Hogy mennyire „vidám” volt a hangulat az 56. Müncheni Biztonságpolitikai konferencia előtt, jelzi: többen felvetették, Chopin gyászindulóját kellene megtenni az esemény hivatalos zeneművének. Ezzel lehetne jelezni, mennyire válságossá vált a transzatlanti viszony helyzete. S az aggodalmakat csak erősítette a konferencia, amely megerősítette: egyre mélyül a szakadék Nyugat-Európa és tradicionális szövetségese az Egyesült Államok között. A Nyugat identitásválságba került, amint erre a konferencia vezetője, Wolfgang Ischinger is utalt, s amire nem egy példát szolgáltatott a müncheni tanácskozás.
Frank-Walter Steinmeier német államfő is meglehetősen sötét képet festett világunk állapotáról. A nacionalista gondolkodás zsákutcába vezet, az Egyesült Államok számára Európa már nem központi partner – emelte ki. Steinmeier szerint a megoldást az jelentené, hogy ismét olajozottabban működjön a német-francia tengely. Németország feladata az, hogy összetartsa Európát – hangoztatta. A konferencia valóban kiváló alkalmat ad arra, hogy a jelenlévők elgondolkodjanak arról, merre halad a világ, hiszen idén 140 állam- és kormányfő, illetve külügyminiszter látogatott el a bajor fővárosba.
A szombaton felszólaló Mike Pompeo amerikai külügyminiszter igen rossznéven vette Steinmeier szavait, ám az igazi vita a washingtoni diplomácia vezetője és Emmanuel Macron között alakult ki. A francia elnök – Steinmeierhez hasonlóan – bírálta az Egyesült Államokat, amely egyre kevésbé kívánja kivenni a részét a nemzetközi konfliktusok megoldásából. Macron a Nyugat gyengüléséről beszélt, ami az előtte felszólaló Pompeo nyílt bírálata volt, hiszen az amerikai külügyminiszter a Nyugat erejét ecsetelte és azt állította, hazája nem int búcsút a transzatlanti szövetségnek. Pompeo visszautasította a Washingtont ért bírálatokat, s kiemelte, „a Nyugat győz, együtt nyerhetünk”. Úgy vélte, hamis az az állítás, amely szerint a transzatlanti szövetség a végét járná. Szerinte együtt kell fellépni a régi ellenségek, Kína, Oroszország és Irán agresszív fellépése ellen. A kínai technológiai cégeket „trójai falovaknak” nevezte. Egyúttal egymilliárd eurós pénzügyi támogatást helyezett kilátásba a kelet-európai országok számára, hogy energiapolitikai szempontból függetlenebbé váljanak Oroszországtól. Később Lindsey Graham amerikai szenátor is ellentmondott annak az állításnak, amely szerint Washington mindinkább visszavonulna. Kifejtette, ha nem foglalkoztatná az országot a világ helyzete, Münchenbe sem utazott volna el 43 kongresszusi képviselő.
Macron szintén bírálta Oroszországot, amely hackertámadásaival a nyugati demokráciákat akarja destabilizálni, s úgy vélte, ezeket a törekvéseit nem is adta fel. Moszkva e tekintetben kivételes agresszivitást mutat, választásokat próbál befolyásolni internetes hálózatok és más kibertámadások révén.
A francia elnök azt is mondta, az Európai Uniónak önállóbbá kell válnia, olyan stratégiára van szükség, amely szuverénebbé, demokratikusabbá, és egységesebbé teszi az EU-t, egyúttal megismételte, hogy saját hadseregre kell szert tennie, Németország fellépésével kapcsolatban azonban egyre türelmetlenebb. Mindez egy az Egyesült Államoktól való elszakadást is jelent. Most azonban olyan kontinenssé vált Európa, amely nem bízik a saját jövőjében. Kétségeit fejtette ki annak kapcsán, hogy Oroszország szövetségre törekedne Kínával, úgy vélte, az EU-nak stratégiai párbeszédre kell törekednie Oroszországgal. A francia elnököt számos bírálat érte amiatt, hogy túl szoros kapcsolatokat alakított ki Vlagyimir Putyinnal. Ő azzal védekezett: szükséges a párbeszéd Moszkvával. Megjegyezte, nem oroszbarát, nem oroszellenes, hanem Európa párti.
Münchenben szombaton mintegy háromezren tüntettek a konferencia ellen. Egy iraki férfi fel akarta gyújtani magát, de a rendőrségnek sikerült megakadályoznia a tragédiát.
