Magyarországon ötből négy családnak semmilyen megtakarítása nincs, így – egy szűk réteget leszámítva – elképzelhetetlen lenne, hogy mondjuk az oktatást vagy az egészségügyet az emberek magánmegtakarításokból, „zsebből” fizessék. Szükség van az állami szerepvállalásra, a visszaosztásra, de nagyon nem mindegy, hogy ezt miként csinálják.
Leegyszerűsítve kétféle módon költheti el a pénzét egy ország – magyarázta az Új Egyenlőség podcastjában Pogátsa Zoltán főszerkesztő, közgazdász és Büttl Ferenc közgazdász. Vagy a szűkülő bevételi forrásokat „maradékelven” adagolja szét, tehát alacsony adókkal próbál versenyezni az állam és ami bevétel van, abból költ. A másik megközelítés azt nézi, hogy az emberek mennyire képzettek, egészségesek, milyen az infrastruktúra, illetve ezeken hogyan lehet javítani, és a szükségletek alapján állítja be a bevételeket. Éppen úgy, ahogy egy háztartás esetében is történik: megnézzük a nélkülözhetetlen kiadásainkat (lakhatás, étkezés, közlekedés), és megnézzük pillanatnyi forrásainkat. Ha a kettő nem fedi egymást, akkor megpróbálunk plusz bevételre szert tenni, hogy az a szükségletet fedezhesse.
