Körtánc a frontzónánál - helyszíni riport a török-görög határ mellől

Ropogó fegyverek, önfeledten játszó gyerekek, ügyeskedő török kereskedők, reménykedő menekültek Edirne-ben.

Miután gépünk landolt Isztambulban kedd éjjel, a hatalmas Sabiha Gökcen repülőtéren leginkább a nyugalom szembeötlő: ahogy a koronavírus miatt nem látni szokatlan intézkedést, úgy a menekültválságra sem utal semmi, nyoma sincs szigorúbb ellenőrzésnek.

– Tényleg Edirne-be mennek? – kérdez vissza kedélyesen a reptéri autókölcsönző munkatársa, amikor arról érdeklődünk, okoz-e gondot, hogy a görög-török határnál kialakult menekültkrízis egyik gócpontjának számító településre mennénk a bérkocsival. Viccelődve biztosít minket: – Nincs semmi baj, az jó hely! De azért meg ne húzzák a kocsit!

Amikor rákérdezünk a menekültválságra – elvégre a török sajtó is címlapon hozza a görög-török határ mentén összegyűlt tízezres tömeget – a kölcsönzős csak legyint: – Nincs ott semmi különös.

Később, már bent Isztambulban is hasonló véleményekkel találkozunk. Ibrahim, hotelünk portása már fél éve tanul angolul, így ha törve is, de el tudja mondani: szerinte ez csak „pici ügy”, közelébe sincs a 2015-ös menekültválság idején történteknek. Amikor isztambuliakat kérdezgetünk, ők is csak széttárják karjukat: nem igazán beszédtéma az ügy. Innen nézve úgy tűnik: a helyieket a legkevésbé sem foglalkoztatja, hogy becslések szerint összesen 25 ezer menekült gyűlt össze a görög-török határnál az utóbbi napokban, miután Törökország bejelentette, kinyitják előttük a kapuikat, mehetnek tovább az EU felé.

Isztambult magunk mögött hagyva sokáig teljesen akadálytalanul suhanunk szerda délelőtt a görög határvonal felé tartó autópályán, a 250 kilométerre fekvő Edirne-be. A görög-török határhoz közeledve azonban sűrűsödnek a rendőrségi ellenőrzőpontok. Néhány kilométer alatt hat helyen állítják meg az utazókat, s bár a minket ellenőrző rendőrök mindegyike csak törökül tud, a „Magyarisztán” meg a „Press” szó is elég, nem akadékoskodnak, mindenütt továbbengednek minket.

Az események hatására világhírre szert tett, a határtól alig hat kilométerre fekvő város, Edirne – a valamikori Drinápoly – a mindennapi életét éli: a müezzin imára szólít, az iskolában fociznak az udvaron, az utcákon hemzsegnek a vásárlók, hangosan trécselnek az öregek.

Menekültekkel csak a napok óta lezárt Pazarkule-nak nevezett határátkelőhelynél találkozunk. A határvonal előtt nagyjából kétszáz méterrel mobil kerítéseket állított fel a török rendőrség. Azon túl már csak a szögesdrót kerítés van, mögötte a görög határőrség néz farkasszemet a senki földjén táborozó, becslések szerint 1000-1500 menekülttel. Az elkerített rész bejáratánál néhány száz menekült üldögél a szántóföldön a porban, sok a gyerek, néhány hónapos csecsemőt is látunk. Időről-időre többen megindulnak a kordonon belülre, a görög határ közelébe: a török katonák, rendőrök olykor engedékenyek, többeknek is továbbot intenek, máskor visszakergetik a menekülteket.

Sokan a földön alszanak, közvetlenül a rendőrkordon előtt egy nagyobb csapat afgán és palesztin kisgyerek játszik. Egymás kezét fogva körtáncot járnak. Öt-hat évesek lehetnek. Könnyű lenne belefeledkezni játékukba – ha a ritmust nem törnék meg időről-időre hangos durranások. A görög hatóságok állítják, könnygázzal lőnek, ám a menekültek szerint gumi- és éles lövedéket is használnak. Nem sokkal később találkozunk egy jogvédővel, aki azt mondja: török forrásokból úgy hallotta, hogy szerda délelőtt hat embert szállítottak a területről a kórházba lőtt sérüléssel, egyikük később meghalt. Ezt azonban – teszi hozzá – hivatalosan nem erősítették meg. A Reuters hírügynökségnek azonban három kórházba szállított sebesült is azt mondta: a görög rendőrök tüzet nyitottak rájuk. Az athéni kormány mindezt alaptalan vádaskodásoknak minősítette.

A török rendőrök kerítése és a görög határ közötti területet többen is frontzónaként említik. Itt már a török rendőrök sem annyira engedékenyek: az eltelt napokban egy tucat újságírót tartóztattak le rövid időre, mivel a határvonal mentén elindultak a szántóföldön, ezzel „tiltott területre léptek”. Igaz, az, hogy mit tekintenek itt „tiltott területnek”, nem egészen világos. És a szankciók is képlékenyek: mi például egy figyelmeztetéssel megússzuk, amikor – az egyik egyenruhás szerint – „tiltott területre” tévedünk, mást már figyelmeztetnek, a következő ilyen esetben viszik is az őrsre.

Míg a határátkelőhely közvetlen közelében hamar feszültté válhat a helyzet, pár száz méterre inkább egy bazárra emlékeztet a hely. Nem olyan messze fegyverek ropognak, a lezárt terület felé vezető poros földúton pedig pörög a biznisz: a környék élelmes török kereskedői szinte lerohanták a területet, krumplit, kenyeret, gyümölcsöt árulnak a menekülteknek. Egy török öregúr a nyakában egy halom cipőtalppal sétálgat a menekültek között. Mellettük rengeteg taxis és üres busz is várakozik. Buszok hozzák a menekülteket – és sokszor viszik is. Az utóbbi napokban ugyanis többen megelégelték a várakozást és visszautaztak Isztambul felé.

Busszal érkezett Edirne-be az Ahmed Badis néven bemutatkozó férfi: elmondása szerint palesztin és már évek óta Törökországban él. Ráadásul Ahmed – ahogy meséli – nem is menekülttáborban lakott, hanem egy étteremben dolgozott eddig. Mint mondja, saját pénzéből utazott Isztambulból a határhoz azt hallva, hogy kiengedik őt az országból. Egy jogvédő szerint vegyes a kép: sokan valóban saját pénzükből jöttek a határhoz, másokat viszont ingyen buszokon szállították. Azt, hogy pontosan ki fizette a fuvart, nem tudni. Reza, harminckét éves, nagydarab iráni férfi. Fején jókora kötés díszeleg, állítása szerint az egyik görög könnygázas lövedék találta homlokon. Ennek ellenére szélesen mosolyog. Mivel ő csak fársziul beszél, mindössze annyit tudunk meg tőle, hogy Németországba készül:

– Germany, Germany! – mutogat a görög határvonalra, mintha azon túl már Berlin lenne.

Beszélnénk még más menekültekkel is, de a török rendőrök váratlanul megelégelik az újságírók jelenlétét: mindenkit úgy egy kilométerrel hátrébb szorítanak a határzónától.

A helyszínen lévő jogvédők közül többen úgy vélik: idővel csökkenni fog a határzónában lévő menekültek száma, miután a görög hatóságok igen keményen lépnek fel. Az mindenesetre feltűnő, hogy míg becslések szerint 3,5-4 millió menekült lehet jelenleg Törökországban, addig a határzónához ennek csak a töredéke érkezett meg, ráadásul sokan közülük szerdán már úton voltak visszafelé.