Amikor tavaly tavasszal megbízta a miniszterelnök a „diagnózisalapú felzárkózási roma stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásával” a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét, akkor Vecsei Miklós a szakemberhiánnyal indokolta, hogy a 300 kiválasztott településből, ahol azonnali beavatkozásra lenne szükség, miért csak 30-ban tudják elindítani a programot. A 30 kiválasztott helyiségben elkészült tavaly ősszel a diagnózis a településen élők általános, családi és egyéni gondjairól. A belügy tájékoztatás szerint pedig a helyzetkép alapján mindenhol megszületett a helyi sajátosságokhoz igazodó stratégia, és megkezdődött a munka.
Ehhez képest fél évvel a „Felzárkózó települések” elnevezésű program elindítása után munkatársaink azt tapasztalták: némelyik érintett faluban még a lakók sem tudják, hogy községük a ”kiválasztottak”közé tartozik. A Somogy megyei Csökölyön például még a polgármester sem tudta egészen pontosan, hogy mire és mennyi pénz jut községüknek, és mit remélhetnek a programtól.
Vecsei Miklós természetesnek tartja, hogy eltérő ütemben tudnak haladni az egyes településeken, mert nem mindenhol fogadják egyformán a kívülről érkezőket, pedig mindig az az első lépés, hogy a segítők tudnak-e integrálódni a helyi közösségbe.
A Felzárkózó települések modell alapját a máltaiak Tiszaburán és Tiszabőn már kipróbált modellje, a Jelenlét program adja, amely egyebek mellett a példaadásra épít. Az ott élők házaihoz hasonló ingatlanokban kialakított úgynevezett közösségi találkozási pontokban például megmutatják az anyáknak, hogyan takarítsanak, elviszik őket bevásárolni, hogy lássák, miből lehet olcsón tápláló ételt főzni, mosógépet biztosítanak, hogy tiszta ruhát tudjanak adni a gyerekekre. A program persze nem egy korosztálynak címzett és nem egy-két évre szóló beavatkozás, hanem célja a magzatvédő vitaminokkal támogatott várandósságtól kezdve egy ember életének segítése egészen felnőtt koráig.
A fogantatástól a foglalkoztatásig ívelő program része a védőnői hálózat megerősítése, a gyermekápoláshoz szükséges eszközök beszerzése, akár autók vásárlása a védőnői munka ellátásához. Akár kölcsönbe adott kályhákkal is el akarják érni, hogy minden házban legalább egy szobában melegben legyenek a gyerekek. Szintén alapvető a gyermekek ellátását segítő intézmények, bölcsőde, óvoda, iskola működésének összehangolása, ahol kell, ott létrehozása, mégpedig azonnal, nem a kiírt pályázatokhoz igazodva. Van, ahol munkahelyeket tudnak létrehozni a foglalkoztatási gondok megoldására, máshol átveszik az óvodát, szűrőbuszt működtetnek, hogy szemüveget kapjanak a gyengén látó iskolások, mert enélkül nem tudnak tanulni. Átterelik az áramlopáshoz szokott családokat az előre fizetős kártyás rendszerbe, és mindenhol megoldást keresnek a települések vezetőivel, hogy mi legyen az elhagyott, romos házakkal, az agrártárca azt próbálja kitalálni, hogy lehetne megművelni a most parlagon álló telkeket.
Láthatatlan program
Osztottak valami szórólapot, amin az állt, segíteni fognak mindenkinek, de másról nem tudok – állította a Somogy megyei Csökölyön egy helybeli férfi, Zubor István. Pedig ebben a községben is elindult a múlt év második felében a roma felzárkóztató program: a település ugyanis bekerült azon harminc, halmozottan hátrányos helyzetű falu közé, ahol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tiszaburán és Tiszabőn már több éve alkalmazott modellje alapján próbálnak segíteni a cigányságon. Az epréről híres belső-somogyi településen szeptember óta a szeretetszolgálat egyik munkatársa feltérképezi a családok szociális helyzetét. Az ősz elején pedig több napos egészségügyi szűrésen is átestek a helyiek – legalábbis Jakab Csongor polgármester az országos szűrőprogram csökölyi állomását is a modellprogram részei közé sorolja. Ami azért különös, mert szeptember elején éppenséggel a népegészségügyi stratégia állomásaként érkeztek a faluba a szűrőbuszok, legalábbis az akkor megszólaló illetékesek szerint.
A polgármester szűkszavúan beszélt a felzárkóztató programról, kérdésünkre, hogy hány helybelit érint, csak annyit árult el: minden rászoruló családot. Ugyanakkor később azt is állította, hogy nem tudja, mennyit kap Csököly a harminc településre jutó tízmilliárd forintból.
– Pozitív változások tapasztalhatók a programnak köszönhetően – közölte Jakab Csongor, akitől konkrétumot csak annyit sikerült megtudni, játszóteret akarnak építeni, valamint egy közmosodát kialakítani.
– Végre akar valaki rajtunk segíteni! – örült meg a program hírének Károly a külső kocsma előtt. Kissé furcsállottuk ugyan, hogy tőlünk értesült egy elvileg fél éve futó programról, ám hamarost kiderült, nem ő az egyetlen, aki semmit sem tud a felzárkóztatásról.
– Munka kellene, meg a gyereknek téli cipő – magyarázta nagy hangon egy asszony, kezében egy jégkrémes dobozban az aznapi szociális ebéddel, három adag krumplifőzelékkel.
– Beszél hülyeséget! – torkolta le egy középkorú férfi sörrel a kezében. – Aki akar, tud dolgozni, van itt munka elég.
Aztán kiderült, hogy az itt az valójában a bő harminc kilométerre fekvő megyeszékhelyet, Kaposvárt jelenti, helyben jobbára csak a napszámot kapnak.
– Vannak sokkal rosszabb vidékek is az országban, itt jól élnek az emberek, még a cigányok is – magyarázott tovább a férfi, arra azonban nem tudott válaszolni, akkor miért került be a program első ütemébe Csököly.
– Nekünk már mindegy, de a gyerekeknek talán jobb lesz – vélekedett egy fiatal nő, aki két kisgyerekkel várt a mozgó henteskocsira. – Ha abban segítenek, hogy ne csak az itteni iskolát járják ki a gyerekek, hanem normális szakmát is szerezzenek, csak segítsenek. Nálunk is voltak a máltaiak, azt mondták, szépen élünk, csak jobban be kell osztani a pénzt. Csak a keveset nehéz: most is fél kiló húst veszek négyünknek. Maga szerint ez sok?
– Vas András
„Visszafelé kapáltak, mint a rák...”
Cseppben a tenger, mégis egyfajta reménysugár a helyieknek a máltaiak három évvel ezelőtt elindított tiszaburai Jelenlét programja. – Lett mosodánk, asztalosműhelyünk, varrodánk, és ezek kialakításához néhány házat is megvett és felújított a szeretetszolgálat – mondja Turó Vilmos, a helyi cigány nemzetiségi önkormányzat elnöke. A háromezer-kétszáz fős településen a huszonkétezer forintos álláskeresési támogatás, az egyéb szociális juttatások és az alkalmi munkák adják a legtöbb család jövedelmét.
Farkas László, a falu tavaly megválasztott polgármestere – aki korábban több ciklusban is betöltötte ezt a posztot – lapunknak azt mondta: évtizedek óta jelezték már a problémát, hogy a Tiszaburához hasonló, halmozottan hátrányos helyzetű települések képtelenek önerejükből előre haladni, és nem tudnak részt venni a normál pályázati források megszerzésére irányuló versenyben, ezért külső segítség nélkül óhatatlanul egyre lejjebb csúsznak. Beszédes, hogy Tiszabura lassan egymilliárdos adósságot görget maga előtt, volt olyan év, amikor a felhalmozott adósság miatt a szolgáltató lekapcsolta a gázt, emiatt télen két hónapig nem volt tanítás, mert nem tudtak fűteni. Az hogy mostantól ezek a falvak más elbírálás alá esnek, és a máltaiak segítségével, magukhoz mérten haladhatnak előre, mindenképp jó irányú változásnak tekinthető, még ha igazi, kézzel fogható, látványos eredmények nem is születnek az első időben. Farkas László szerint például hiába volt ez a térség hajdan virágzó, mezőgazdasági övezet, az utóbbi évtizedekben felnőtt generáció ezt a tudást teljesen elvesztette. Indítanának hamarosan egy konyhakerti programot, de az eszközök használatára előbb meg kell tanítani a fiatalokat, mert – miként a polgármester fogalmazott – visszafelé kapálnak, mint a rák. A programok dacára szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy Tiszaburán hivatalosan ezer fő a munkanélküli, ami a keresőképesek nyolcvan-kilencven százalékát jelenti. A közmunkaprogramban február 28-ig 150 ember dolgozik, hogy ezt követően hányan maradhatnak, egyelőre nem tudni. A korábbi ciklusban elkövetett szabálytalanságok miatt ugyanis százmilliós bírságot kellene fizetniük az államnak, s amíg ezt nem rendezik, elvileg nem is indíthatnának új közmunkaprogramot: ez ügyben a polgármester már egyeztetést kezdeményezett a Belügyminisztériummal.
– Doros Judit
