Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;Szabad szemmel;
2020-02-24 10:06:31
Szabad szemmel - Orbán új célpontokat talált a kifulladó bevándorlás elleni kampány ellensúlyozására
Nemzetközi sajtószemle, 2020. február 24.
New York Times/Yahoo/Independent/Reuters
Elemzők szerint a nacionalista Orbán Viktor azért támad a független bíróságoknak, a roma kisebbségnek, valamint az azt támogató civil szervezeteknek, mert lassul a gazdasági növekedés és kifullad a bevándorlás elleni kampány. Tegnap jó kétezren tiltakoztak amiatt, hogy a kormány nem akarja kifizetni a megítélt kártérítést a gyöngyöspatai iskolai szegregáció kárvallottjainak. Előzőleg a miniszterelnök, akit az EU bírál a jogállam lebontása miatt, azt közölte, hogy az államnak szembe kell mennie a bíróságok döntésével. A végleges verdikt csaknem 10 év után a közeljövőben várható a Kúrián.
A megmozdulás szervezői arra hívták fel a figyelmet, hogy a hatalom jogtalanul avatkozik bele a gyöngyöspatai ügybe, megsérti a jogállamot és az igazságszolgáltatás önállóságát. A jelentés emlékeztet arra, hogy a bevándorlás elutasítása miatt a Fidesz továbbra is vezeti a népszerűségi listákat, de a múlt októberben meglepő vereséget szenvedett több nagyvárosban, így Budapesten is. A párt szerint Soros emberei segítettek a romáknak a perek megindításában. László Róbert a Political Capitaltől úgy véli, hogy a kormányfő az új kampánnyal a saját bázisát igyekszik feltüzelni.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy a hanaui tömeggyilkosság hátterében a nyugati liberális demokráciák lebontását és azzal párhuzamosan az idegengyűlölettel és rasszizmussal házaló nacionalista és jobboldali-populista mozgalmakat kell keresni. Ezek az erők immár megtalálhatóak a legtöbb demokrácia törvényhozásában. Kihasználják a szólásszabadságot, hogy felszítsák az előítéleteket, és lejárassák a fő politikai áramlat képviselőit, mint akik multikulti alapon elárulják a fehér, keresztény civilizációt. Ilyen körülmények közepette hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan légkör alakuljon ki, amelyben a magányos szélsőségesek mentséget találnak rémtetteikhez.
Nem véletlen, hogy Hanau után a német igazságügyi miniszter kijelentette: a jobboldali szélsőség és terrorizmus jelenti a legnagyobb fenyegetést a demokráciára nézve. Az pedig sokatmondó, ahogyan a bevándorlás ellenes AfD reagált a történtekre. Egyrészt elítélte az emberöléseket, ám ugyanazzal a lélegzettel kifejtette, hogy a bajra számítani lehetett, mert az egyenesen következik Merkel menedékpolitikájából. Vagyis csak idő kérdése volt, hogy mikor borul ki miatta egy született német.
A mérsékelt politikai középnek határozottan el kell határolódnia az efféle becstelenségtől, de egyúttal abba kell hagynia mindenfajta flörtölést a radikális jobbal. Nem szabad semmi kétséget hagynia a szavazópolgárokban afelől, hogy soha nem engedi be a szélsőségeseket a kormányba. A jó, hogy a német hatóságok az eddiginél erőteljesebben lépnek fel a szélsőjobbal szemben, miután a szélsőségesek tavaly júniusban végrehajtották az első politikai gyilkosságot 1949 óta. Az áldozat Lübcke, kasseli CDU-s politikus, a kancellár menekültpolitikájának nyílt híve volt. De azt is látni kell, hogy a nagyobb csatát a gyűlölet, a hazugságok és az intolerancia ellen kell megvívni.
Kiszelektálták a magyar alaptantervből a Nobel-díjas Kertész Imrét, és helyette a populista kormány a „Tegyük ismét naggyá Magyarországot!’-kampány keretében dohos, antiszemita, nacionalista szerzőket ás elő – írja a Harvard egyik professzora. Susan Rubin Suleiman úgy látja, hogy pedig a Sorstalanság sok tekintetben tökéletes könyv az egyetemisták számára és a tanárok szerint általában nagy vitákat vált ki az órákon. Ám most már nem szerepel a kötelező olvasmányok listájában, csak ajánlott, akárcsak a 20. század közepén született több más magyar irodalmi klasszikus. Helyüket olyan írók művei foglalják el, mint Herczeg, Ferenc, Wass Albert és Nyírő József, akik nem túl ismertek manapság, de annak idején nosztalgikus regényeket írtak a Trianon előtti időkről.
Túl azon, hogy rég eljárt felettük az idő, az bennük a közös, hogy ideologikus műveket alkottak, dicsőítik a „magyarság” mitikus gondolatát, az országot a nyugati hatalmak áldozataként állítják be, és az 1919 előtti határok visszaállítására szólítanak fel. Nacionalista nézeteket hangoztatnak, de idáig nem tanították őket az iskolákban, még a mai napig irredenta Erdélyben sem. Hogy mind a hárman meggyőződéses antiszemiták, azt szinte mondani sem kell. De Wass és Nyírő nem egyszerűen közepes tehetségek. Nyíltan náci szimpatizánsok és a nyilasok támogatói voltak. A háború után távollétükben halálra ítélték őket.
Az nem sokat számít, hogy a szocializmus idején műveiket betiltották, mert ugyanígy járt Márai is. Amúgy ő sincs benne a kerettantervben, pedig világszínvonalú író és humanista. De hiányzik Esterházy, Nádas vagy Krasznahorkai, noha úgy tartják számon őket, mint akik kiemelkedő módon gazdagították a világirodalmat. Világos, hogy a kormány miért pártol olyanokat, mind Wass és Nyírő: nacionalizmusuk és irredentizmusuk egybevág a Fidesz idegengyűlölő retorikájával, a határon túli magyarok miatt érzett önsajnálatával. Ám Orbán pontosan tudja, hogy Erdély és a többi terület aligha tér vissza, de hálás téma azoknak, akik megszállottan szajkózzák elkötelezettségüket az etnikai és kulturális tisztaság iránt.
Mindenesetre ígéretes, hogy ilyen heves a tiltakozás a tanterv ellen. Még a tehetséges autokrata vezetők is érzékelik, ha túl messzire mennek, és most pontosan ez utóbbiról van szó. A kétharmad ellenére a Fidesz nem uralja teljes mértékben a politikát. Lásd az önkormányzati választásokat. Úgy hogy remélhetőleg a jelenlegi hatalmas felháborodás újabb repedést jelent a hatalmon, miután a kabinet az esztétikai szempontok helyett az irredenta politikát részesíti előnyben, amikor irodalmi értékekről dönt.
Budapesten ezrek követelték, hogy a kormány tartsa tiszteletben a bírósági határozatokat és ne diszkriminálja a romákat. Előzőleg a hatalom megtagadta, hogy eleget tegyen a gyöngyöspatai kártérítést előíró ítéletnek, amely azt állapította meg, hogy az érintett roma gyerekeknek az egész iskolát a nem roma diákoktól elkülönítve kellett kijárniuk, esetükben az oktatás színvonala alacsonyabb volt és ez hátrányos megkülönböztetést jelent. Polgárjogi szervezetek már évtizedek óta panaszkodnak az iskolai szegregációra. A jobboldali-nemzeti Orbán ezzel szemben azt közölte, hogy senki sem kaphat pénzt munka nélkül. Majd nemzeti konzultációt hirdetett meg, ám az jogilag nem kötelező és nem is átlátható.