Komoly változások mennek végbe a német belpolitikában, amint ezt a vasárnapi hamburgi választás is mutatta. Hogy a balra fordulás, illetve a jobboldali pártok visszaesése egyfajta trend előszele-e, még korai eldönteni. A majd három héttel ezelőtti türingiai események azonban érezhetően sokkolták a közvéleményt. Akkor az Alternatíva Németországért (AfD) cselhez folyamodott, s a türingiai miniszterelnök-választáson együtt szavazott a kereszténydemokratákkal és a szabaddemokrata FDP-vel a liberálisok jelöltjére. Óriási botrány alakult ki, hiszen első ízben fordult elő a második világháború óta, hogy a szélsőjobb vált a mérleg nyelvévé. Drámai fejlemény abban az országban, amely évtizedeken át mindent megtett, hogy ne azonosítsák sötét múltjával.
A botrány magával söpörte Annegret Kramp-Karrenbauert, a CDU elnökét. Christian Lindner, az FDP vezetője a posztján maradt, de pozíciója meggyengült. Sokan csak most szembesülnek azzal, hogy az AfD felemelkedése nem játék, mennyire veszélyes a párt ideológiája.
Hamburgban mindhárom politikai erő meggyengült, a CDU 11 százalékot szerzett: ez a kereszténydemokraták legrosszabb eredménye az eltelt hét évtized folyamán akár szövetségi, akár tartományi szinten. A CDU-nál példátlan káosz alakult ki, nincs központi vezetés. Bár a Bloomberg a hamburgi választásról szóló beszámolójában „Angela Merkel pártjának” nevezte a kereszténydemokratákat, ez csak papíron van így, a kancellár már többször kiemelte, nem szól bele a tömörülésen belül zajló hatalmi harcba.
A háttérben a trónkövetelők már az áprilisi elnökválasztásra készülnek. Ám egyelőre nincs a CDU-nak erős embere, nincs olyan személyiség, aki képes lenne irányt szabni a tartományi és a szövetségi vezetésnek, mindenki megy a saját feje után. Méltatlan az, ami a CDU-ban kialakult, s a válság oly mértékű, hogy talán a leendő elnök sem talál rá gyógyírt.