„Most akkor egy hónapig kettészakad a család?” – fakadt ki egy fiatal nő a komáromi híd „túloldalán”, Szlovákiában péntek délelőtt. Hamar kiderült, mi okozta dühét: Szlovákia péntek reggel hét órakor lezárta határait, csak azokat engedik át, akik a lakcímkártyájuk szerint szlovákiai lakosok, márpedig ő „odaát” él, párja pedig nála lakik, aki viszont magyar, magyarországi lakcímmel.
A hídon szájmaszkot, gumikesztyűt viselő emberek tájékoztatták az érkezőket, akik közül sokakat visszafordítottak. Az egyenruhások gyorsan, szakszerűen kérdezték ki az embereket, de a zárlat korántsem tökéletes: mi például gyalog zavartalanul átsétáltunk Szlovákiába. Visszafelé pénteken még nem volt zárlat, vagyis bárki – így a pártjától elválasztott szlovák nő is – átmehetett Magyarországra.
Komáromtól úgy 140 kilométerre, Sopronnál, az osztrák-magyar határ közelében péntek délután többen is tényként közölték: biztos forrásból tudják, hogy az osztrákok délután négykor lezárják a határt, onnantól kezdve pedig se ki, se be. „Legfeljebb két hétig nyaralok Bécsben” – humorizált az egyik benzinkúton egy kifelé tartó autós. Jót derültek ezen a mellette állók, de a jókedv nem tartott sokáig. Arcukra fagyot a mosoly, amikor az egyik sorban álló vásárlóról kiderült, hogy olasz a bankkártyája, és történetesen Észak-Olaszországból érkezett.
Később aztán megérkeztek a hírek arról, hogy az osztrákok a kisebb osztrák-magyar határátkelőhelyek zömét valóban lezárták, mindössze nyolc üzemel tovább, köztük a kelénpataki. Az ottani határátkelőhelyen délután már tíz kilométeres sor állt az osztrák oldalon. Ausztriában dolgozó magyarok igyekeztek haza Burgenlandból. A határátkelőnél a magyar és az osztrák részen nem volt hőmérőzés. Az osztrák oldalon a Magyarország felé tartók lassan haladó sorában egyre feszültebbé vált a helyzet, különösen akkor, amikor valaki megpróbált furakodással némi előnyre szert tenni.
A Fertő-tavat megkerülve kiderült, Hegyeshalomnál sem volt jobb a helyzet: több mint tíz kilométeres sor torlódott fel péntek késő délutánra. Hegyeshalomnál az osztrák oldalon még egyenruhásokat sem láttunk. A magyar oldalon már nagy volt a rendőri készültség, de csak annyit kérdeztek, amikor sorra kerültünk, hogy jártunk-e mostanában Olaszországban. Lázat nem mértek.
