar munkavállalók kárára.”

Most hosszan viccelődhetnék azon a megfogalmazáson, hogy a KDFSZ az „érdekérvényesítést elvégezni nem tudta”, de nem teszem, mert sokkal nagyobb értetlenséget és ellentmondást látok. A KDFSZ nyilatkozata (január 31-i) a Spar-KASZ megállapodás után három héttel született, akkor, amikor már a tárgyaló és kontraktust kötő felek a gyakorlati megvalósítás részletein dolgoztak. Nem ismerem a Sparnál lévő – belső – szakszervezeti viszonyokat, de abban biztos vagyok, hogy az osztrák „anya” és magyarországi „leánya” pontosan tudja, hogy melyik szakszervezettel kell tárgyalnia, és melyikkel lehet érdemi bérpaktumot kötni. Lehet, hogy a KDFSZ nem rendelkezik olyan erős cégszintű képviselettel, ami lehetővé és érdemessé tenné, hogy a bértárgyalásokon és szerződés aláírásán részt vehessen.

A KDFSZ közleménye szerint a Spar Magyarország akadályozza szerveződésüket, amely állítást azért illene bizonyítani. A munkáltatónak az is lehetne érdeke – ez az én csúnya spekulatív megközelítésem -, hogy minél több szakszervezet legyen a munkahelyen, annál inkább aprózódik a munkavállalók ereje. Jó példa erre a MÁV-csoport, ahol két kezemen sem megszámolható szakszervezet működik. Ennél kényelmesebb helyzete nem is lehet a munkáltatónak. A Spar nem így gondolkodik: a cég a meghatározó dolgozói érdekképviseletekkel akar dűlőre jutni munkaügyekben. Egyszerű és logikus megközelítés, az osztrák munkaügyi kultúra átkelt Hegyeshalomnál.

A hatályos Munka Törvénykönyve szerint a szakszervezet kollektív szerződés kötésére akkor jogosult, ha a munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma eléri a kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók létszámának tíz százalékát. Ennek a követelménynek – vélhetően – a KDFSZ nem felel meg. A történésekből és a KDFSZ nyilatkozatából azt szűröm le, hogy a szervezet nem a munkáltatóval szemben küzd a dolgozók érdekeiért, hanem a KASZ által kötött megállapodást próbálja gyengíteni. Az is valószínűsíthető, hogy a KDFSZ szervezettségi szintje igen alacsony, hiszen a munkáltató sem „oszt neki lapot”.

A hatályos munkajog engedi, hogy egy munkáltatónál több szakszervezet működjön, de azt nem törvényesíti, hogy a munkahelyi békét és a rendezett munkaügyi kapcsolatokat markáns támogatással (értsd: jelentős tagsággal) nem rendelkező szerveződések veszélyeztessék. Bizonyára sok területen lehetne javítani a szakszervezetek működési körülményein, de két dologban nem célszerű, és nem is szabad engedékenynek lenni. Egy munkahelyen csak egy kollektív szerződés köthető, és ezt csak az a szakszervezet (azok a szakszervezetek) hitelesíthetik aláírásukkal, amely/amelyek jelentős dolgozói háttérrel és felhatalmazással rendelkeznek. Ezt a munkavállalói hátteret kell kiépítenie a KDFSZ-nek is, és rögtön érdemi beleszólásuk lesz a Spar-ügyekbe. Addig viszont még sokat kell erősödniük. Nem szövegben.

A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció szakértője