külföldi sajtó;Szabad szemmel;

2020-03-05 07:41:49

Szabad szemmel – Igazságügyi EU-biztos: Az EB nem veszi tudomásul, hogy egyes tagállamokban lábbal tiporják a demokratikus szabályokat

Nemzetközi sajtószemle, 2020. március 5.

FAZ

Az új Bizottság nem kívánja tudomásul venni, hogy egyes tagállamokban lábbal tiporják a demokratikus szabályokat – közölte az igazságügyi biztos. Reynders szerint a testület már most is igen határozottan lép fel a súlyos jogsértések ellen, minden lehetséges eszközt igénybe vesz, ideértve, hogy az Európai Bírósághoz fordul. Egyébként pedig szeptemberben előterjeszti jelentését, mármint hogy miként áll a jogállam az egyes tagországokban. A pénzügyi válság tapasztalatai alapján úgy gondolja, hogy egyáltalán nem formaságról van szó, a kollektív nyomásgyakorlás meghozhatja az eredményét.

Olyan területeket mérnek majd fel, mint az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni harc, a sajtó sokszínűsége és az alkotmányba beépített fékek és ellensúlyok rendszere. Ennél a pontnál a biztos rámutatott, hogy Magyarország és Lengyelország ellen azért indult eljárás a 7-es paragrafus alapján, mert a két ország módszeresen megszegi normákat. Egyébként pedig a készülő jelentés azt is tartalmazza majd, miként lehetne javítani az állapotokon. A nagyobb nyomaték kedvéért tervezik, hogy meggyőzik az embereket és a vállalkozókat: nekik is érdekük, hogy ne legyenek alapvető jogállami hiányosságok.

De persze ha ekkora jogsértések vannak, akkor ott csupán egyetlen intézmény mondhat hitelesen véleményt: az Európai Bíróság. Viszont Reynders bízik abban is, hogy a jövőben a demokratikus kritériumok betartásától teszik függővé a brüsszeli anyagi támogatásokat. Azt viszont nem tartja tragikusnak, hogy az Európai Tanács elnöke gyengítené e szankció elrendelésének lehetőségét, mert azért így is mennének előre a dolgok, és legalább nem állnának egyhelyben.

Freedom House

Fenntartja a véleményét a Freedom House, mármint hogy az Orbán-rezsim alatt Magyarország immár csak részben szabad. A lehetséges 100 pontból csupán a 70-et kapott. A nemzetközi civil szervezet legújabb demokrácia jelentése szerint a kormány továbbra is kemény politikát folytat a menedékkérőkkel szemben, ideértve, hogy többször megtagadta olyanoknak az étkeztetését, akiket a tranzitövezetekben őriztek. A helyzetképhez hozzátartozik, hogy ellenzéki erők, illetve újságírók már alig-alig képesek érdemben ellenállást kifejteni vagy bírálatot gyakorolni a hatalommal szemben.

A Fidesz 10 éve uralja a politikát, az ellenzék szétaprózódott, és egyre több akadállyal, illetve korlátozással kell(ene) megküzdenie. Így mind nehezebb a dolga, ha meg akarja nyerni a választásokat, ideértve, hogy nemigen tud megjelenni a sajtóban, lejárató kampányok zajlanak ellene, miközben a kormánypárt állami eszközöket is mozgósítani tud. De ettől még az ellenzék feltűnően jól szerepelt az októberi helyi választáson.

Orbán Viktor jelentős befolyást gyakorol a törvényhozás munkájára. Változatlanul nagy gond a korrupció, méghozzá a hatalom legfelső szintjein. És ezeket az eseteket nem vizsgálják ki kellőképpen. De hát a Fidesz kézben tartja a Számvevőszéket, mint ahogy több más intézményt is, amelyeknek feladata elvileg az ellenőrzés és nyomozás. A sajtó mozgáslehetőségét politikai szempontok alapját szabták meg, a médiát fokozottan uralják a kormánybarát orgánumok.

Az idegengyűlölő hivatalos kampányok megtették hatásukat: igen magas azoknak az aránya, akik ellenségesen tekintenek a muzulmánokra. A kormány továbbra is igyekszik szoros fennhatósága alá vonni az iskolákat és egyetemeket. Most pedig már jó pár tudományos intézmény függetlensége is veszélybe kerül. A közeli sajtó együtt indít támadásokat a kiszemelt célpontok ellen, akiket sokszor csak Soros-ügynöknek neveznek. Előbb a CEU került célkeresztbe, majd az MTA is. De nyomás nehezedett olyan civilekre is, akik szembementek a kormány irányvonalával.

Szintén aggasztó az igazságszolgáltatás autonómiájának állapota. A börtönök túlzsúfoltak, elégtelen az egészségügyi ellátás, rosszak a higiéniás viszonyok. A menekültek jogait rutinszerűen sértik meg. A roma kisebbség tagjait sűrűn éri hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés, erőszak, gyakran sorsuk a szegénység. Továbbra is tapasztalni iskolai szegregációt.

FAZ

A Néppárthoz intézett memorandumról szólva a konzervatív újság azt írja, hogy Orbán Viktor támad, ahelyett, hogy visszavonulna. Persze neki jól jön, hogy a kerítés kiállta a próbát, és Szlovéniában, illetve Szlovákiában is olyan kormány alakul, amely alighanem egy követ fúj vele a migráció kérdésében. Ilyen háttér előtt különösen fontos a kezdeményezés, tehát, hogy az EPP nyisson jobbra, miután egyelőre érvényben maradt a Fidesz jogainak felfüggesztése. Ettől persze a magyar képviselők részt vesznek a frakció munkájában, hiszen szükség van a szavazataikra.

Ellenfelei, mindenekelőtt Tusk, valószínűleg eltemethetik reményeiket. Mármint hogy Orbán magától kilép és így megoldódik az egész probléma. Ehelyett offenzívát indít. Nagyjából ugyanazt fogalmazta meg a kereszténydemokratáknak teendőként, mint amivel oly nagy sikert aratott csaknem egy hónapja egy római egy konzervatív konferencián. Fő mondandója, hogy a jobboldali-nemzeti erők harca a nemzeti önrendelkezésért, az ugyanaz, mint ami Reagan és II. János Pál alatt folyt a kommunista iga ellen. A globalizált baloldal, „rózsaszín rendőrállam” formájában visszatér az önkényuralom.

Ráadásul a Néppárt eltávolodott nemzeti-konzervatív alapjaitól, így sokan nemigen tudják megkülönböztetni a liberálisoktól, zöldektől és szociktól. A pártcsalád e világnézeti zűrzavar folytán vesztette el többségét. Mondani sem kell, hogy ez az egész kimondatlanul is Merkelnek, illetve a CDU-nak is szólt. Szerinte a megoldást csak az jelentheti, hogy a jobboldalon kell keresni a koalíciós partnereket, nem pedig a baloldalon.

Der Standard

Az Amnesty International magyarországi programigazgatója megerősítette, hogy a magyar állami média módszeresen bojkottál bizonyos civil szervezeteket. Demeter Áron arra reagált, hogy a Politico pár napja a munkatársak belső levelezése alapján megírta: a Human Rights Watch-ról és más NGO-ról nem készülhet semmiféle anyag az MTVA-nál. Az

AI legutóbb négy hónapja szerepelt egy MTI-hírben. (A Népszava akkor jelentette először, hogy létezik ez a bizonyos embargólista.)

Demeter úgy véli, hogy ez a gyakorlat súlyos csapást jelent a sajtó- és szólásszabadságra, gátolja, hogy olyan értesülések is elérjék a közönséget, ami történetesen nem hivatalos forrásból származnak. De hát a média nagy részét a kormány irányítja, ezért gyakorlatilag visszhang nélkül marad, amikor pl. az Amnesty International arra figyelmeztet, hogy veszélyben van a bíróságok önállósága. Az ellenzéki orgánumok ugyanis csupán kevés embert érnek el.

Politico

A külföldről irányított kampányok csupán megosztják Magyarországot. Ezt Kovács Zoltán írta arra válaszul, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok roma programjának igazgatója pár napja Gyöngyöspata kapcsán arra mutatott rá a portálon: az Orbán-kormány most a bíróságokat próbálja meg lenyomni. A szóvivő emlékeztet arra, hogy a szóban forgó alapítványokat Soros György finanszírozza, márpedig az üzletember Kovács olvasatában a magyar vezetés esküdt ellenfele.

Ám szerinte a kifogásolt cikkből kimaradt több fontos tény is. Az egyik az, hogy az egész iskolai szegregáció még az akkori balliberális hatalom alatt indult. A 100 millió forintos kártérítést ugyan megítélte a bíróság, de az sokak igazságérzetét bántja. Figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az érintett diákok annak idején eleget tettek-e kötelességüknek, hiszen összesen 500 órát hiányoztak és sokan közülük kénytelenek voltak évet ismételni. Csak 16-an kaptak bizonyítványt a 62-ből.

A levél úgy folytatódik, hogy egy jogállamban összhangban kell állniuk a jogoknak (ez esetben a kompenzációnak) és a kötelezettségeknek, vagyis hogy nem lehet lógni. Azt is állítja, hogy az ügyet bizonyos aktivista ügyvédek a családok szándékával ellentétesen fújták fel. Mindannyian az Esélyt a Gyerekeknek Alapítványhoz kapcsolódnak, amely szintén kap pénzt a Nyílt Társadalomtól. A szervezet nem sokat törődik azzal, hogy ennyi pénz kifizetése anyagi romlásba döntené Gyöngyöspatát, azaz nem érdekli, hogy mi lesz az ott élő emberekkel, valamint az oktatással. Vagyis csak a határon túlról finanszírozott akció csak megosztottságot fokozza, de nem visz közelebb az igazsághoz.

Die Welt

A konzervatív lap úgy látja, hogy a mostani menekülthelyzet nagyon sokban emlékeztet az 5 évvel ezelőtti állapotokra, de az most mindenképpen más, hogy Orbán Viktor érvényesíteni tudja az álláspontját, mert az EU a magyar, illetve lengyel vélemény felé mozdult el, és nem utóbbi módosult. Ezt pedig ki tudja használni a két kormány. A PiS-nek már az akkori választások előtt kapóra jött a sok százezer menekült, amely rázúdult a földrészre. Most májusban elnökválasztás lesz, ehhez képest az eddigi varsói reakciók eléggé visszafogottak voltak a török határnyitás hallatán.

Orbán viszont támadásba megy át. Úgy érzi, az események őt igazolják. Már az év elején kijelentette, hogy Szíria miatt nyakunkon az újabb válság. Időközben a legtöbb állam osztja azt a nézetét, hogy a külső határvédelemre kell összpontosítani, nem kell annyira erőltetni a migrációt. Meg azt is mondta, hogy a kontinens nem függhet Erdogantól. De most éppen ő közölte, hogy ebben a hónapban a visegrádi vezetők találkoznak a török elnökkel. Ő egyébként már hetekkel ezelőtt úgy döntött, hogy megkétszerezik a biztonsági erőket a szerb határon, éspedig a koronavírus miatt. Ez a fajta akcionizmus alighanem kifizetődik számára a választók körében.

Le Monde

Közép-Európában a nacionalista jobboldal újabb migrációs válsággal riogat. Erdogan sakkhúzása után ezek az erők egyre sűrűbben figyelmeztetnek arra a magyaroknál, osztrákoknál és szerbeknél, hogy megismétlődhet 2015, amiből különben annak idején igen nagy hasznot húztak éppen ők a választásokon. A görög határ egyelőre jóformán hermetikusan le van zárva, Orbán mégis azzal vádolta Athént, hogy az nem képes tartani a védvonalat. Viszont egy rossz szót sem szólt Ergodanról, akivel az utóbbi években fölöttébb szoros kapcsolatot épített ki. A kormányfő egyébként mára a migránsellenes pártok hőse lett Európában, hála a határzárnak.

Neue Zürcher Zeitung

A szlovén politika egyik legvitatottabb szereplőjének személyében szövetségeshez jut Orbán Viktor. Jansa az évtizedek során liberális ellenzékiből jobboldali-konzervatív lázító lett, de sorsuk nem csupán ebben hasonlít egymásra. A két évvel ezelőtti kampányban a magyar vezető személyesen is segítséget nyújtott partnerének és az európai migrációs politikát bírálta. Mindketten azt állították, hogy befolyásos erők szövetkeztek Jansa és a „2. szlovén tavasz” ellen. Az is közös bennük, hogy Soros ellenségkép számukra. Orbán esetében egyenesen a kedvenc.

Hamarosan kiderül, hogy Szlovénia új problémás gyerek lesz-e az EU számára, miközben idáig mintadiáknak számított. Bőven elképzelhető, hogy Ljubljana közeledik a V4-ekhez és beássa magát a menedékkérők átvétele ellen. Jansa azonban soha sem csapott össze közvetlenül Brüsszellel. Nem kérdőjeleződik meg néppárti tagsága sem, mindazonáltal a kétmilliós ország politikai súlya nem túl nagy. Kezét az is lefogja, hogy odahaza négyes koalícióra kényszerül. Megfigyelők úgy vélik, hogy kormánya aligha húzza ki a mandátum 2022-es lejártáig.

Bloomberg

Eggyel gyarapodott azoknak a politikai vezetőknek a tábora az EU-ban, akik keményen nacionalisták, miután Szlovéniában Jansa kapott kormányalakítási megbízást, márpedig ő a bevándorlás kérdésében nagyjából épp olyan elutasító, mint Orbán vagy Kaczynski. Az unió aligha boldog attól, hogy újabb gyújtogató politikus jelenik meg a keleti szárnyon, ahol a demokrácia visszaszorulása miatt már eddig is összecsapások voltak több érintett országgal. Egyébként az új miniszterelnök szövetségesének tekinti Magyarországot és Lengyelországot.

New York Times

Az unió lehetetlen egyensúlymutatványra kényszerül migránsügyben: egyszerre kell megállítania az érkező tömegeket, segítenie Görögországnak és enyhítenie a török helyzeten. Éspedig azért, mert a 4 évvel ezelőtt megállapodással időt vett, csak éppen nem használta ki a lehetőséget, így most alighanem nagy árat fizet érte. A 2015-ös káosz képei időnként még kísértik az EU-t, és hogy a törökök most a sorompók felnyitásával fenyegetnek, az ráerősít a korábbi megrázkódtatásra. Nem kétséges, hogy a földrész nem kér sem az újabb menekültekből, sem az újabb válságból. Itt az erkölcs ütközik a nemzetközi menedékjoggal, amelyet Athén felfüggesztett.

De az unió egyben mély politikai problémával is szembesül, merthogy Orbán, Salvini, az AfD és más populisták igencsak profitáltak az 5 évvel ezelőtti állapotokból, a több mint egymillió ember beözönléséből. Azt ígérik, jó hangosan, hogy megvédik az európai és nemzeti határokat, illetve identitást. Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke, Mark Leonard szerint a helyzet arra utal, hogy az EU-nak vissza kell térnie a geopolitikába, csak ez sokba fog kerülni neki. Hiszen nem csinált mást, mint hogy szemlélte az idlibi harcokat.

Erdogan ugyanakkor elidegenítette magától a lehetséges szövetségeseket, amikor megpróbált segítséget kicsikarni az unióból. Ám fontos partner, ezért Brüsszel és a NATO is kénytelen támogatni, viszont egyidejűleg meg kell próbálnia szembefordítania Ankarát Moszkvával, illetve vissza kell vernie az államfő migrációs zsarolását. Annak azonban nincs jele, hogy az európaiak megadnák a kért katonai segítséget Szíriában. Mellesleg a görög terület felé tartó tömegek soraiban igen kevés a szír, hiszen Törökország lezárta a határait az arab ország felől. De az államfő velük próbálja megzsarolni Európát, ami egészen cinikus.

Guardian

Kelet-Európa szülőgépekkel próbál választ adni a lakosság számának csökkenésére, csak bizonytalan, hogy meg tudja-e állítani a hanyatló lélekszámot, ha több gyerek jön világra. Orbán Viktor mindenféle családbarát módszert bevet. A jobboldali-populista kormányok egyébként is élenjáró szerepet vállalnak ezen a területen, miközben elutasítják a bevándorlást. A kampány Magyarországon a legintenzívebb, hogy rábeszéljék a nőket a gyerekvállalásra. A hatalom a GDP kb. 5 %-át költi e célra. Az érdeklődők előre kaphatnak kölcsönt, ami azért eléggé döbbenetes.

A térségben a helyzetet csak súlyosbította a nagyarányú kivándorlás. Magyarországon és más populista vezette államokban apokaliptikus képekkel festik le, hogy a nemzet fennmaradása forog kockán. Meg Orbán részéről belefér a nagy lakosságcsere összeesküvés elmélete is. A „hagyományos család” lett a hivatalos politika sarokköve. Az egész európai jobboldal a magyar irányvonal csodájára jár. Abban persze eleve a konzervatív felfogás tükröződik, hogy a támogatások jelentős részét csupán törvényesen egybekelt párok vehetik igénybe.

Mindezzel együtt egyáltalán nem biztos, hogy beválik ez a fajta politika. Kovács Zoltán arra hivatkozik, hogy nem lehet áttörést elérni 2-3 év alatt, ahhoz legalább egy évtized szükséges. Mindenesetre az elemzések azt támasztják alá, hogy nem csupán az anyagi biztonságon múlik, akar-e egy nő gyereket. Egy holland szakértő azt hangsúlyozza, hogy a magyarhoz hasonló kormányprogramok csak egésze különleges körülmények közepette érnek el eredményt. Azt viszont jónak nevezi, hogy a magyar rendszer igen különféle eszközöket tartalmaz. De azt senki sem tudja megmondani, hogy ezek közül melyik az igazán hatékony.

Ugyanakkor félő, hogy a jelentős, előre kifizetendő kölcsönök olyan nőket is befolyásolnak, akik már akartak újabb utódo(ka)t nemzeni. Kemény helyzetbe kerülnek azok a párok, amelyek elválnak, mert nekik 4 hónapon belül vissza kell fizetniük a pénzt. Mindenesetre az ilyesfajta csomagokkal a populista kormányok több legyet is ütnek egy csapásra: megmutathatják, hogy anyagilag gondoskodnak a családokról, ráerősíthetnek a „hagyományos értékek” védelmére, fokozhatják a félelmet a migrációval szemben, mondván, hogy kívülről jön az utánpótlás, ha továbbra is csökken a hazai lakosság száma, ám akkor egy idő után megnézheti magát az ott honos népesség.