Orbán zöld lett, igazodik a korszellemhez, mert így akarja visszanyerni a városokat - írja a tudósítás a miniszterelnök évértékelő beszéde után. Orbán még 10 év után is magasan vezeti a népszerűségi listákat, ezért senki sem várhatja, hogy egyik napról a másikra új vonalra álljon át. Az összegzés tele volt nemzeti pátosszal, lebecsült mindent, ami liberális és hadüzenetet tartalmazott Soros ellen. De újdonság volt benne a környezetvédelem, és ezt nem lehet magától értetődőnek tekinteni. Akcionista stílusának megfelelően a szép szavakat konkrét, megfogható, a szalaghírekbe kívánkozó lépésekkel támasztja meg, amire az emberek azt mondják: itt tényleg történik valami.
Ezek az intézkedések persze nem teljesen újak, a politikus már az év elején tartott sajtótájékoztatón is utalt arra, hogy valami készül. Lehet persze, hogy csak ki akarta puhatolni a hatást. De a nyomás megvan, így lépnie kellett, mert valószínűleg még nem heverte ki az önkormányzati választások sokkját. Viszont továbbra is kiszolgálja a saját klientúráját, pl. amikor kirohan az igazságszolgáltatás és az ügyvédek ellen. Ezzel együtt érzékelni lehet, hogy a stratégák szerint a városi bázis nélkül nem stabil a kormány helyzete. Nem véletlen, hogy a Momentum immár az ellenzék legerősebb tömörülése. Orbán most nyilvánvalóan azon fáradozik, hogy a maga oldalára állítsa a zöld hívek egy részét.
A másik német jobboldali országos napilap szintén azon tanakodik, vajon tényleg zöld klímavédő lett-e Orbán Viktorból. Hogy győzni tudjon két év múlva, ahhoz persze meg kell győznie a városi fiatalokat is, ám kérdés, hogy erre alkalmas eszköz-e az éghajlat védelme, amit vasárnap hazafias és keresztény kötelességnek nevezett. Mindazonáltal az évértékelés célja ezúttal is az volt, hogy a vaskos kijelentések bekerüljenek a szalagcímekbe. Ám ezek csak üres frázisok voltak, csali az újságíróknak. Az érdekes az volt benne, hogy körvonalazta, miként akarja megnyerni a 2022-ben esedékes választásokat. Hiszen a kampányt már az év elején rendezett sajtótájékoztatóval megindította.
Ehhez részben más témákhoz és eszközökhöz folyamodik, mint idáig. A jelszó változatlan: csak semmi migráció! És még mindig Soros a fő ellenség. Új elem viszont a klímavédelem, amihez konzervatív, kereszténydemokrata stratégiát tart szükségesnek. Merthogy a zöldek belül igazából vörösek. Így őket Orbán leszólja, viszont bizonyos eredményeket saját klímapolitikájának sikereként mutat be – ez az új irányvonal. Ez azért fontos, mert a téma sokat számít a városlakó fiatalság körében. Ez volt Karácsony Gergely győzelmének az egyik titka. Meg az, hogy ő maga is fiatal, akivel az urbánus kortársai azonosulni tudnak.
Orbán számára gond, hogy 10 éve alatt 1,2 millió választásra jogosult halt meg, és helyüket egymillió új választó foglalta el. Márpedig ők inkább a Momentumot támogatják. Ily módon a Fidesznek új, fiatal arcokat kell felmutatnia, és új hangot kell megütnie az ifjúsággal szemben. Ezért bukkan fel annyi új, fiatal nő a hivatalos propagandában. Lásd Rácz Zsófiát, aki még a diplomáját sem szerezte meg, ezért törvényt kellett módosítani a kinevezéséhez. Ám kérdés, hogy mindezzel meg lehet-e győzni a fiatal, városi, zöld célcsoportot. Az ellenzék egysége nagyobb gond a miniszterelnöknek, mint az ifjúság és a zöld hullám. Ha marad az összefogás, a Fidesz számára nem lesz elegendő az eddigi, viszonylagos többség az egyéni körzetekben.
A kormányfő rájött, hogy a Jobbiktól tud szavazókat elcsábítani. Ezért mutatkozik kőkeménynek olyan ügyben, mint romák vagy a rabok kárpótlása. Mert amit a városokban és a fiatalságnál elveszít, azt vidéken és a kisvárosokban igyekszik behozni. Ott vannak ugyanis a Jobbik emberei. Majd meglátjuk, hogy beválik-e a terv.
Die Zeit/Spiegel/Die Presse/Kurier/Neue Kronen Zeitung/APA
Korábban Orbán Viktor többször is kétségbe vonta a klímavédelem szükségességét, most viszont már ott tart, hogy 10 fát ültetnek minden újszülött után. Próbálja elérni, hogy 2030-ra az ország energiatermelésének 90 százaléka klímasemleges legyen, éspedig főleg Paks, illetve napkollektorok jóvoltából. A politikus azt is bejelentette két napja, hogy új nemzeti konzultációt kezdeményez az igazságszolgáltatás állítólagos vadhajtásai ellen, mert nem nézheti tovább, amit erőszakos bűnözők, az általuk felbérelt ügyvédek közreműködésével fontosabbak, mint a törvénytisztelő polgárok. Ezúttal is nekiment Sorosnak, de nem bizonyította semmivel sem, hogy az nagy számban akarna muzulmán migránsokat hozni Európába. Célkeresztbe kerültek a romák is.
A nemzeti konzultációhoz összeállított kérdőívek sugallják a válaszokat és Orbán politikájának igazolására szolgálnak. Jogilag nincs semmiféle következményük, a kiértékelés nem nyilvánosan történik.
Országértékelő beszédében újból az igazságszolgáltatást támadta Orbán Viktor, aki kérdőíveket sorakoztat fel jogerős bírósági ítéletek ellen. A gondosan kiválasztott közönség előtt a jobboldali-populista politikus igencsak rasszista húrokat pendített meg az iskolai szegregáció áldozatául esett gyöngyöspatai roma gyerekek kártérítése ügyében. De kirohant a rabok ellen is, miután azoknak pénz jár, amiért lehetetlen körülmények között zsúfolták be őket a cellákban. De a fő gonosz Soros, a bűnbak a kormányfő összeesküvés elméleteiben. Ő a felelős az országot sújtó összes bajért. És itt a kormányfő tudatosan rájátszott arra az összefüggésre, ami szerinte a zsidó spekuláns és az adórabságban senyvedő magyar nép között van. Bár ki azért nem mondta.
A nemzeti konzultációval Orbán támogatást akar kapni, mielőtt ismét a szorítóba kell szállnia Brüsszellel, ami elkerülhetetlennek látszik, hiszen a romák és a rabok kapcsán bírósági ítéleteket von kétségbe. Amúgy a nemzeti konzultáció leginkább arra jó, hogy adatokat szolgáltasson a lehetséges választókról.
Az unió olyan határozati javaslatot dolgozott ki a két nap múlva esedékes csúcsértekezletre, amely ugyan a jogállam betartásától teszi függővé a támogatások kifizetését a következő hétéves költségvetési időszakban, de az eredeti elgondoláshoz képest némi korrekcióval. A hírügynökség hozzájutott a tervezethez, amelynek értelmében a Bizottság vethetné fel, ha valamelyik országban gond van a demokratikus normák körül. Utána a tagok többségi döntéssel mondanák ki, hogy támogatják-e a szankciókat. Ez azonban változást jelent a korábbi elképzeléshez képest, mert abban még az állt, hogy a megtorló intézkedések Brüsszel kezdeményezésére mindenképpen hatályba lépnek, és azokat csakis a többség állíthatja le.
Németország és más nettó befizetők nem értenek egyet a módosítással, mert úgy vélik, hogy az gyengíti nyomásgyakorlás lehetőségét, miután a jogállami mechanizmus már működésbe lépett Magyarország és Ausztria ellen. A két nacionalista és euroszkeptikus kormány ellen az a vád, hogy megsértik az olyan demokratikus elveket, mint a bíróságok, a sajtó és a tudomány függetlensége. Holnapután egyébként nagy összecsapás várható a 27-ek között a hosszú távú büdzsé ügyében, így nem valószínű, hogy már most dűlőre tudnának jutni.
Úgy néz ki, hogy Magyarország és Lengyelország álláspontja kerekedik felül, hiába támogatja az Európai Parlament, illetve az északi és nyugati államok közössége, hogy vonják meg az uniós pénzeket, ha egy tagállam megsérti a jogállami elveket. Michel ugyanis elvette a lehetőséget, hogy a szankciók belengetésével a másik oldal nyomást tudjon kifejteni a költségvetésről szóló egyeztetéseken. Ha ugyanis kizárólag kétharmaddal lehet elrendelni a büntetést, akkor az gyakorlatilag lehetetlen. Eleve kudarcra van ítélve a jogállami mechanizmus.
Azt persze a megtorló lépések hívei sem gondolhatták, hogy eredeti formájában keresztül tudnak nyomni egy ilyen vitatott eszközt. De most már abban sem bízhatnak, hogy a büdzsétárgyalások utolsó szakaszában bizonyos engedményekkel jobb belátásra téríthetik az érintett kormányokat a kohéziós és egyéb kiadások nagyságát illetően.
Az újság szintén úgy látja, hogy könnyen „fogatlan tigris” lehet az EU-ban a tervezett jogállami kikötésből, noha a nyomásgyakorlás eddigi eszköze, a jogállami eljárás nem vált be a magyar és a lengyel kormány ellen. A Bizottság azt akarta, hogy csakis minősített többség akadályozhassa meg a kifizetések leállítását, mert így hiába ugrált volna a renitens országok néhány szövetségese. Michel azonban megfordította a dolgot, ezért a szubvenciókat csak az esetben lehetne majd visszatartani, ha azzal a kétharmad egyetért.
A lengyel kormányfő arra buzdítja a nyugati országokat, hogy azok továbbra is adjanak sok pénzt a keleti kormányoknak, mivel az mindenkinek csak kifizetődik, nem utolsósorban a németeknek. Az írásban Morawiecki azzal érvel, hogy a Brexit és az új, hosszú távú költségvetés nagy esélyt kínál, mármint hogy az EU versenyképesebb legyen, és így jobban fel tudja venni a küzdelmet Amerikával és Kínával. Úgy véli, hogy az általa szolidárisnak nevezett gazdasági rendszer alfáját és omegáját a közös államháztartás jelenti. Csak a most folyó tárgyalásokon el kellene kerülni a klisét, hogy van az erős Észak, a befektetésekre áhítozó Kelet és a válsággal küszködő Dél. Mert különben megint csak az lesz, hogy a büdzsé ajándéknak látszik a régi tagok részéről az újaknak. Miközben az egységes piacból hatalmas előnyök adódnak a tehetősebb kormányok számára is.
Lengyel szakemberek kiszámolták, hogy a V4-eknek adott felzárkózási támogatásból nagyjából 80 százalék visszafolyt nyugatra 2007-15 között. Vagyis a szubvenciókat nem szabad úgy tekinteni, hogy azok csakis a keletiek számára előnyösek. A kohéziós alap minden egyes eurója 2,74 euróval növelte a GDP-t a négy célországban 2007-13 között. Viszont Ausztriában 3,31, Németországban 1,5, a hollandoknál pedig 1,45 eurót fialt. A csatlakozással minden korlát leomlott keleten a nyugati cégek előtt. Azok ottani befektetései 4-8 százalék hasznot hoztak, miközben a visegrádiak a bruttó hazai termék 2-4 százalékának megfelelő segítséghez jutottak Brüsszel révén.
A 2004-es belépés óta több mint 2 millió lengyel költözött nyugatra, és ez hatalmas veszteség az ország gazdaságának, hiszen ezek az emberek többé nem otthon fizetnek adót és tb-t. Erről is beszélni kell. Viszont Németország 170 milliárd profitált a migrációból. Ez kétszer annyi, mint amennyit befizet az EU költségvetésébe. Azaz olyan büdzsére van szükség, amely megfelel a szolidaritás elvének.
Az EU legyűrte a populista magyar, az olasz és osztrák kormány ellenkezését, mármint hogy a líbiai tengeri szakasz, illetve légtér ellenőrzése elősegíti az illegális migrációt, így indulhat az akció a titkos fegyverszállítások megakadályozására. A döntés, amely a belháború befejezését célozza, győzelem az új külpolitikai főbiztos, a spanyol Borrell számára, aki kifogásolta, hogy a kül- és biztonságpolitikában csakis egyhangú határozatokat szabad hozni. Viszont megfelel Magyarországnak és Ausztriának, miután az utóbbi időben mindkettő erősen jobbra tolódott. A művelet a Földközi-tenger keleti részén zajlik majd, a migránsok nem arrafelé próbálkoznak.
A kérdésben eredetileg Ausztria ásta be magát és mellé állt a jobboldali-populista magyar vezetés, amely keményen elutasítja a bevándorlást. Viszont most mind az olasz, mind az osztrák külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy lépni fognak, ha úgy látják, hogy a néhány héten belül kezdődő vállalkozás bátorítja a menekülthullámot. Merthogy katonai és nem humanitárius küldetésről van szó.
A jobboldali lap méltatlannak nevezi azokat a kifogásokat, amelyeket Magyarország és Ausztria hozott fel a líbiai tengerszakasz felügyelete ellen. Mint rámutat, az elfogadott határozat messze nem olyan hatékony, mint amennyire kellett volna lennie, ha az unió erős jelzést akart volna küldeni. Hiszen a hajók kirendelése nemigen változtat a helyzeten, mert még ha át is kutatják a gyanús járműveket, a szárazföldön és a levegőben továbbra is ömlik a fegyver az afrikai országba. Ezzel együtt fontos lett volna, hogy az EU mutassa: megtesz minden tőle telhetőt.
Ám ez meghiúsult főleg a magyar és az osztrák kormány erkölcsileg több mint kétes hozzáállásán. Azért ellenezték, hogy hadihajókat vezényeljenek a térségbe, mert attól tartottak, hogy azoknak fel kellene venniük bajba jutott menekülteket. Ez a két ország a felelős azért, hogy a szervezet megint csak képtelen a kellő erővel fellépni egy olyan kérdésben, ami igencsak lényeges a saját biztonsága szempontjából. De ha mégiscsak sikeres lesz a misszió, Budapest és Bécs akkor is gondoskodott arról, hogy a háború hívei, illetve az embercsempészek gyorsan meg tudják torpedózni az egész vállalkozást: a járműveket visszavonják, ha kiderül, hogy nő a migránsok száma.
A baloldali újság rossz kompromisszumnak tartja az EU-külügyminiszterek döntését, mert az jó volna, ha meglenne a tagállamokban az akarat, hogy érvényt szerezzenek Líbiában a fegyverszállítási tilalomnak, de még jobb lenne, ha nem térnének ki a menekültek elől. Néhány repülőgép, drón és hadihajó bevetése nem fog véget vetni a háborúnak, pedig az afrikai államnak érdeke is volna, hogy megvalósuljon a fegyverembargó. A hadfelszerelések csempészését csak úgy lehet megakadályozni, ha az unió kész katonai eszközökkel fellépni a bűnösök ellen, de erre nemigen lehet számítani.
De az egyezség azért sem jó, mert a kötelékeket messze onnan vetik be, ahol a menekültek próbálkoznak az átjutással. Vagyis az unió elkerüli, hogy katonáinak bajbajutottakat kelljen felvenniük, noha azt előírja a nemzetközi jog. Még cinikusabb, hogy a hajókat visszavonja, ha kiderül, hogy jelenlétük csábítóan hat az embercsempészekre és a migránsokra. Ehhez ragaszkodott Magyarország és Ausztria. Az egyhangúság elve miatt újfent begörcsölt az EU, legfőbb ideje, hogy külpolitikai kérdésekben áttérjenek a többségi döntésekre.
