Előfizetés

Koncot dobott a népnek az új bolgár főügyész

Gál Mária
Publikálás dátuma
2020.02.13. 16:12
Korrupció ellenes tüntetés Szófiában 2018 januárjában
Fotó: DIMITAR DILKOFF / AFP
Számtalan kérdés felmerül Ivan Gesev népszerű döntése kapcsán.
Az egykori vasfüggöny mögötti országok mindegyikére kihatással lehet az új bolgár főügyész szerdai bejelentése, miszerint felülvizsgálják az állami cégek rendszerváltás utáni privatizációját Bulgáriában. Ivan Gesev főügyész a vizsgálatok lefolytatásával a bolgár belbiztonsági hivatalt bízta meg. Amint az MTI is beszámolt róla, a bolgár államvagyont 40 milliárd dollárra (12 ezer milliárd forint) becsülték az 1989-es rendszerváltáskor. A szófiai állami privatizációs hivatal közlése szerint viszont 2018 novemberéig mindösszesen 18,7 milliárd leva (3 ezer milliárd forint) folyt be az államkasszához, holott ez idő alatt a bolgár állami tulajdon 66 százaléka magánkézbe került. A Cassza bolgár internetes portál rámutat, az új tulajdonosok még mindig több mint egymilliárd levával (173 milliárd forint) tartoznak az államkincstárnak. A privatizációs megállapodásokból 174-et külföldi – a többi között belga, német, görög, osztrák, orosz, illetve spanyol – befektetőkkel bonyolított le a bolgár állam. Gesev döntését a konzervatív kormánypártok és az ellenzéki szocialisták, de a török kisebbségi párt is üdvözölték. Nem véletlenül, Bulgária az Európai Unió legkorruptabb országa, az utolsó a Transparency International korrupciós listáján, többek között ennek is köszönhető, hogy az ország eredetileg 2010-re tervezett csatlakozása a schengeni övezethez mindmáig nem történt meg. A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben számtalan korrupciós botrány rázta meg a balkáni államot, kormányválságok sora zajlott le, a helyzet azonban mintha semmit sem változott volna. A nagyközönség szemében pedig – akárcsak a térség más államaiban – a privatizáció a korrupció melegágya volt, az országot uraló oligarchák jórészének vagyona ide vezethető vissza. A főügyész népszerű döntése kapcsán azonban számtalan kérdés merül fel, mindenekelőtt az, hogy a tartozások behajtásán túlmenően mennyire lehet ma már orvosolni az évtizedes bűnöket, hiszen a gazdasági bűncselekmények nem az elévülhetetlen bűnök kategóriájába tartoznak. Bár Kelet-Közép-Európa-szerte valóban – nem alaptalanul – tartja magát az az általános álláspont, hogy a privatizációk során szabadrablás történt, kétséges, hogy legálisan és újabb sérelmek nélkül „visszacsinálható-e” még bármi e téren. Eddig egyetlen hasonló példát ismerünk, és az nem a követendő kategóriába tartozik. Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalomrajutása után a kilencvenes évek privatizációs szabadrablását úgy orvosolta, hogy az igazságszolgáltatás keze végül csak a vele szembehelyezkedő oligarchákat érte el, a visszaszerzett állami vagyon pedig lassan az új hatalomnak kedves oligarchák bankszámláin kötött ki. A privatizációs visszaéléseket minden bizonnyal ideje lenne orvosolni mindenhol, ám egy olyan országban, ahol mind az igazságszolgáltatás, mind a sajtó függetlensége megkérdőjelezhető, igen könnyen boszorkányüldözésbe, politikai leszámolásba mehet át. De a bolgár kezdeményezés kapcsán ugyanúgy kérdés az is, hogy mindez vajon nem csak azt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet az uniós források körüli visszaélésekről, amelyben viszont a jelenlegi politikai elit érintett? A december óta hivatalban lévő Gesev főügyész kinevezése ellen tüntetések voltak Szófiában tavaly novemberben, de szót emelt ellene az ügyvédek legfelsőbb tanácsa és emberi jogi szervezetek is bírálták. Egybehangzó vélemények szerint a főügyész, aki korábban a helyettesi tisztséget töltötte be, a bolgár oligarchia kiszolgálója. A bolgár korrupciós helyzet ellenére az ország egyetlen magas beosztású tisztségviselője, politikusa ellen sem emeltek vádat korrupció miatt. A volt főügyész mégis a korrupcióellenes hatóság vezetője lett, helyettese, Gesev pedig az új főügyész. Gesev kinevezése ellen a civil szervezetek azért tiltakoztak, mert szerintük megkérdőjelezhető a kormánytól való függetlensége. Törvénytelenül tartóztatott le ellenzéki politikusokat, s tavaly nyáron, amikor az adóhatóság honlapját valakik feltörték és ellopták 5 millió ember személyes adatait, az ügyészség nem az elkövetőket kerítette kézre, nem a történtekért felelősségre vonható tisztségviselőket göngyölítette fel, hanem átlátszó ürüggyel az ország leghíresebb oknyomozó portálját, a Bojko Boriszov kormányfőt 2013-ban leleplezésével megbuktató, s azóta is számos magas rangú politikus korrupciós ügyeit feltáró Bivolt és annak főszerkesztőjét vette célba.

Bizalmatlan a lakosság

A főügyész kinevezése elleni tiltakozások idején, tavaly novemberben végzett felmérések szerint a megkérdezettek 49 százaléka értékelte negatívan a főügyészség  munkáját és csupán 10 százalék vélekedett pozitívan. Ez még a 2013-as, akkor is rossznak számító eredményhez képest is jelentős romlást jelent, akkor még 35 százalék gondolta úgy, hogy a főügyészség megfelelően látja el feladatát. A Szabad Európa Rádió egyik tavaly őszi elemzése szerint a főügyészségbe vetett bizalom végleges összeomlásának kezdetét a negyedik legnagyobb bolgár bank, a KTB 2014-ben bekövetkezett csődje kapcsán végzett vizsgálat indította el. A főügyészség akkor vádat emelt Cvetan Vasziljev főrészvényes ellen, viszont futni hagyta Deljan Pejevszki oligarchát, aki kihasználva a káoszt megszerezte a bank részvényeinek tekintélyes részét.

Titokban feltört titkosítás – A fél világot lehallgathatta az amerikai és a német hírszerzés

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.02.13. 15:10

Fotó: SAUL LOEB / AFP
Egyelőre sok a kérdőjel a lehallatások kapcsán, amelyet a hamburgi Spiegel az évszázad legdurvább kémtevékenységének nevezett.
Száznál is több országnak adta el titkosító eszközeit, illetve kódolási technikáit a steinhauseni székhelyű Cyrpto AG – a hidegháború idején és azután is. A vállalat ügyfélkörébe egyaránt beletartoztak a NATO, a szocialista blokk és a a harmadik világ országai, elvégre a híres svájci semlegesség egyfajta garanciát jelentett szerkezeteik megbízhatóságára. A látszat azonban csalt: a Crypto AG valójában az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Német Hírszerző Szolgálat (BND) érdekeltségéhez tartozott, amelyek a vállalatnak köszönhetően könnyedén törhették fel olyan országok titkosnak szánt üzeneteit, mint például Irán, Szíria vagy éppen Magyarország. Az amerikai és a német hírszerzés úgynevezett Rubicon hadműveletről először a ZDF, a svájci közszolgálati rádió és a Washington Post számolt be kedden. Eszerint a két titkosszolgálat évtizedeken keresztül figyelt meg különböző országokat a Crypto AG szerkezetein keresztül: úgy módosították azokat, hogy a CIA és a BND is fontos adatokhoz juthatott hozzá. A cég termékeiből még a Vatikán is vásárolt, derült ki az amerikai hírszerzés aktáiból. A Crypto AG még a hatvanas évek végén fejlesztette ki MCC 314 nevű szerkezetét. Ebbe épített be a német hírszerzés egy modult, amely a titkosszolgálatoknak továbbította az adatokat. A német csúcstechnika azonban ezúttal nem bizonyult tökékéletesnek, már a hetvenes években több megrendelő felfedezte a turpisságot. Bár egyebek mellett Jugoszlávia is rájött arra, hogy az MCC 314-el valami nincs rendjén, továbbra is a Crypto AG szolgáltatásait vette igénybe. Ausztria a hetvenes években szintén rájött arra, hogy a szuperbiztonságosnak ítélt svájci szerkezet nem annyira megbízható. Természetesen azok az országok, amelyek szembesültek azzal, hogy a Crypto AG termékeivel gond van, akkor még nem tudták, hogy az egész mögött a két titkosszolgálat machinációi állnak. Először a kilencvenes években lehetett sejteni azt, hogy a svájci vállalat összejátszik a „nagy testvérekkel”. 1995-ben a Baltimore Sun egyik cikkében állította azt, hogy a Crypto AG fontos adatokat továbbít az amerikai titkosszolgálatnak, az NSA-nak. A lap a hetvenes évekből származó dokumentumokkal is alátámasztotta állítását. 2000-ben az Európai Unió az Echelon-kémhálózatról írt jelentése is arra utalt, hogy a kódolásra szolgáló szerkezeteket titkosszolgálatok manipulálták. Az Echelon rendszert még a hidegháborús időkben, a második világháború után hozták létre, létét az amerikai kormányzat egészen 2000 márciusáig tagadta. Egyes információforrások szerint az Echelon-program saját műholdakkal és földi központokkal rendelkezik. Ezek a bázisok az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland területén vannak, feladatuk a világ telefonvonalainak és elektronikus levélforgalmának figyelése, rostálása. 2015-ben aztán a BBC közölt egy szigorúan titkosnak minősített, 1955-ből származó dokumentumot, ami egyértelműen bizonyította, hogy a svájci vállalat már akkor megállapodott az együttműködésről a német és az amerikai hírszerzéssel. Egyelőre sok a kérdőjel a lehallatások kapcsán, amelyet a hamburgi Spiegel az évszázad legdurvább kémtevékenységének nevezett. Kérdés például, hogy a CIA vagy a BND mennyi információhoz jutott. Melyikük volt a fontosabb szereplő a svájci szál kapcsán. Milyen információkat kaptak és osztottak meg egymással. A Crypto AG tulajdonosi háttere is rejtélyes. A többégi tulajdonos, papíron legalábbis, egy Liechtensteinben bejegyzett vég, az úgynevezett „Európai Kereskedelmi Társaság”. A miniállamból a szálak Németországba vezettek, méghozzá a „Szövetségi Ingatlankezelőhöz”, amely hírek szerint szoros kapcsolatban áll a német hírszerzéssel, annak egyik fedőszerve lehet. A Crypto AG azonban igyekezett kiemelni a cég svájci gyökereit. Termékeit ezzel a szlogennel hirdették: „Secutity Swiss Made”, ami annyit tesz, hogy a Svájcban készített termék szavatolja a biztonságot. A berni parlament vizsgálóbizottságot állított fel az ügyben, Zöldek és a szociáldemokraták azt követelik, vizsgálják ki az ügyben a svájci hírszerzés szerepét is. A szociáldemokraták szerint az ország hitelessége forog kockán. Gyors döntés azonban nem várható a vizsgálóbizottság felállításáról, mint a Neue Zürcher Zeitung írja, csak a törvényhozás márciusi ülésszakán születik határozat róla. Az alpesi államban azért is keltett óriási visszhangot az ügy, hiszen Svájc rendre semlegességét hangoztatja. Ehhez képest kiderült, hogy egy cégük a nyugati titkosszolgálatokat segített, méghozzá igencsak tevékeny módon.

Hazatér Iain Lindsay, ősszel jön az új brit nagykövet

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.02.13. 14:41
Iain Lindsay
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Paul Fox szeptemberben érkezik, Lindsay visszavonul a diplomáciai szolgálatból.
Elhagyja Budapestet Iain Lindsay brit nagykövet, a helyét Paul Leonard Fox veszi át - tájékoztat a londoni a külügyminisztérium csütörtökön. Lindsay megbizatásának végeztével visszavonul a diplomáciai szolgálatból, írják.
Paul Fox 2020 szeptemberében érkezik Magyarországra.

Fox 2018 és 2019 között követtanácsos volt Moszkvában, előtte a Közel-Keleten dolgozott, 2006 és 2010 között pedig Varsóban volt diplomata. Szakmai pályáját 1987-ben, Jugoszláviában kezdte a brit kormány által közzétett életrajza szerint. Házas, három gyereke van. Magyarországi kinevezésével kapcsolatban Fox úgy nyilatkozott a hvg.hu szerint: „Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy kineveztek az Egyesült Királyság magyarországi nagykövetévé. Minden erőmmel azon leszek, hogy tovább erősítsem az országaink és népeink közötti szoros együttműködést az előttünk álló, izgalmas időszakban, amikor az Egyesült Királyság új kapcsolatokat létesít a régióval és a világgal”.
Lindsay 2016. március 30-án adta át a szeptemberben lejáró megbízólevelét Áder János köztársasági elnöknek. Már kinevezése után magyarul mondott köszöntőt. A skót diplomata egy hosszú interjú során a Népszavának is mesélt kelet-európai érdeklődéséről és arról, hogyan kommunikál a magyar kormánnyal vitás ügyekben, de januárban a Brexitről is részletekbe menően beszélt lapunknak.