Bizakodva vágott neki csütörtökön az Európai Tanács elnöke a rendkívüli uniós csúcsértekezletnek. Charles Michel kora délután reményét fejezte ki, hogy a 27 kormány és államfő meg tud állapodni a következő hétéves uniós költségvetést illetően. Noha a találkozót hivatalosan egynaposnak hirdették már a tanács elnöke is utalt arra, hogy az áttörés akár napokba is telhet. Sebastian Kurz osztrák miniszterelnök pedig elárulta a sajtónak, ami már-már nyílt titoknak számított Brüsszelben: eleve szombatig tartó csúcsértekezletre készültek.
Természetesen benne van a pakliban, hogy a tagállami vezetők korábban hazamehetnek, ha megtalálják a kompromisszumot. Erre azonban kis esély látszik. Mark Rutte holland miniszterelnök azzal viccelődött, könnyebb megalakítani egy belga kormányt, mint rendezni az uniós büdzsé vitás kérdéseit. Kijelentése különösen csipkelődőnek számít, hiszen Belgiumnak immár 271. napja nincs kabinetje, igaz az EU csúcstalálkozókon már 2018 óta rendszeres napirendre veszik a költségvetés kérdését. Azóta változatlan nézetkülönbségek gátolják a megegyezést és Michel hiába terjesztett elő egy kompromisszumos költségvetés tervezetet, javaslata senkinek nem felelt meg. Még az EU két legbefolyásosabb tagállama is ellentétes irányba módosítana azon: Angela Merkel német kancellár inkább az új uniós célkitűzésekre (klímavédelem, nemzetközi segélyezés, határvédelem) fordítana többet, Emmanuel Macron francia elnök nagyobb közös kasszát és az agrártámogatások arányának növelését szeretné.
Egyes nettó befizetők (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország) mindeközben kisebb büdzsét követelnek és biztosítékot arra, hogy fejlesztésre folyósított pénzeket tisztességesen költik el. Olyan mechanizmust szeretnének amivel megvonhatják a forrásokat az olyan országoktól, ahol nem teljesülnek a jogállamisági féltelek. A magyar és a lengyel kormány azonban elfogadhatatlannak tartja ezt a felvetést.
A kompromisszum távolinak tűnik, de az Európa Tanács elnöke a csúcstalálkozó előtti utolsó pillanatokig próbálta közelíteni az álláspontokat, külön megbeszéléseket folytatva egyes tagállamok vezetőivel. Emiatt nagyjából két óra késéssel ültek össze az állam és kormányfők, a tárgyalások még lapzártánkig sem fejeződtek be és várhatóan ma is folytatódnak. A kötélhúzás addig tart, amíg minden tagállami vezető úgy érzi: eléggé érvényesítette akaratát ahhoz, hogy hazájában sikerként számoljon be az új költségvetésről.
