Akciós klíma

Most, miután a jelek szerint mindenki megtette tétjeit, talán megkísérelhetjük összegezni a kormány klímavédelmi vállalásait.

Jó, a ráfutás kissé kacskaringósra sikeredett. De amiként immár a közönség is beletörődően tapsol az újabb és újabb történelmi bejelentéseknek, úgy én sem kérek számon holmi következetességet. Indításként megtudhattuk a fideszes derékhadtól, hogy a klímavédelem egy kommunista ármány, a háttérhatalom trükkje, kívül zöld, belül vörös, amit Viktor lovag keresztényi kardcsapásaival rendre le is leplez. Aki ehhez híven tavaly nyáron, 24 tagállam ellenében, kevéssé biblikus hangnemben, pénzt követelve, meg is puccsolta az EU 2050-es szén-dioxid-mentesítési tervét. Aztán decemberben utolsóelőttiként, az atomerőművek uniós támogatásáról szóló, valótlan fejtegetések kíséretében végül áldását adta a közös fellépésre. Majd a maga módján az illetékes innovációs tárca is megnyilvánult, közzétéve vagy ezer oldalnyi stratégiát, amilyen bőven mérve az elveket és körképeket, oly szűken adagolva a számon kérhető vállalásokat.

Mert a konkrétumokat úgymond a kormányfő évértékelőjére időzítették. Ne legyünk méltánytalanok: az elhangzott pontok között akad ilyen is. De hát ezekkel csak a baj van. Először is, január elsejével, egy évvel az EU-kötelezvény előtt, betiltják az egyszer használatos műanyagokat. Kedvező pálfordulás, de kérdés, addig miként biztosítható egy nyugodt átmenet. Aztán: a július 1-vel megalapítandó Hulladékgazdálkodási Hatóságnak a jelek szerint más dolga sem lesz, mint noszogatni az önkormányzatokat az illegális hulladéktelepek feltárására, kitisztítására, ellenőrzésére és büntetésére. Kíváncsi vagyok, miként akadályozzák meg a halmok újratermelődését. Aztán: bár ismét visszaváltható lesz az üveg, a pet-palack és az alumíniumdoboz, Palkovics szakminiszter szavai szerint ennek kidolgozását a boltokra bízzák. A folyókon érkező szeméthalmok lehalászása és a faültetés is dicséretes, bár újdonságértéke kérdéses. A kisvállalkozások megújulós beruházásainak 32 milliárdos támogatása pedig valójában EU-pénz. Az "olcsó" elektromos autók ösztönzése és a zöld kötvény talány, de környezetvédők szerint hatalmas költségéhez képest az e-buszok vásárlási kötelezettsége is keveset hoz. A 90 százalékban szén-dioxid-mentes áramtermelésről és a napelemek meghatszorozásáról szintén nem tudható több, mint hogy addig leállítják a Mátrai Erőmű szénblokkjait. A előzetes stratégiákban csak ez utóbbi három vállalás szerepelt.

Ha már a nagy energiaterv lényegében hulladékos cselekvésbe torkollott, hadd jelezzek néhány fájó hiányt. Fogalmunk nincs, a kormány mit kezd a legális szemét- és vízipar országos csődhelyzetével, a hulladékkeletkezés visszaszorításával, az újrahasznosítás megszervezésével, vagy épp a műanyagégetéssel. Valamint, mégis hogy nullázzuk le 2050-ig - "csak" az épületek, a fűtés, az autók és az ipar teljes cseréjével - az ország szén-dioxid-kibocsátását?

Igaz, amiként arra Orbán Viktor is utalt évértékelőjében: ezt akkor már valószínűleg nem rajtuk kell számon kérni.