N. Kósa Judit;
oktatás;koronavírus;digitalizáció;
2020-03-16 08:11:37
Az eddig is pontosan tudtuk, hogy eljön az idő, amikor visszaüt az a bornírt nemtörődömség, amivel a kormányzat az elmúlt években egyetlen látható tevékenységet fejtett ki az oktatásban: megpróbálta visszatuszkolni az 1970-es, de még inkább az 1920-as évekbe. Csak azt nem sejtettük, hogy ennyire hamar.
Most mondjuk azt, hogy erről beszélünk egy évtizede? Hány ezerszer hívta fel a figyelmet tanár, szülő, aggódó kívülálló, hogy emberek, a XXI. század egyötöde már lepergett, talán tényleg nem az itt a legfőbb kérdés, hogy melyik méltán elfeledett fasisztát/ kutyaütőt tegyük kötelező olvasmánnyá? Hát akkor most itt van a bizonyíték. Ha valamivel hasznosabban tetszettek volna eltölteni a rendelkezésre álló időt, akkor ma nem úgy fognának bele a magyar pedagógusok a távtanításba, hogy erre nem hogy tansegédlet nincs, de ilyesfajta megoldás esetleges szükségességén sem morfondírozott el soha kormányzati ember.
Mondani persze könnyű, hogy átállunk a „digitális” tanításra. Ami különösen azért bátor vállalás, mert Orbán Viktor ugyanaznap reggel még úgy vélte, ha bezár az iskola, akkor a diák vakációra, a tanár meg fizetésnélküli szabadságra megy. Fél nap alatt viszont szerencsére minden megváltozott, biztos lett eszközpark, digitális tananyag, megfelelő platform a diákok és a tanárok összekapcsolására, a foglalkoztatásra és a számonkérésre. Halleluja.
Meggyőződésem egyébként, hogy a magyar tanártársadalom igenis képes erre a csodára. Eddig is kitartott, kibírta, hogy a politika a feje fölött folyton összekuszáljon mindent, elvégezte a munkáját. Most, hogy tíz éve azt hallja, neki mindent a szájába kell rágni, felülről kell diktálni, és még azt sem szabad engedni, hogy kiválassza a legmegfelelőbb tankönyvet, sorsszerű elégtétel, hogy egy szál maga találhatja ki, hogyan lehet gép és tanmenet nélkül megvalósítani a digitális oktatást. És felemelő látni, hogy ezrek segítenek máris, színészek, mérnökök, könyvtárosok, vállalkozók jelentkeznek, megoldást ajánlva az egyes részproblémákra.
A magyarok már csak ilyenek. Igaz, miniszterelnök úr?