Varázsütésként hatott a határnyitás híre a Törökországban élő menekültekre. Már kora hajnalban emberek százai keltek útra gyalog Görögország és Bulgária felé, miután a sajtóban megjelent, hogy a török hatóságok mostantól nem állítják meg az Európába igyekvőket. "Nincs itt semmilyen munka, Törökország egyáltalán nem kedves, Európa kedvesebb" - nyilatkozta egy szír menekült a Reuters hírügynökségnek. Ő és társai azonban nem is sejtik, hogy hiába kelnének át a határon, legfeljebb csöbörből vödörbe kerülnek, az EU-ban uralkodó idegenellenes hangulat miatt az öreg kontinensen sem vár rájuk szívélyes fogadtatás.
Pontosan erre alapozza játszmáját Recep Tayyip Erdogan török elnök: tudja, hogy az uniós vezetők nem engedhetik meg maguknak a 2015-ös migrációs- és menekültválság megismétlődését, mivel ez még jobban megerősítené a rendszerellenes szélsőjobboldali pártokat Európában. Erdogan a határnyitással azt szeretné kierőszakolni, hogy a szíriai válságot eddig tétlenül szemlélő uniós országok lépjenek a tettek mezejére.
Ankarának szüksége van Európára, mert számára rossz irányba mennek a dolgok az északnyugat-szíriai Idlibben. A szír lázadók utolsó bástyájának számító régió az elmúlt hetekben fokozódó harcok és súlyosbodó menekültválság színterévé vált, az Ankara támogatását élvező felkelők pedig vesztésre állnak. A török hadsereg hiába vett részt tevékenyen az ellenzéki hadműveletekben, az csak egy részleges sikerre volt elég; a lázadók csütörtökön ismét kitűzhették zászlajukat a stratégia fontosságú Szerakabban. A város visszafoglalásával azonban a hadiszerencse nem fordult meg: a Bassár El-Asszád szír elnökhöz hű hadsereg légi fölényének köszönhetően szinte megállíthatatlan, a kormányerők sorra vonják ellenőrzésük alá a településeket Idlibben.
Törökországnak egyre szűkül a mozgástere, a tűzszünetre irányuló erőfeszítések kudarcba fulladtak. Oroszország, aki eddig megbízható partnernek bizonyult, úgy tűnik, hogy csak az időt húzza, miközben az Aszád-rezsim rendszeresen mér csapást török egységek állásaira, ettől sem Erdogan fenyegetései, sem pedig az egyre növekvő török katonai jelenlét nem tántorítja el őket. Az utolsó csepp a pohárban a szír kormányerők csütörtöki légicsapása volt, amely több mint 30 török katona életét oltotta ki, Ankara ezt követően nyúlt a határnyitás drasztikus eszközéhez, hogy Európát maga mögé állítsa.
Az európai hatalmak, úgy tűnik, vették a lapot, ellenséges hangvételű tiltakozások helyett inkább megértőeknek bizonyultak a török álláspont iránt. Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter az idlibi hadműveletek leállítására szólította fel a damaszkuszi rezsimet és Oroszországot, az Egyesült Királyság rendkívüli ülést kezdeményezett az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az Európai Unió pedig azt közölte, hivatalos értesítést nem kaptak, így továbbra is érvényesnek tekintik a menekültek feltartóztatását előirányzó 2016-os EU-török megállapodást. A nyilatkozatokból az olvasható ki, hogy az európai vezetők is úgy vélik: Törökország sem akar újabb menekültválságot kirobbantani, legfeljebb csak figyelmeztetésnek szánta határnyitást. Erre utal, hogy a látványos intézkedés egyes sajtóhírek szerint csupán három napig tart.
Ankara valószínűleg egy Szíria feletti repüléstilalmi-övezethez akarja kikényszeríteni Európa támogatását, török tisztségviselők már hetek óta szorgalmazzák annak létrehozását. Egy légtérzár megfordítaná az erőviszonyokat Idlibben, nem véletlen, hogy a szír rezsim és az annak légi támogatást nyújtó Oroszország ellenzi az ötletet.
Az elkövetkező napok mindenesetre érdekesnek ígérnek, nemcsak az európai menekülthelyzet miatt. Erdogan február végéig adott ultimátumot az Aszád-rezsimnek, hogy vonja vissza csapatait a korábbi tűzszüneti megállapodásokban kijelölt határok mögé. A török elnök katonai beavatkozással fenyegetett, ha ezt nem teszik meg, márpedig a határidő március elsején azaz vasárnap lejár.
