Hogyan készül a koronavírus-járványra egy háziorvos?
Inkább az a kérdés, hogy kell-e készülnünk nekünk, háziorvosoknak? Egyáltalán a mi feladatunk-e a koronavírus-gyanús, illetve a már megbetegedett páciensek ellátása? Valószínűleg nem. Már csak azért sem, mert nem tudunk mit kezdeni a problémával. Ha egy beteg gyanús, mert olyan területről érkezett, ahol már ott a járvány, olyan emberrel találkozott, aki már megbetegedett, és még lázas is, akkor el kell különíteni a területileg illetékes kórház fertőző osztályán. Egyébként, amit én itt magam meg tudtam tenni, megtettem: vettem a rendelőbe egy légfertőtlenítőt, zárt rendszerű, fizikai szűrővel ellátott, speciális lámpát, ami egy óra alatt képes csíramentesíteni a várótermet. Emellett alkoholos kézfertőtlenítőt, szájmaszkokat helyeztem ki az előtérbe. Az utóbbit a köhögőseknek szoktam ajánlani, a maszk arra ugyanis jó, hogy csökkentse a levegőbe kerülő kórokozók számát.
A járványügyi hatóság minapi útmutatása szerint háziorvost kell hívnia annak, aki arra gyanakszik, hogy koronavírussal fertőződhetett, a doktornak pedig ki kell mennie hozzá.
Miért menjünk ki? Mihez tudok én ott kezdeni? Ha nem szorul azonnali, sürgős orvosi vizsgálatra, nem háziorvosra van szüksége. Szerdán kaptunk egy nyolcoldalas állásfoglalást, benne volt az is, hogy aki gyanús, mert járványos területről érkezett, plusz lázas, annak a területileg illetékes infektológiai osztályra kell kerülnie, és őt a kórházban el kell különíteni. Tehát ez a szabály. Semmi jelentősége annak, hogy háziorvosként előtte látom vagy sem, a vége ugyanaz, mennie kell.
És, ha más baja van?
Csakhogy én azt akkor sem tudom eldönteni, ha odamegyek. Speciális vizsgálattal lehet igazolni, hogy ő influenzás, nátha-, vagy egyéb vírussal fertőződött-e. Alapesetben is több száz vírussal találkozhat bárki, de egy háziorvosi vizittel ezek között nem lehet különbséget tenni. Ha pedig valakire ráillik a koronavírus-gyanú, akkor nem gondolkodunk, hogy ez most az, vagy nem az, hanem olyanként kezeljük. Azaz el kell különíteni, speciális kórházi körülmények között. Az, hogy a háziorvos menjen házhoz, jól hangzik, csak semmi értelme. Volt olyan hely az országban, ahol a helyi járványügyi hatóságtól a háziorvosok meg a betegek olyan tanácsot is kaptak, hogy koronavírus fertőzés gyanúja esetén menjenek be a rendelőbe. Ez is nagyon rossz ötlet. Ha a váróban kinn várakoznak húszan, és egy fertőző velük tölt fél órát, az senkinek nem jó. Nekem sem, mert nem maszkban és egyszer használatos köpenyben fogadom a betegeket. Például ha én találkozom egy gyanús beteggel, akkor helyezzem magam két hét karanténba? Ki fog itt dolgozni utána? Mi van, ha csak utólag derül ki, hogy a beteg volt olyan szituációban, vagy olyan helyen, amitől gyanús esetnek minősül, ám amikor bejön lázasan, nem feltétlenül azzal kezdte, merre utazgatott legutóbb? Mi történik akkor, ha a vizsgálat után egy héttel derül ki, hogy neki koronavírus-fertőzése van, én meg közben hét nap alatt megvizsgáltam száz beteget, belenéztem torkukba, meghallgattam a szívüket, tüdejüket? Ezeket a kérdéseket feltettük a tisztifőorvos asszonynak is, jó lenne, mielőbb válaszokat kapni. Ezért is gondolom azt, hogy nem feltétlenül nekünk kellene kimenni a gyanús esetekhez: vigyáznunk kell magunkra, mert kevesen vagyunk, ha kiesünk, akkor nincs senki, aki az alapellátásban a helyünkbe lépnek.
Van védőfelszerelése?
Van néhány egyszer használatos maszkom. De az is csak addig használ, amíg le nem veszem az arcomról. Ha levettem, akkor kész, vége, fertőző hulladéknak minősül, mint ahogyan az egyéb védőruha, gumikesztyű is, amit a fertőzőbetegség gyanúja esetén viselnem kell. A házhoz menéssel probléma az is: hol öltözöm át a vizit után, mikor vehetem le a ruhát, amikor kijövök? A kocsiban biztos nem, mert akkor már az autóm is fertőzött helynek minősül, tehát a beteg otthona mellett, vagy onnan kijőve kéne levetkőzni az utcán és veszélyes hulladéktárolóba helyezni a holmimat. Arra sincs útmutatás, hogy sima egyszer használatos köpenyt vegyek, vagy pedig a teljesen szkafanderszerű öltözékben lássam el az ilyen pácienst.
Volt már korábban példa, hogy beöltözve kellett mennie beteghez?
Soha.
Ha valaki himlős vagy más fertőző betegségben szenved, akkor azokkal mit csinál?
Megvizsgálom, aztán fertőtlenítem a kezem és az eszközöket is. Nagy különbség azonban, hogy az említett betegségek legtöbbje ellen van védőoltás, terápia, ismerem a kórt, a lefolyását, a kockázatokat, amiket kerülnöm kell. A mostani koronavírus jellegű, nagyon gyorsan terjedő járvánnyal még nem találkoztunk. Nem tudjuk, hogy pontosan mivel állunk szemben.
Honnan szedi a háziorvos az információit a koronavírusról?
Mint mindenki más, a nemzetközi és a hazai járványügyi szervezetektől. Három-négy alkalommal kaptunk tájékoztatókat a Nemzeti Népegészségügyi Központtól is, illetve van egy protokoll, ami szerint, el kell járni. A hazai hatóságok indítottak honlapot is, amin azért vannak információk. De az, hogy valójában Kínában, ahol a járvány kitört, mi történt, mi történik, azt nem tudjuk pontosan. Csak annyi sejthető, hogy ott nagy baj van. Most persze sokkal izgalmasabb a számunkra, hogy mi zajlik az európai országokban, az olaszok hogyan tudják megfékezni a vírust.
Félnek a járványtól a faluban az emberek?
Influenzaszezon van, de az elmúlt két hétben a vizitszám körülbelül a felére csökkent. Pedig valószínűleg nem lettek egészségesebbek az emberek. Ma is megkérdezte valaki, spájzoljon-e otthonra fájdalomcsillapítókat, fertőtlenítőszereket és élelmiszereket. Ezekből azt gondolom, van félelem, de ez csak az én véleményem.
Mit tanácsol a betegeinek ebben az információs zajban?
Leginkább a várakozást, és azt, hogy az utazásokkal legyenek óvatosak, megfontoltak. Néhány napja megkérdeztek, mert egy iskoláscsoport indulna április elején Olaszországba, Franciaországba. Nekik is azt mondtam, nem érdemes kockázatot vállalni, itthon is elég vacak dolog lehet karanténban lenni, nemhogy egy idegen országban.