Váratlan vége lett a brit kormányalakításnak

Egy vita kiéleződése miatt a pénzügyi tárca vezetője, Sajid Javid úgy távozott váratlanul a tisztségéből, hogy egyetlen költségvetés sem fűződik a nevéhez.

A szokásosnál is felfokozottabb izgalom előzte meg a csütörtökre várt kormányátalakítást, a Brexit-korszak első minőségi minisztercseréit, pedig Boris Johnsonnak már múlt év július 24-i hatalomra kerülése, majd a december 12-i választási győzelme után volt alkalma dönteni a Downing Street 10 hatalmas csónak alakú tárgyalóasztala körül ülő személyekről. Az „új idők hajnalán” végrehajtott módosításokat rengeteg találgatás előzte meg. Ha igaz az az információ, hogy Dominic Cummings miniszterelnöki főtanácsadó, Boris Johnson „orákuluma” a legutóbbi kormányülés után búcsúzva megjegyezte, egy hét múlva a részvevők fele nem lesz már itt, nem csoda, ha a média vérfürdőben gondolkozott.

Nyolcvanfős többsége birtokában a konzervatív vezetőnek bőven van lehetősége a manőverezésre. A kilépési törvény szentesítése után nem kell többé udvarolnia az euroszkeptikusoknak és egyensúlyoznia a párt különböző szárnyai között. Politikai megfigyelők azt várták, hogy Boris Johnson viszonylag fiatal, feltörekvő, az ideológiai felvértezettség helyett jó szakmai képességekkel rendelkező „pragmatista” politikusoknak ad esélyt a bizonyításra. Helyén maradt volna viszont a három „nagy állami tisztség birtokosa”, Sajid Javid pénzügyminiszter, Priti Patel belügyminiszter és Dominic Raab külügyminiszter.

Ahogy az e sorok írója által az elmúlt közel harminc évben követett brit kormányátalakítások legtöbbje során, ezúttal is porszem került a gépezetbe. Röviddel a déli harangszó előtt Boris Johnson dolgozószobájában kiéleződött a Downing Street 10 és a pénzügyminiszteri rezidencia, a 11. számú ház közötti hagyományos feszültség. Amikor Sajid Javid megtudta, csak azzal a feltétellel maradhat tisztségében, hogy lemond saját speciális asszisztenseiről és elfogadja egy a kormányfői stábbal közös tanácsadói testület felállítását, hirtelen „megtalálta a gerincét”. Mint Johnson szemébe vágta, „egyetlen, magára adó miniszter sem fogadhat el egy ilyen kondíciót”. A pakisztáni felmenőkkel rendelkező pénzügyi szakember, egykori bankár úgy költözik ki a Downing Street 11-ből, hogy egyetlen büdzsét sem terjesztett elő. Javid szárnyait röviddel a kinevezése után Dominic Cummings már megnyirbálta, amikor tudta nélkül menesztette sajtófelelősét, látványosan vezettetve ki őt a világ egyik leghíresebb utcájából. Javid utóda eddigi első helyettese, a mindössze 39 éves és viszonylag tapasztalatlan Rishi Sunak lett. Ennek ellenére kinevezésének hírére a Javid lemondása után értékéből vesztett font sterling látványosan feltámadt, ahogy a befektetők a közkiadások megugrását remélik a fiskális ügyek új frontemberétől.

Ugyancsak a hatalmi kontroll állt a közkedvelt Észak-Írország-ügyi miniszter, Julian Smith kiakolbólítása mögött. A közkedvelt politikus nemrégiben még nemzetközi elismerésben részesült, mert közbenjárásának volt köszönhető a belfasti autonóm kormányzás helyreállítása. Kiderült azonban, hogy Boris Johnson úgy érezte, nem lett beavatva a megállapodás minden részletébe. Elkerülte például a figyelmét, hogy brit katonák utólag is felelősségre vonhatók lesznek az északír zavargások során elkövetett bűneikért. A kormányátalakítás kapcsán sok szó esett a nők arányáról a legfelső vezetésben. A szexizmus vádjától tartó Johnson a csereberék mellett is biztosítani kívánta, hogy a szebbik nemnek továbbra is legalább hét képviselője legyen a huszonkét tagú szűkkörű kabinet tagja, és az alacsonyabb államtiktári tisztségeknek minimum felét is ők töltsék be.

A konzervatív The Daily Telegraph, Boris Johnson korábbi munkahelye szerint a kormányfő úgy érzi, „most lép igazán hatalomra”. Az elmúlt napokban súlyos, kényes, megosztó kérdésekben kellett döntenie, többek között az amerikai nyomással dacolva jóváhagyta, hogy a Huawei kínai távközlési óriás, ha csak „korlátozott mértékben is” szerepet kapjon a nagy-britanniai 5G-s rendszer fejlesztésében. Ugyancsak felvállalta az ellentmondásos nagysebességű vasúti hálózat, az HS2 (High Speed 2) megépítését, elsőként London és Birmingham között, majd észak felé haladva, 2040-re Manchesterig, illetve Leedsig, jelenlegi számítások szerint összesen 106 milliárd font értékben. Immár szabad az út a szívéhez igazán közel álló projektek felé, mint az egyes országrészek közötti különbségek kiegyenlítése, így a december 12-i választáson a torykat győzelemre vivő Észak-Anglia felvirágoztatása.