Lemaradásban a felzárkózás – Minta van, siker még kevés

Publikálás dátuma
2020.02.24. 12:00

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Háromszáz településnek ígérték, harminc faluban indult el, és a kiválasztott községekben is alig észlelhető a leszakadókat segítő program.
Amikor tavaly tavasszal megbízta a miniszterelnök a „diagnózisalapú felzárkózási roma stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásával” a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét, akkor Vecsei Miklós a szakemberhiánnyal indokolta, hogy a 300 kiválasztott településből, ahol azonnali beavatkozásra lenne szükség, miért csak 30-ban tudják elindítani a programot. A 30 kiválasztott helyiségben elkészült tavaly ősszel a diagnózis a településen élők általános, családi és egyéni gondjairól. A belügy tájékoztatás szerint pedig a helyzetkép alapján mindenhol megszületett a helyi sajátosságokhoz igazodó stratégia, és megkezdődött a munka.
Ehhez képest fél évvel a „Felzárkózó települések” elnevezésű program elindítása után munkatársaink azt tapasztalták: némelyik érintett faluban még a lakók sem tudják, hogy községük a ”kiválasztottak”közé tartozik. A Somogy megyei Csökölyön például még a polgármester sem tudta egészen pontosan, hogy mire és mennyi pénz jut községüknek, és mit remélhetnek a programtól.
Vecsei Miklós természetesnek tartja, hogy eltérő ütemben tudnak haladni az egyes településeken, mert nem mindenhol fogadják egyformán a kívülről érkezőket, pedig mindig az az első lépés, hogy a segítők tudnak-e integrálódni a helyi közösségbe.
A Felzárkózó települések modell alapját a máltaiak Tiszaburán és Tiszabőn már kipróbált modellje, a Jelenlét program adja, amely egyebek mellett a példaadásra épít. Az ott élők házaihoz hasonló ingatlanokban kialakított úgynevezett közösségi találkozási pontokban például megmutatják az anyáknak, hogyan takarítsanak, elviszik őket bevásárolni, hogy lássák, miből lehet olcsón tápláló ételt főzni, mosógépet biztosítanak, hogy tiszta ruhát tudjanak adni a gyerekekre. A program persze nem egy korosztálynak címzett és nem egy-két évre szóló beavatkozás, hanem célja a magzatvédő vitaminokkal támogatott várandósságtól kezdve egy ember életének segítése egészen felnőtt koráig. A fogantatástól a foglalkoztatásig ívelő program része a védőnői hálózat megerősítése, a gyermekápoláshoz szükséges eszközök beszerzése, akár autók vásárlása a védőnői munka ellátásához. Akár kölcsönbe adott kályhákkal is el akarják érni, hogy minden házban legalább egy szobában melegben legyenek a gyerekek. Szintén alapvető a gyermekek ellátását segítő intézmények, bölcsőde, óvoda, iskola működésének összehangolása, ahol kell, ott létrehozása, mégpedig azonnal, nem a kiírt pályázatokhoz igazodva. Van, ahol munkahelyeket tudnak létrehozni a foglalkoztatási gondok megoldására, máshol átveszik az óvodát, szűrőbuszt működtetnek, hogy szemüveget kapjanak a gyengén látó iskolások, mert enélkül nem tudnak tanulni. Átterelik az áramlopáshoz szokott családokat az előre fizetős kártyás rendszerbe, és mindenhol megoldást keresnek a települések vezetőivel, hogy mi legyen az elhagyott, romos házakkal, az agrártárca azt próbálja kitalálni, hogy lehetne megművelni a most parlagon álló telkeket.

Kudarc már sok volt

Az új szemléletű felzárkóztatás azért kiemelkedően fontos, mert a közmunka kivételével az utóbbi harminc év roma felzárkóztató programjai kudarcosok voltak. Egy közelmúltban tartott tanácskozáson például Oross Jolán, a belügyi tárca társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárságának osztályvezetője említett egy negatív példát: a „Nő az esély” nevű, roma asszonyok képzésére és támogatott foglalkoztatására elindított programra 8,6 milliárd forintos uniós támogatást költöttek, és eddig 469 roma nő fejezte be sikerrel a tanulást. G. E.

Láthatatlan program

Osztottak valami szórólapot, amin az állt, segíteni fognak mindenkinek, de másról nem tudok – állította a Somogy megyei Csökölyön egy helybeli férfi, Zubor István. Pedig ebben a községben is elindult a múlt év második felében a roma felzárkóztató program: a település ugyanis bekerült azon harminc, halmozottan hátrányos helyzetű falu közé, ahol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tiszaburán és Tiszabőn már több éve alkalmazott modellje alapján próbálnak segíteni a cigányságon. Az epréről híres belső-somogyi településen szeptember óta a szeretetszolgálat egyik munkatársa feltérképezi a családok szociális helyzetét. Az ősz elején pedig több napos egészségügyi szűrésen is átestek a helyiek – legalábbis Jakab Csongor polgármester az országos szűrőprogram csökölyi állomását is a modellprogram részei közé sorolja. Ami azért különös, mert szeptember elején éppenséggel a népegészségügyi stratégia állomásaként érkeztek a faluba a szűrőbuszok, legalábbis az akkor megszólaló illetékesek szerint. A polgármester szűkszavúan beszélt a felzárkóztató programról, kérdésünkre, hogy hány helybelit érint, csak annyit árult el: minden rászoruló családot. Ugyanakkor később azt is állította, hogy nem tudja, mennyit kap Csököly a harminc településre jutó tízmilliárd forintból. – Pozitív változások tapasztalhatók a programnak köszönhetően – közölte Jakab Csongor, akitől konkrétumot csak annyit sikerült megtudni, játszóteret akarnak építeni, valamint egy közmosodát kialakítani. – Végre akar valaki rajtunk segíteni! – örült meg a program hírének Károly a külső kocsma előtt. Kissé furcsállottuk ugyan, hogy tőlünk értesült egy elvileg fél éve futó programról, ám hamarost kiderült, nem ő az egyetlen, aki semmit sem tud a felzárkóztatásról. – Munka kellene, meg a gyereknek téli cipő – magyarázta nagy hangon egy asszony, kezében egy jégkrémes dobozban az aznapi szociális ebéddel, három adag krumplifőzelékkel. – Beszél hülyeséget! – torkolta le egy középkorú férfi sörrel a kezében. – Aki akar, tud dolgozni, van itt munka elég. Aztán kiderült, hogy az itt az valójában a bő harminc kilométerre fekvő megyeszékhelyet, Kaposvárt jelenti, helyben jobbára csak a napszámot kapnak. – Vannak sokkal rosszabb vidékek is az országban, itt jól élnek az emberek, még a cigányok is – magyarázott tovább a férfi, arra azonban nem tudott válaszolni, akkor miért került be a program első ütemébe Csököly. – Nekünk már mindegy, de a gyerekeknek talán jobb lesz – vélekedett egy fiatal nő, aki két kisgyerekkel várt a mozgó henteskocsira. – Ha abban segítenek, hogy ne csak az itteni iskolát járják ki a gyerekek, hanem normális szakmát is szerezzenek, csak segítsenek. Nálunk is voltak a máltaiak, azt mondták, szépen élünk, csak jobban be kell osztani a pénzt. Csak a keveset nehéz: most is fél kiló húst veszek négyünknek. Maga szerint ez sok? – Vas András 

„Visszafelé kapáltak, mint a rák...”

Cseppben a tenger, mégis egyfajta reménysugár a helyieknek a máltaiak három évvel ezelőtt elindított tiszaburai Jelenlét programja. – Lett mosodánk, asztalosműhelyünk, varrodánk, és ezek kialakításához néhány házat is megvett és felújított a szeretetszolgálat – mondja Turó Vilmos, a helyi cigány nemzetiségi önkormányzat elnöke. A háromezer-kétszáz fős településen a huszonkétezer forintos álláskeresési támogatás, az egyéb szociális juttatások és az alkalmi munkák adják a legtöbb család jövedelmét.
Cél, hogy minden házban legalább egy szobában meleg legyen
Fotó: Népszava
Farkas László, a falu tavaly megválasztott polgármestere – aki korábban több ciklusban is betöltötte ezt a posztot – lapunknak azt mondta: évtizedek óta jelezték már a problémát, hogy a Tiszaburához hasonló, halmozottan hátrányos helyzetű települések képtelenek önerejükből előre haladni, és nem tudnak részt venni a normál pályázati források megszerzésére irányuló versenyben, ezért külső segítség nélkül óhatatlanul egyre lejjebb csúsznak. Beszédes, hogy Tiszabura lassan egymilliárdos adósságot görget maga előtt, volt olyan év, amikor a felhalmozott adósság miatt a szolgáltató lekapcsolta a gázt, emiatt télen két hónapig nem volt tanítás, mert nem tudtak fűteni. Az hogy mostantól ezek a falvak más elbírálás alá esnek, és a máltaiak segítségével, magukhoz mérten haladhatnak előre, mindenképp jó irányú változásnak tekinthető, még ha igazi, kézzel fogható, látványos eredmények nem is születnek az első időben. Farkas László szerint például hiába volt ez a térség hajdan virágzó, mezőgazdasági övezet, az utóbbi évtizedekben felnőtt generáció ezt a tudást teljesen elvesztette. Indítanának hamarosan egy konyhakerti programot, de az eszközök használatára előbb meg kell tanítani a fiatalokat, mert – miként a polgármester fogalmazott – visszafelé kapálnak, mint a rák. A programok dacára szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy Tiszaburán hivatalosan ezer fő a munkanélküli, ami a keresőképesek nyolcvan-kilencven százalékát jelenti. A közmunkaprogramban február 28-ig 150 ember dolgozik, hogy ezt követően hányan maradhatnak, egyelőre nem tudni. A korábbi ciklusban elkövetett szabálytalanságok miatt ugyanis százmilliós bírságot kellene fizetniük az államnak, s amíg ezt nem rendezik, elvileg nem is indíthatnának új közmunkaprogramot: ez ügyben a polgármester már egyeztetést kezdeményezett a Belügyminisztériummal. – Doros Judit  

Már 2,5 milliárdra drágult az Iparművészeti Múzeum költöztetése

Publikálás dátuma
2020.02.24. 10:16

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A költségeket közel 300 millióval dobta meg, hogy el kell szállítani a múzeumban tárolt Hopp Ferenc Gyűjtemény anyagát is.
A kezdeti értékhez képest közel kétszeresére drágult az Iparművészeti Múzeum műkincsanyagának elszállítása és tárolása: a számláló már 2,55 milliárdnál tart, a szállítási és raktározási munkát vállaló Museum Comple több tételben és különféle pluszmunkákra hivatkozva emelt árat.

Hopp, egy újabb elszállítandó gyűjtemény

Az új tételt ezúttal az Iparművészeti épületében tárolt, keleti műtárgyakat tartalmazó Hopp Ferenc Gyűjtemény elszállítása jelenti: a gyűjtemény átadásának előkészítésével, csomagolásával és a tárolási helyre történő szállítmányozási feladatainak ellátásával szintén a Museum Complex Kft.-t bízták meg, ami 288 millió forintért vállalta a pluszfeladatot -írja az Átlátszó, a Közbeszerzési Értesítőre hivatkozva.
Mint lapunk több cikkben is beszámol róla, a múzeum kiköltöztetése a 2017-es tervek szerint 1,35 milliárd forintba került volna, de a szerződés előre nem látható körülményekre” – a múzeumépület elhúzódó felújítására, meglepetés műtárgyak előkerülésére – hivatkozva két tételben 912 millió forintra drágult. Ehhez járul most hozzá a Hopp-gyűjtemény kezelésének közel 300 milliós munkadíja.

Aranyárban vállalták a hat kilométeres utat

A Museum Complex Kft. egyébként nagyot szakított a múzeum irodabútorainak fuvarozásával is: mint lapunk korábban megírta, közel 70 millióért, számításaink szerint darabáron több mint 17600 forintért vállalták 3864 berendezési tárgy szállítását, legyen szó páncélszekrényről vagy tíz darab alatti tányérkészletről. Eközben az Iparművészeti Múzeum és Museum Complex kőbányai, Jászberényi út 55. szám közötti telephelye között autóúton alig 6,5 kilométernyi a távolság,
Szerző

Harmincnégy év, egy párt, egy falu

Publikálás dátuma
2020.02.24. 10:00
Gulyás János 1986. május elsején lett tanácselnök, azóta vezeti a falut
Fotó: Béres Márton / Népszava
Nehéz sorsú kistérségben szerez rendre százmilliókat falujának Gulyás János, az ország egyetlen munkáspárti településvezetője.
– Nem igazán szívlelem az érzéketlen újgazdagokat, azokat, akik jókor voltak jó helyen, és nem a tudásuknak, tehetségüknek, hanem csakis ennek köszönhetik a mérhetetlen vagyonukat, de a pénzükkel semmi jót nem cselekszenek – ezt mondja beszélgetésünk közepén egyfajta anti-hitvallásként Gulyás János, az Ózdhoz közeli Borsodbóta polgármestere, az ország egyetlen olyan munkáspárti településvezetője, aki a rendszerváltás óta következetesen e párt színeiben indul és nyeri meg ciklusról ciklusra a választást. Lassan nyugdíjba mehet, s megy is néhány hónap múlva, de tiszteletdíjasként azután is a 884 fős település élén marad, s mivel nem látszik a színen új vetélytárs, akár még hetvenévesen is ő lehet a falu első embere. Fenti kifakadása amúgy csendes, tárgyilagos, a szenvedély nem ragadja el, s ha végignézünk rajta, mintegy tárgyi bizonyítékát is látjuk annak, hogy nem vizet prédikálva, s közben bort vedelve fogalmazza meg szavait: szürke nadrág, márka nélküli fehér ing, kissé kopott öv, kényelmes, vélhetően több éves cipő az uniformisa, övé a leghidegebb helyiség a hivatalban, egyszerű bútorokkal berendezve, semmi flanc. Az íróasztala melletti polcon lányunokája, Csenge fényképei sorjáznak, a következő unoka – fiú lesz - tavasszal érkezik, neki a János nevet adják, mint elődeinek, generációkon át. A családi fotók mellett öklömnyi Marx-szoborfej, az egyetlen ereklye, ami kommunista mivoltára utal itt: a jelzőt nem szégyenli, amennyiben ezt az elveire értik, nem pedig egyfajta szitokszóként. Gulyás János azt mondja, ez a szobor mindig arra emlékezteti őt, hogy amikor 1989-ben megszűnt az MSZMP, az utódpárt vitte a tőkét, a többieknek meg itt hagyták Marxot – hogy ezt viccnek szánta vagy sem, az arcvonásairól nemigen tudjuk kideríteni. Talán sokan furcsállják, hogy miközben van, aki már a negyedik pártjánál jár, s pálfordulásai csak a szélkakasok forgásához mérhetők, ő megmaradt az elvei mellett, ám azt mondja, ezt még politikustársai is értékelik. – Szoktam néha mondani a körzetem más pártbeli képviselőinek, hogy ugye emlékeztek, amikor még a KISZ-ben együtt csináltunk ezt meg azt? Nem szeretik, de mit csináljak, ha az én memóriám nemcsak a tegnapot őrzi meg, hanem a tegnapelőttet is – mondja. Szókimondása úgy tűnik, nem válik a falu kárára: regnálása óta több milliárd forintos fejlesztést sikerült pályázatokon elnyerni, bal és jobboldali kormányok idején egyaránt. Ehhez persze jól jött, hogy az amúgy szilikátipari mérnök végzettségű Gulyás János – aki dolgozott a mályi téglagyárban majd az ózdi kohászatnál, s ezt követően lett 1986. május elsején tanácselnök, s később polgármester – megtanult pályázatokat írni, s már felnőttként elvégezte a Miskolci Egyetem település és területfejlesztési menedzser képzését. Ma is ő az, aki a lehetőségeket felkutatja, az anyagokat elkészíti, határidőre beadja, s ha lehet, meg is nyeri, főként, ha a uniós pályázatokról van szó. Így kaptak legutóbb négyszázmillió forintot szegregált élethelyzetek felszámolására, amelynek révén nyolc család költözhetett putriból összkomfortos házba a falu közepén - erről nemrégiben a Népszava is írt. Ózddal, Csokvaománnyal, Domaházával és Farkaslyukkal közösen 500 millió forintot nyertek közösségi kertekre, tanodára, s környezeti programokra. Milos Forman Tűz van babám című filmje jut eszünkbe annak olvastán, hogy a Borsodbótai Önkéntes Tűzoltó-, Településszépítő-, Környezetvédő- és Foglalkoztatást Elősegítő Egyesület programjaira – például tanulmányutakra, nemzetközi hálózatépítésre – egy forint híján ötvenmillió forint jutott, s ugyanennyit nyert a tűzoltó egyesület egy békéscsabai szervezet konzorciumi partnereként közösségfejlesztő programokra, benne például hulladékgyűjtésre, parkosításra és a vadásztársaság bemutatkozására. De uniós támogatással újult meg az iskola, s az óvoda is, amely a település ékkövének számító Borbély-Maczky kastélyban kapott helyet. Ez a kastély azonban nem csupán egy épület, sugallja azt a filozófiát is – az elfogadásét – amely ritka kincs mostanság, amikor kormányzati szintre „emelődött” a cigányok elleni uszítás. Borbély-Maczky Emil, Borsod megye hajdani főispánja azért épített itt vadászkastélyt, mert szeretett mulatni, s ezért cigány zenészeket telepített a faluba, házat és munkát adott nekik: ennek a három-négy családnak az utódai népesítették be aztán a települést, s lettek közülük sokan híres muzsikusok, egészen a 100 tagú cigányzenekarig eljutva. S mivel a gróf nemcsak a zenét, de a nőket is szerette – szól a helyi legenda – így tán még az is előfordulhat, hogy egyik-másik borsodbótai purdéban valódi nemesi vér csorog, fricskát mutatva mindannak, ami kirekesztő, felsőbbrendű, úgymond születéstől fogva elrendeltetett.
Amikor megszűnt az MSZMP, az utódpárt vitte a tőkét, a többieknek meg itt hagyták Marxot – jelentette ki a munkáspárti településvezető
Fotó: Béres Márton / Népszava
Szerző