M. M. váltja M. M.-et a Fehér Házban

Publikálás dátuma
2020.03.10. 09:25
Balra fent Mike Mulvaney, alatta John Kelly, jobbra fent Reince Priebus, alatta Mark Meadows
Fotó: AFP
A stábfőnöké az amerikai kormányzat egyik legfontosabb pozíciója.
Mike Mulvaney mindent megtett azért, hogy Donald Trump jól érezze magát, csak túl sokat beszélt. Októberi sajtóértekezletén beismerte, hogy az elnök a katonai segély visszatartásával megpróbálta megzsarolni ukrán kollégáját, sőt egyenesen dicsekedett vele: „A külpolitikában folyton használjuk (ezt a módszert)… És mindenkinek van egy újságom. Tegyék magukat túl rajta! A belpolitika mindig hatással lesz a külpolitikára.” Az impeachmenttel küzdő Trump azokban a napokban kézzel-lábbal azt magyarázta, hogy nem volt quid pro quo („valamit valamiért”), nem azért tartotta vissza a segélyt, mert cserébe akart valamit Kijevtől, őt csupán az ukrajnai korrupció aggasztotta. Mulvaney, mint elefánt a porcelánboltban, éppen ezt az érvet törte apró darabokra. Attól kezdve csak idő kérdése volt, hogy mikor váltják le a megbízott stábfőnök pozíciójából. A pillanat a hétvégén érkezett el, Donald Trump, hogy is másképp, tweet bejegyzésben tudatta a világgal, hogy Mark Meadows képviselőre cseréli Mike Mulvaney-t. Az állást nem jellemzi különösebb stabilitás: elnöksége 38. hónapjában Trump már a negyedik stábfőnöknél tart, és egyáltalán nem biztos, hogy a véglegesnél. Igaz, hogy Meadows 2016 nyara, Trump elnökjelöltségének biztossá válása óta rendszeresen és harsányan védelmezte annak minden egyes szavát és twitter-bejegyzését, ám ez nem volt mindig így: eredetileg nem hitt abban, hogy az ingatlanmágnás nyerhet, ezért károsnak ítélte tevékenységét a Republikánus Párt esélyeit illetően. Azt is felhozzák, hogy a most 60 éves észak-karolinai politikus inkább rombolni szeret, mint építeni, továbbá egyáltalán nem tiszteli a tekintélyt, pártja belső harcaiban sem fogja vissza magát. Imád vitatkozni a vita kedvéért, és ellenez minden, engedményként értelmezhető kompromisszumot a liberális ellenzékkel. Érdekes módon mindezt képes civilizált hangon, személyeskedés nélkül tenni, ami furcsa barátságokhoz vezetett – a New York Times egyenesen meghatónak nevezte gyászbeszédét a Demokrata Párt egyik legtekintélyesebb képviselője, Elijah Cummings őszi búcsúztatásán, ahol a republikánusok radikális szárnyához sorolt Meadows egyebek mellett a „váratlan barátságok” értékét méltatta. A fehér házi stábfőnöké az amerikai kormányzat egyik legfontosabb pozíciója. Nem csupán az elnöki hivatal apparátusát vezeti, de elvben arra is hatása van, hogy mivel foglalkozzon, kikkel találkozzon, mit olvasson (Trump esetében milyen tévéket nézzen) az államfő. A jelenlegi elnök mellett kezdetben Reince Priebus, a republikánusok országos bizottságának volt elnöke töltötte be a posztot, de nem sokáig. Féléves regnálása volt a valaha volt legrövidebb stábfőnöki megbízatás a Fehér Házban. Az őt követő John Kellyt Trump eredetileg belbiztonsági miniszternek nevezte ki. A tengerészgyalogos tábornokról a lapok egy ideig azt írták, hogy „ő a szobában a felnőtt”, aki nem hagyja, hogy az elnök pillanatnyi szeszélye alapján hozzon súlyos döntéseket. Kelly azonban gyorsan átlátta, hogy Trumpot csak hízelgéssel lehet befolyásolni, és ő is egyre szélsőségesebb véleményeket fogalmazott meg. Így sem tudta azonban elkerülni az összeütközéseket, és 2018 őszére kiszivárgott, hogy az elnök és stábjának főnöke már nincs beszélőviszonyban. Kelly szenátorok egy csoportjának állítólag azt mondta, hogy a Fehér Ház nyomorúságos munkahely. Így jött Mulvaney, majd most Meadows. Utóbbi „civilben” étterem tulajdonos, majd ingatlanfejlesztő volt, s amikor politikai pályára lépett, rögtön a Republikánus Párt jobb szélén lévő „teapárthoz” csatlakozott. Legfontosabb érdeme alighanem az, hogy gyakran szerepel a FoxNews tévécsatorna műsoraiban, ahol, bármiről is legyen szó, mindig leszögezi, hogy Trump elnöknek igaza van. Már két éve, Kelly távozását követően is bejelentkezett a fehér házi állásra és esélyes is volt a kinevezésre, ám kisebb botrányba keveredett. Önéletrajzában azt állította, hogy B. A. (Bachelor of Arts) fokozattal végezte el az egyetemet, miközben a valóságban csak ennél alacsonyabb szintű, úgynevezett segéddiplomát (Associate of Arts) szerzett. Ez a botlás most már nyilván nem számít, az impeachment eljárás lezárultával Trump úgy érzi, hogy végre azt tehet, amit csak akar. Meadows pedig, ahogy eddig, buzgón helyeselni fog, elvégre ennél az elnöknél ez a stábfőnök legfontosabb, bár nem mindig könnyű dolga.

Babis leváltatná a kínai nagykövetet, elfogadhatatlannak nevezte annak januári levelét

Publikálás dátuma
2020.03.10. 08:57
Andrej Babis
Fotó: Michal Cizek / AFP
Peking nagykövete szerint cseh vállalkozások láthatják kárát, ha Tajvanra látogat az ország felsőházának elnöke.
Kínának le kéne váltania csehországi nagykövetét Andrej Babis cseh miniszterelnök szerint, írja a Reuters. Az előzmények januárig nyúlnak vissza: válaszul arra, hogy Jaroslav Kubera, a szenátus elnöke tajvani utat tervezett, a nagykövet levélben üzente meg Milos Zeman cseh elnöknek, hogy az ország Kínában tevékenykedő cégei látják majd kárát az útnak.
Kubera látogatása Tajvanban végül nem valósult meg, minthogy a politikus január végén meghalt. A cseh sajtó alapján viszont azt írja a hírügynökség, a felsőház új elnöke, Milos Vystrcil vélhetően a kínai nagykövet leváltását szorgalmazza majd, és ebben Babis is támogatni fogja. A miniszterelnök ugyanis a Česká televize köztévében úgy nyilatkozott:
amit a nagykövet írt, az "abszolút elfogadhatatlan, azt mindenképpen el kell utasítanunk."

A két ország viszonya hűvösnek mondható az utóbbi időben. Tavaly októberben Peking azonnali hatállyal felmondta testvérvárosi szerződését Prágával, és közölte, hogy megszakít minden hivatalos kapcsolatot a cseh fővárossal. A Prágát irányító koalíció (Kalózpárt-függetlenek) már ezt megelőzően elindította a testvérvárosi szerződés felbontását, mert a kínai fél nem volt hajlandó tárgyalni a szerződés módosításáról. Prága vezetése azt akarta, hogy a dokumentumból vegyék ki azt a bekezdést, amely szerint a cseh főváros elismeri az egy Kína elvet. Peking ezt elutasította.
Szerző

Úgy tűnik, most nem csak pénzre vágyik Erdogan

Publikálás dátuma
2020.03.10. 08:40

Fotó: BULENT KILIC / AFP
A török elnök Brüsszelbe látogatott, hogy tárgyaljon az általa előidézett krízis megoldásáról.
Csak elszenesedett törmelék maradt egy iskola színes kerítéséből a görögországi Leszboszon. A magánadományokból működő intézményt izraeli zsidók és arabok alapították a szigeten elszállásolt menedékkérők gyermekeinek. Három év alatt több ezer diák fordult meg az épületekben, amelyek szombaton éjszaka teljesen leégtek. A tűz oka egyelőre ismeretlen, a rendőrség azonban gyújtogatás gyanújával indított nyomozást és cseppet sem lenne meglepő, ha beigazolódna a feltételezés. Leszboszon és a többi Törökországhoz közeli szigeten kiéleződött a hangulat azóta, hogy az ankarai kormány másfél hete bejelentette: nem tartóztatja fel többé az Európába vágyó menekülteket. Egyes helyiek, valamint a direkt ezért odautazó szélsőségesek zaklatni kezdték a menedékkérőket és az őket segítő önkénteseket. Habár a heves reakciókat ezúttal a török lépések váltották ki, a feszültség már régóta gyülemlett, mert sok szigetlakó úgy érzi, hogy az athéni kormány és Európa egésze is magára hagyta őket, mivel alig vettek át menedékkérőket a túlzsúfolt táborokból. Az indulatokat ezért az sem mérsékelheti jelentősen, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök pénteken utasítást adott a parti őrségnek a tengeren elinduló menekültek feltartóztatására. Egy hét alatt nagyjából 1700-an jutottak át a görög szigetekre, valószínűleg csak a rossz időjárás miatt nem próbálkoztak többen az átkeléssel. Erre utal, hogy a török-görög szárazföldi határon is sok ezren gyűltek össze, amióta a török hatóságok lehetővé tették, és egyes esetekben segítették is számukra az odajutást. A két ország közötti senkiföldjén, mint arról a Népszava helyszíni riportokban is beszámolt, napok óta változatlan a helyzet: rendszeresek az összecsapások az áttöréssel próbálkozó csoportok és a keményen fellépő görög határőrök között. Erdogan a menekültek átengedésével nyomást akar gyakorolni, de egyelőre csak utalásokat tett arra, hogy mit szeretne – Európa támogatását a szíriai rendezésben és a Törökországban élő, mintegy 3,7 millió menekült egy részének áttelepítését. A török államfő tegnap Brüsszelbe látogatott, hogy a NATO-főtitkárral, majd az uniós intézményekkel tárgyaljon. Ursula von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a találkozó előtt arról beszélt, hogy hajlandóak megoldást keresni a helyzetre, de ehhez az is kell, hogy a török hatóságok elszállítsák a görög határnál összegyűlt embereket. Heiko Mass német külügyminiszter is a menekültek feltartóztatását előíró EU-török megállapodás betartását nevezte a tárgyalások előfeltételének. A tárcavezető a Funke médiacsoportnak adott interjúban hangsúlyozta: ha kevés a forrás a menekültek szánt humanitárius segélyekre, akkor az EU mindig hajlandó a párbeszédre. A felajánlás azonban aligha oldja meg a helyzetet, mivel úgy tűnik, hogy a török elnök most nem, vagy legalábbis nem csak pénzre vágyik. Erdogan még Isztambulban arról beszélt, hogy azt szeretnék, ha mindenki „egyenlően osztozna a terheteken”, amin a menekülteket értette. Kijelentése mögött az áll, hogy a török lakosság nem elhanyagolható részében mostanra ellenszenv alakult ki a befogadott szírekkel szemben. Másfél hete a menekültek ellen kisebb erőszakhullám indult, mert szélsőségesek rajtuk akarták megbosszulni, hogy Szíriában a kormányerők légicsapásában meghalt 34 török katona – ez a veszteség sarkallta egyébként Erdogant arra, hogy ráengedje a menekülteket Európára. A török elnök lépéseitől függetlenül, az EU legfeljebb kevés menekültet érintő, jelképes áttelepítésekbe egyezhet bele, mivel a tagállamokban eluralkodott idegenellenség miatt más nem tűnik politikailag járható útnak. Ilyen szempontból érdekes, hogy mennyire talál támogatókra az a német javaslat, amely 1500 kiskorú menedékkérő önkéntes átvételét irányozná elő a görög táborokból. A felhíváshoz egyelőre öt tagállam csatlakozott, ha még több ország követné példájukat, akkor az megnyitná az utat egy Törökországgal köthető új alkuhoz, erre azonban kicsi az esély.