A szigeti sünök esete a kullanccsal

Rövidesen felébrednek a november óta téli álmukat alvó sünök, köztük azok is, amelyek a budapesti fás, erdős területein vészelték át a 2019-2020-ban viszonylag enyhe telet. Békásmegyeren, a lakóteleptől alig pár méternyi távolságban egy ilyen félreeső ligetben a kerületi önkormányzat a fák tövében avarból kupacokat alakíttatott ki, ahol az őshonos, védelem alatt álló állatok biztonságosan, a faj igényeinek megfelelő telelőhelyen pihenhettek. A lombhalmok mellett kis táblákon, verssel, képpel fel is hívták az arra járók figyelmét a sünökre. A közterület-felügyelet állatvédelmi járőrei a helyüket kereső kisemlősöket a tél beköszöntével a megjelölt helyre szállították. (Azokat az állatokat, amelyek erre rászorultak - az előző télen több mint 350 sünt - a Fővárosi Állat- és Növénykertben lévő Sünispotályba vittel - főleg a 350 grammos súlyt el nem érő, „méreten aluli”, elégtelen kondíciójú példányokat.)

Korábban kevésbé idilli híreket hallottunk a Margit-sziget sünállományának élősködőiről. Földvári Gábor parazitológus, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársa egy több éves programban vizsgálta az itt élő sünöket, s megállapította, hogy egy-egy állat akár 240 kullancsot is hordozhat. A kutató a Népszavának elmondta: a laboratóriumi vizsgálatok során a Margit-sziget növényzetéről gyűjtött közönséges kullancsok (Ixodes ricinus) több mint 30 százaléka pozitív volt borreliára, vagyis a Lyme-kórt okozó baktériumra. A kullancs közvetítő szerepet játszik a betegséget okozó baktérium gerinces gazdái (pl. a sünök) és az ember között. A baktériumot átviheti az egyik fejlődési alakjából a másikba, így kerülhet a kórokozó egy madárból, sünből, rágcsálóból - csípés útján - az emberbe. Viszont a kutató cáfolta azt a tavaly nyár óta elég széles körben elterjedt állítást - amelyhez egyébként a Magyar Kullancsszövetség elnöke is csatlakozott, - hogy a Margit-szigeten élő sünökön olyan új kullancsok (Hyalomma marginatum) kifejlett példányát lehet megtalálni, amelyek hordozzák a krimi-kongói vérzéses láz (KKVL) vírusát. A valóság ezzel szemben az, hogy az ilyen, nálunk nem őshonos kullancsnak mindössze egyetlen példányát sikerült azonosítani - a megvizsgált 10 ezer kullancs közül - de az is még nimfa stádiumban volt, vagyis még nem fejlődött ki. Azóta újabb előfordulásra nem bukkantak.

Így ki lehet jelenteni, hogy a betegség tényleges kockázatot jelentő mértékben még nem jelent meg Magyarországon. Földvári Gábor feltételezi, hogy az egyetlen "találat" egy vándormadár révén juthatott a szigetre. A betegség egyébként súlyos, a megfertőződött embereknél 30 százalékos a halálozási arány. Védekezés híján akár két hét alatt is végezhet az emberrel. Mivel a telek világszerte enyhülnek, így azok a paraziták, amelyek régebben a hűvös időben elpusztultak, most áttelelhetnek, vagyis az óvatosság semmiképpen se árt. (Eddig Románia és Horvátország volt az új kullancsfaj elterjedésének az északi határa, most azonban már Németországban, sőt Svédországban is megtalálták a kifejlett példányait, ezért magyarországi elterjedése egyáltalán nem kizárt.) A közelmúltban érkezett olyan hír is, hogy a Mecsekben is találtak olyan kullancsot, amely a vérzéses láz kórokozóját hordozta, azonban a Pécsi Tudományegyetem virológusai ezt cáfolták. Magyarországon egyébként 20-30 kullancsfaj őshonos, és noha számolhatunk trópusi és mediterrán fajok behurcolásával, egyelőre ezek stabil populáció nálunk nem alakultak ki. Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy a Margit-szigeten élő közönséges kullancsok elsősorban sünökön táplálkoznak - mégsem gondol senki emiatt a kisemlősök kiirtására, vagy arra, hogy emiatt el kellene kerülni a szigetet. Ellenben védekezni nem árt, spray-val vagy riasztókenőcsökkel. A szigeten sétáltatott kutyákat is hasonló módon érdemes védeni. A lenyírt füvű strandokon és réteken ritkább a kullancs előfordulása. A sűrű fák, bozótok azonban megnövelik az esélyét a kellemetlen vérszívóval való találkozásnak.