Patthelyzet és választási letargia Izraelben

Egy éven belül a harmadik előrehozott választást rendezik meg hétfőn Izraelben. De minden jel arra mutat, a negyedik is elkerülhetetlen lesz.

Lényeges elmozdulás nem történt a választási opciókban, az utolsó, voksolás előtti felmérések szerint marad a patthelyzet Izraelben. Kormányalakítási többsége továbbra sem lesz egyik tábornak sem - vagy nagykoalíciós kormány alakul Izraelben, vagy semmilyen.

Egységkormányra azonban még kevesebb esély van, mint a legutóbbi, szeptemberi voksolás után. Akkor legalább volt ilyen irányú próbálkozás is a két nagy szembenálló tábor, a Benjamin Netanjahu és a Likud által fémjelzett jobboldali, illetve a Beni Gánc vezette balközép Kék-fehér koalíció között. Gánc azonban most elutasította annak lehetőségét, hogy a Netanjahu vezette Likuddal közösen kormányozzon, márpedig a 14. éve kormányzó Likud decemberben nagy többséggel erősítette meg elnöki pozíciójában a három korrupciós ügyben is vádolt Netanjahut.

A változatlanul „királycsináló” szerepben lévő Avigdor Libermann , a jobboldali radikális Jiszráel Beitenu vezetője a kampány véghajrájában jelentette be, hogy nem támogat olyan megoldást, amely miniszterelnöki tisztséghez juttatná Netanjahut. Libermann, akinek a pártja a szeptemberi választások után is a mérleg nyelve lehetett volna, még a rotációs alapon felálló egységkormányhoz ragaszkodott. „Nincs több egységkormány, készek vagyunk a választások utáni napra. Meglesz a 61 helyünk Netanjahu, Arje Deri és Jaakov Litzman nélkül. Utóbbiak a két nagy ultraortodox párt, a Sász és az Egyesült Tóra Judaizmus elnöke, akikkel Libermann évek óta összetűzésben van. A Jiszráél Beitenu ugyan jobboldali radikális, de ugyanakkor szekuláris párt, amely azért küzd, hogy hadkötelezettséget terjesszék ki az ultraortodox lakosságra is. (Izraelben a férfiak számára 32, a nők számára 18 hónapos a kötelező sorkatonaság, de vallási okok miatt ez alól kivételt kap a férfiak 11 és a nők 35 százaléka. Ezen túl követeli a polgári házasságot és a szombati tömegközlekedés engedélyezését, ami viszont a vallási pártok számára kivétel nélkül elfogadhatatlan. A máig tartó kormányválság is azzal kezdődött, hogy Libermann, aki több mint egy évtizedig Netanjahu szövetségese volt, 2018-ban kilépett a koalícióból. )

A radikális politikus optimizmusát, miszerint pártja támogatásával az arab lista nélkül is meglesz a kormányalakításhoz szükséges minimum 61 mandátum, a felmérések nem támasztják alá. A különböző közvélemény-kutatás eredményei között minimális eltérés van, az azonban egyértelmű, hogy az utóbbi hetekben, ha kis mértékben is, de Netanjahu számára kedvező fordulat állt be, a Likud egy mandátumnyi előnnyel áll a Kék-Fehér előtt, míg tavaly ősszel ez fordítva volt. A két blokk közötti eltérés is hibahatáron belül mozog, de egyik oldalon sincs meg a 61 mandátum. Az egyik felmérés szerint a jobboldali blokk 58, a baloldali az arab pártokkal együttesen is csak 56 képviselői székre számíthat. A másik szerint viszont a baloldal és arab pártok együttesen 57, a jobboldali blokk 56 mandátumban reménykedhet a 120 fős knesszetben. A Libermann vezette Jiszráel Beitenú mindkét felmérésben 6-7 mandátummal jelenik meg, ami egyben azt is jelenti, hogy az arab lista várható 13-14 helye nélkül a baloldal a Jiszráel Beitenúval együtt sem képes kormányt alakítani. Liberman kizárta az arab pártok bevonását a kormányba, a jobboldali blokkban pedig az ultraortodoxok nem hajlandók Libermannal együtt kormányozni.

Összességében Netanjahu van jobb helyzetben, hiszen a lakosság 44-45 százaléka őt tartja megfelelőbb miniszterelnöknek, Gáncról csupán 32-35 százalék gondolja, hogy jobban látná el feladatát, mint Netanjahu, akinek korrupciós pere március 17-én kezdődik.

A politikai patthelyzetből egyetlen kiút van, a lakosság felrázása. Ezt azonban sem Trump Netanjahunak kedvező béketerve, sem Putyin gesztusa, az Oroszországban kábítószer birtoklásért bebörtönzött fiatal lány szabadon engedése és Netanjahu repülőgépén, vele együtt való ünnepélyes hazaérkezése sem érte el, a lakosság belefáradt a sorozatos előrehozott választásokba és kormányalakítási kudarcokba.